Szabadság szobor
Az amerikai álom megtestesítője, New York és az Új Világ jelképe – a Szabadság szobor – Manhattantől délre, egy kicsiny szigeten magasodik. Jobb karjával a szabadság fáklyáját emeli magasba, bal kezében pedig a Függetlenségi Nyilatkozatot szorítja magához. A 46 méteres szobor, amely csaknem ugyanilyen magas talapzaton áll, Franciaország ajándéka az USA-nak, a Függetlenségi Nyilatkozat centenáriumára. Ötlete Frederic-August Bartholditól származott, akit sokkolt az, hogy Amerikában minden milyen óriási. Itt még a borsószemek is nagyobbak – írta egy levelében édesanyjának. Ezek után nem meglepő, hogy a szobrot is grandiózusra tervezte. Modellje saját édesanyja volt. A szobor belső szerkezeti munkáinak tervezésében Gustave Eiffel (igen, az az Eiffel!) volt segítségére.
A szobor még talán most is a dobozokban heverne, ha nem lett volna magyar szereplője is a történetnek. A szobor talapzatára a pénzt ugyanis Pulitzer József gyűjtötte össze egy remek húzással. A szobor 1885-ben, kétszáz ládába csomagolva megérkezett ugyan a kikötőbe, de nem tudták felállítani, mert a talapzatra való pénz csak nagyon-nagyon lassan akart összejönni. Ekkor Pulitzer bejelentette: minden adományozó nevét megjelenteti The World című újságjában. Ettől kezdve ömlött a pénz, mert mindenki szerette volna nyomtatásban látni a nevét. A szinte kizárólag egy dollár alatti adományokat kisemberek dobták össze. Pulitzer ezzel nemcsak a rendkívül kínos helyzetet oldotta meg, hanem saját lapjának példányszámát is jelentősen megnövelte. A szobrot végül 1886. október 28-án avatták fel.
A Szabadság szoborhoz Manhattan déli csücskéből, a Battery Parkból a Statue Cruises hajóival juthatunk el. (A Battery Park 1693-ban kapta a nevét, az itt elhelyezett brit ágyúütegekről, azaz battériákról). A hajók reggel 9.30-tól délután 3.30-ig 20-25 percenként indulnak, jegyet online is vehetünk. Nyáron feltétlenül csípjük el az első, maximum a második hajót, különben órákig kell majd főnünk a tűző napon. Az étel – és italárak a szobor méretével vetekednek, így jobban járunk, ha viszünk magunkkal szendvicseket és vizet. A hajójegy két szigetre, a Liberty és az Ellis Islandra szól, függetlenül attól, hova kéri az ember, úgyhogy akkor már érdemes megnézni mind a kettőt. A két szigeten nincs külön belépő, úgyhogy összesen a hajójegy árát kell leperkálni. A hajóra kétféle jegyet árulnak: az egyikkel fel lehet menni a szobor koronájába, a másikkal csak a talpazat tetejéig. Különösebben nem érdemes vesződni se a koronába mászással, de még a szobor belsejében a talpazat tetejéig mászással sem – ezekből ugyanis nincs jó kilátás semerre. A legjobb fotókat a hajóról lehet készíteni – Manhattanről, ahogy elhagyjuk a a kikötőt, majd magáról a szoborról, ahogy közeledünk felé.
A legkirályabb persze helikopterről fotózni:-)
Ellis Island
A Liberty Islandtól csak néhány perc hajóval a másik sziget, az Ellis Island .
Erre a szigetre érkeztek a bevándorlók a világ minden tájáról – a hőskorszakban, 1892 és 1954 között körülbelül 12 millióan. Ma az ő leszármazottaik alkotják az ország lakosságának 40 százalékát. A múzeumot nagyon ajánlom mindenkinek, rendkívül érdekesek a bevándorlók itteni napjait dokumentáló fotók és ismertetők. Minden érkezőt tüzetes orvosi, erőnléti, pszichológiai vizsgálatnak vetettek alá, kikérdezték őket anyagi és büntetőjogi helyzetükről. Ennyi emberről képtelenség lett volna külön nyilvántartást vezetni, így a legfontosabb dolgokat (súlyos betegség, stb.) magukra a bevándorlókra írták rá krétával. Csúcsidőben napi ötezer ember esett keresztül a kissé megalázó vizsgálatokon, ami átlag 3-5 órán keresztül tartott. Az ide érkezők 98 százaléka léphetett álmai földjére, a maradék 2 százalékot visszazsuppolták a hajókra. A gőzhajók kötelesek voltak visszavinni a kiutasított szerencsétleneket kiindulási pontjukra, akik közül sokan inkább megpróbáltak átúszni Manhattanbe vagy öngyilkosságot követtek el. Az egyik nagy teremben mindenféle használati és dísztárgyakat láthatunk az itt megfordult népektől – például „Jó reggelt” hímzéssel díszített kis abroszt.
Kiállították az orvosi vizsgálatok során használatos eszközöket is, és az egész bevándorlási folyamatot dokumentáló fotókat. A felső emeleten láthatjuk azt a nagy szobát, ahol a pár éjszakára itt rekedteket szállásolták el. Három szinten lógnak a fémhálóból készült ágyszerűségek – láthatólag nem túl komfortos a berendezés.
A bevándorlási procedúra sok filmben szerepelt – például a Keresztapa c. film egyik jelenetében.
A múzeum felújítása során megkerestek sok-sok embert, akik annak idején átestek itt a bevándorlási kérelmük elbírálásán, és megkérték őket, mondják el saját szavaikkal az élményeiket. Ezek a visszaemlékezések szólnak a hangszórókból a különböző termekben. Érdemes megnézni a szigetről, illetve az itt megfordult emberekről készült filmet is, ami ingyenes és lebilincselő.
Olvasd el a többi részt is:
New York látnivalók, nevezetességek
Megfizethető szállást keresel? Kigyűjtöttem párat: