Kína (2006)

A hongkongi reptéren az első meglepetés az volt, amikor hőmérsékletmérő kamerával pásztázták az érkező utasokat, kiszűrve a magas lázzal érkezőket. Aztán az iránytaxis pultnál elég volt a nevemet mondani, tudták, hova tartok - a szállodák ugyanis naponta leadják a névsort, hogy kiket várnak. Hamar megértettem, hogy nem egy elmaradott porfészekbe érkeztem, hanem valami elképesztő ütemben fejlődő világba. tovább
Hajókázás a Li folyón, majd kipróbálom a thaichit. Aztán pihenés egy csodaszép hegyi faluban, teraszos rizsföldek közt. Gyáva vagyok, nem kóstoltam meg se a sült méhecskét, se a malacpéniszt. Meglátogattuk a pandákat is, akik élőben még ezerszer édesebbek, mint fotókon. tovább
Hajókázás a "három szurdok" vidékén, az utolsó pillanatban, mielőtt a gátépítés miatt elárasztják a környéket. Sanghajba érkezvén döbbenten láttam, hogy a címlapon Budapest virít, mint egy háborús övezet. Előző nap volt a TV székház ostroma. tovább
Sanghajban sétálva rádöbbentem, hogy mennyire nehéz helyi nyelvtudás nélkül boldogulni - még a "metro" szót sem ismerte senki, angolszász verziókban (underground, subway, stb. sem. Nagyon furcsa, hogy az olyan általánosan ismert szavakat, mint taxi, internet sem ismerik fel, se kimondva, se leírva. Az internet például wang ba, de ezt is csak akkor értik, ha megfelelő intonációval mondjuk. tovább
Egyik éjjel rejtélyes telefonhívásom volt, mikor felvettem, senki nem szólt bele. Kiderült, hogy az egész csoportot felhívták, és ahol lány vette fel, ott néma maradt a vonal, ahol viszont fiú, ott masszázst ajánlottak. Gyakorlatilag az összes kínai hotel bordélyházként is üzemel. Ezt kihagytam, viszont megmásztam az egyik szent hegyet, a Taishant. Hatalmas hegy, hatalmas élmény. tovább
A terrakotta katonák következtek a programok sorában, újabb lenyűgöző látványosság. A közel 8.000 katona i.e. 200-ból származik, azaz 2.200 évesek, belegondolni is szédítő. Minden katona életnagyságú és mindegyik különböző, azaz más-más arckifejezésük van. tovább
Megnéztük a Tiananmen teret, majd irány a Tiltott Város, ami már annyira nem tiltott, sőt - az egyik épületében még Starbucks is működik. Aztán megmásztam a nem kevésbé turistamágnes Nagy Falat, de én legalább gyalog mentem, nem felvonóval. tovább
HIRDETÉS
PRESS