26. Las Vegas - Barstow

2015. október 12, hétfő

Reggel visszaszereztem a garázsból az autóm (életem első „valet” parkolása), aztán 10-re jelenésem volt a neonmúzeumnál, akkora foglaltam ugyanis időpontot egy túrára. Az útikönyvből leginkább ez keltette fel az érdeklődésem, és csak vezetett túrával látogatható, amit érdemes előre foglalni.

Tudtam, hogy jó lesz és az is volt – én nem tudom, miért imádom ennyire ezeket a neonokat, hiszen ehhez nem köt nosztalgia, annyira még épp nem vagyok öreg, de valahogy annyira megérintenek. Egyszerűen csodálatosak, és olyan jó, hogy megmentették ezeket.

Még egy nevezetességet kinéztem, a Stratosphere tower-t, ez azonban elég unalmas volt, úgyhogy kár vele vesződni (és nem is olcsó, de itt mondjuk semmi sem az).

A kis las vegasi kitérő után irány vissza a 66-os útra, Needles településre. Az útikönyvem írta, hogy ez az ország egyik legmelegebb vidéke, de azért meglepve láttam, hogy kúszik fel a hőmérő az autóban – 105 foknál állt meg (40.5 Celsius).

No de nem ezért jöttem ide, hanem egy régi szekér miatt, ami felújítva áll a város szélén, és ismert Route66 látnivaló.

Következett Amboy, a Roy Motel, ami meglepően jó állapotban van, pedig ez is 1959-ben épült. Az egyik legatmoszférikusabb hely az egész úton, igazi elhagyatott, semmi közepe hangulata van. A tip-top állapot oka, hogy 2005-ben egy új tulajdonos vásárolta fel, aki szépen helyrehozta és reméli, hogy Amboy ismét csalogatja majd az utazókat.

A mai utolsó Route66 megálló Newberry Spring volt, méghozzá a Bagdad Cafe. A film inspirációját (legalábbis a címének ötletét) a közeli Bagdad településen álló kávézó adta, de ez már rég nem áll, nyomait se találni. Magát a filmet itt Newberry Springsben forgatták egy kávézóban, amit a film után neveztek el Bagdad Cafénak.

Tulajdonosa, egy kedves idős hölgy (Andrea Pruett) 20 éve vásárolta meg az akkor Sidewinder nevű kávézót, és szívesen emlékezik a filmforgatásra. Mivel épp ott volt, beszélgettem vele egy kicsit, és mesélte, hogy vendégeinek 75%-a francia, mivel a film egy jelentős francia díjat nyert. A maradék 25%-ból csak 5% amerikai, a többi külföldi zarándok, mint én.

Film ide vagy oda, nehéz fenntartani a kis kávézót, pár éve el kellett adnia a földjét, hogy ezt meg tudja menteni. Látszott rajta, hogy imádja, és tényleg bármit megtenne, hogy ne kelljen bezárni.

Egy régi benzinkút is áll a közelben, egy régi Whiting Brothers állomás, aminek ma neve Dry Creek Station, de zárva találtam, elhagyatottan. Furcsa mód körbe van kerítve, sőt, vagy 4-5 kutya is őrzi.

Mára még a Calico kísértetváros volt betervezve, de sajnos besötétedett, elég korán, hat körül van naplemente, úgyhogy ez már nem fért bele, holnapra marad. Még egy késő estig nyitva tartó outlet center viszont befigyelt, két kardigánnal lettem gazdagabb.

A tegnapi legmenőbb szállás után ma alszom a legolcsóbban,  Barstowban a Super8 mindössze 38 dollár (plusz adó, így kb. 43). Bár a legolcsóbb, nem a legrosszabb, egész normális a szoba, tágas és jól felszerelt, plusz medence is van.