Hosszú hétvége Eilatban

Nemrég csábító meghívót találtam az emailek közt: az izrali turisztikai hivatal invitált négy magyar bloggert egy ötnapos útra abból az alkalomból, hogy a Ryanair heti két járatot indított Eilatba.

Általában nem szoktam ilyen sajtóutakon részt venni, mert jobb szeretem saját magam eldönteni, mit nézzek meg, no meg eleve nekem jobb egyedül utazgatni, mint csoportban. Most azonban kivételt tettem, két okból: egyrészt még soha nem jártam Izraelben, kicsit tartottam attól, hogy nekivágjak egyedül, és ez a rövid út nemcsak egy új ország kipipálása lehetett, de biztonságos ismerkedés is egy későbbi alaposabb felfedezéshez. Másrészt itthon már elkezdődött az ősz, így a 25 fokos nyár a tengerparton igencsak csábítóan hangzott. Úgyhogy igent mondtam – és milyen jól tettem. A házigazdák igazán változatos programot raktak össze, nagyon jól éreztük magunkat, és attól még, hogy vendégül láttak, nyitva tarthattam a szemem, hogy őszintén és első kézből számolhassak be nektek arról, érdemes-e Eilatba utazni.

Röviden: érdemes. Bővebben: érdemes, de legyetek tisztában néhány dologgal.

Közlekedés

Ami mindenképpen Eilat mellett szól az az, hogy bár fapados járattal, de nagyon kedvező áron lehet közvetlenül eljutni a télből a nyárba. A jegyeket pár ezer forintért adják, és ebben az árban egy nagyobbacska kézipoggyász is benne van, amibe simán be tudtam pakolni öt napra.

A Ryanair szerdán és szombaton közlekedik, és ezzel bele is futottunk az első problémás pontba: szombaton ugyanis nem jár a városi busz a reptérre, és az előre megrendelt transzferbusz sem jelent meg, bár ennek az is oka lehetett, hogy jó félórával korább érkeztünk a menetrendnél. Ezek hiányában csak taxival lehet bejutni a városba, ami nem olcsó mulatság. Ami bíztatót tudok mondani az az, hogy ezzel a szombati problémával tisztában vannak a hatóságok, a hotelek képviselői tárgyalnak a minisztériummal, hogy mielőbb valami megoldást találjanak. Arra ígéretet kaptunk, hogy az előre megrendelt transzfer mindenképp járni fog, sőt ha valaki elfelejti megrendelni, a reptérről is hívható majd mobil applikációval.

Praktikus infok: a reptérről a 282-es busz jár a városba, a helyszínen kizárólag készpénzért (NIS) lehet jegyet venni, de előre megrendelhető online is. A szombaton is közlekedő shuttle buszra ITT tudsz online foglalni.

Ugyancsak jó lelkileg felkészülni a legendásan alapos izraeli biztonsági ellenőrzésre. Bár mi magyarok csont nélkül bejutottunk az országba, az egyik litván kollégát két órán keresztül kérdezgették, mégis mi járatban van. A hazautazásnál erre nagyon kell figyelni – minimum három órával, de akár néggyel is érdemes kimenni a járat indulása előtt, mert bár pici a reptér, képesek rengeteget szöszölni az ellenőrzéssel. Hazautazásnál olyan röntgengépet láttunk, mint még soha: leginkább a kórházi MRI készülékekre emlékeztetett.

Programok

A közvetlen járat mellett Eilat másik nagy előnye, hogy nagyon változatos programlehetőségek vannak, bár nem olcsón – érdemes előre tájékozódni az árakról, hogy ne érje az utazót meglepetés. A többi tengerparti üdülőhelytől az különbözteti meg, hogy innen kiruccanhatunk dzsippel a sivatagba, bicajozhatunk furcsa sziklaképződmények közt, de van egy igazi város is, bevásárlási- és egyéb programlehetőségekkel.

Az oda- és visszautazás napján nem voltak szervezett kirándulások, akkor kicsit ejtőzhettünk a szállodánk (King Solomon) klassz medencéje mellett, de a három teljes napunkat igen sokszínű programokkal töltöttük.

Első nap a Timna Parkba látogattunk, ahol a világ egyik legrégebbi rézbányája volt, és ahol a Rambo 3-at is forgatták. A furcsa kőalakzatok közt jó kis túrákat lehet tenni, de akár bicajjal is bejárható a terület, ráadásul kocabringásoknak is, mert normális bringaút van. A belépőjegy megváltása után először egy kis filmet mutatnak mindenkinek, amit érdemes is végignézni, mert utána sokkal jobban érthető, mit is látni a területen.

Nagy izgalommal készülődtünk a második nap reggelén, akkor volt ugyanis a legjobban várt program: úszkálás a delfinekkel. Én úgy vagyok az állatokkal, hogy szívesebben látom őket természetes környezetükben, azaz szívesen járok szafarikra, de ódzkodok az állatkertektől, és kifejezetten viszolygok az olyan helyektől, ahol az állatokat „munkára fogják”: semmilyen körülmények közt nem mennék delfinshow-ra és bár korábban egyszer megtettem, többé nem utaznék elefántháton sem. Az Eilathoz közeli Dolphin Reef dolgozói a legnagyobb tisztelettel, szeretettel beszélnek az öbölben élő öt delfinről, és mindent elkövetnek, hogy mi is tisztelettudó látogatók legyünk. A delfinek szabadon úszkálhatnak az öbölből a nyílt tengerbe, bár itt naponta párszor enni kapnak, úgyhogy jó okuk van rá, hogy visszajárjanak.

Mielőtt bementünk a vízbe, elmondtak minden tudnivalót, leginkább azt, hogy semmilyen körülmények közt ne érintsük meg a delfineket, bármilyen közel is jönnek hozzánk. Párosával mentünk be a vízbe, úgy, hogy két turista mellé egy alkalmazott is jött, plusz egy alkalmazott úszott a hármasfogat előtt, mutatva, hogy milyen tempóban és merre ússzunk. Nem kellett sokáig várni, hogy néhány delfin játszadozzon előttünk, sőt az egyik alig 20-30 centire úszott el a hasunk alatt. Egyszerűen imádnivalóak voltak. (Az egyórás program ára 290 NIS, kb. 22.000 Ft, ebből fél óra eligazítás, és fél óra snorkelling. 10 éves kor felett lehet jelentkezni. Ha csak be szeretnénk menni a privát strandra, ahol a delfinek is úszkálnak - főleg etetéskor - akkor elég 67 NIS-t fizetni).

A délutánt ugyanott töltöttük, a „relaxation pools” nevű szekcióban, ahova külön belépti díjat kell fizetni. Itt három medence van: egy sós vizes, ahol lebegni lehet, valamint két édes vizes, melyben ringató masszázsban lehet részünk. Én ilyenről korábban még csak nem is hallottam, de fantasztikus volt. A hátamon lebegtem, miközben egy hölgy finoman ringatott, masszírozott, nyújtott, forgatott. Bár én elég merev tudok lenni idegenekkel, itt két perc alatt totál ellazultam, lementem alfába és legszívesebben elaludtam volna (volt, aki el is szunyókált). Totál kikapcsolt az agyam, meg is állapítottam, hogy az otthoni stresszben ilyenre akár hetente szívesen elmennék. (A program ára 315 NIS, kb. 24.000 Ft)

Az egész Dolphin Reef nevű központnak van valami nagyon jó kis rezgése – a vízből ki-kibukkanak a delfinek, néhány öntudatos és büszke macska kószál a területen, sok kényelmes matracon lehet ejtőzni, szóval olyan a hangulat, mint Goán lehetett a hippikorban, csak épp a fű nélkül.

Bekukkantottunk a "Coral World" nevű ócenáriumba is, ahol a színes kis halaktól a cápán át az óriási teknősökig mindenféle állatokat látni, ez főleg gyerekes családoknak jó program – bár a rájás szelfit én is élveztem. (Belépő: 99 NIS, kb. 7.500 Ft).

A harmadik nap délelőttjén a mindenféle vizes attrakciót kínáló tengerparti Red Sea sportcentrumba mentünk, ahol mindenekelőtt a parasailinget próbáltuk ki. Szerencsére még félálomban voltam, így nem tudtam sokat tanakodni, bevállalom-e. Elsőként jelentkeztem, hogy nehogy később sokat gondolkodjak és meggondoljam magam. De kár lett volna megijedni, mert nagyon jópofa volt, és ahogy felemelkedtünk a levegőbe, egy cseppet sem féltem. A nagyobb testsúlyú fiúkat egyedül reptették fel, én párban mentem egy magyar sráccal, ez még inkább tompította bennem a veszélyérzetet. Imádtam minden pillanatát. (A program ára 50 USD, kb. 14.500 Ft))

Utána egy jó nagy gumicsónakra ültünk mindannyian (a magyar és litván meghívottak), melyet jó gyorsan húzott egy motorcsónak, így ide-oda cikáztunk és pattogtunk a vízen.

A pancsolós program utolsó része a hajózás volt, amikor egyszerűen elköthettünk egy hajót, amire nem jött velünk kapitány, hanem mienk volt az egész – oda hajóztunk, ahova jól esett, persze arra vigyázva, hogy ne sodródjunk át Jordániába.

A vizes programok után délután a sivatagba mentünk két dzsippel, megcsodálva a tájat, és az ott élő igazán túlélőfajta növényzetet.

A többiek később tevegeltek is egy órát, de én ettől az allergiám és az állatmunka miatt is ódzkodtam, úgyhogy addig csak napoztam a minioázisban.

Itt később pitát is sütöttek nekünk, amit friss puha joghurtsajtba (labneh) tunkoltunk.

Hotel, kaja

Csapatunk a King Solomon hotelben lakott, ami egy központi fekvésű, kényelmes szálloda, szép nagy medencével, és rengeteg nyugággyal – ebből soha nem volt hiány. Bár papíron ötcsillagos volt a hotel, a felszereltség nem volt kiemelkedő, például hajszárító és vasaló hiányzott a szobákból, bár én kibírom ezek nélkül. Nagyon kedves és gyors volt viszont a személyzet, a recepciótól az éttermen át mindenhol, őket tényleg csak dicsérni lehet. A wifi ha nem is volt villámgyors, végig jól működött és mindenkinek ingyen volt.

Reggelit mindig a szállodában kaptunk és én még életemben nem láttam ekkora kínálatot. Hirtelen nem is tudnék olyan reggeli tételt mondani, ami ott ne lett volna.Csak a gyümölcsökből akkora pult volt, mint máshol az egész reggelibüfé, de itt ugyanolyan hosszú soron voltak a sajtok, a sütik, a saláták és még sorolhatnám. Mondjuk úgy láttam, kellett is a sok kaja, mert a jellemzően orosz vendégkör elképesztő hegyeket pakolt mindenből a tányérjára.

A tojásételeket rendelésre készítette egy kedves, mosolygós magyar bácsi, András, de találkoztunk a pincérek közt is magyarral. A gyenge láncszem talán a kávé, nem a minősége, hanem az, hogy ahhoz időnként sorba kellett állni, de azért ez sem volt vészes, és hát inkább kivárom a sort friss kávéhoz, mint hogy valami gyenge, állott lét öntögessek egy kancsóból.

Vacsoraidőben is hasonlóan gazdag terülj-terülj asztalka volt, egyszer ott ettünk, kétszer pedig közeli éttermekben: a Pedroban és a Pago Pago-ban. Én mindkét helyen tenger gyümölcsei fogásokat ettem, mind előételnek, mind főfogásnak, finomak és jó nagy adagok voltak.

Meglepett, hogy a desszertet mindkét helyen úgy hozták ki, hogy többféléből egy-egy adagot letettek az asztalra, aztán mindenki kóstolt mindent a kiskanalával. Mint kiderült, ez itt így szokás, kibuc-stílusnak hívják. Ezt mondjuk én a barátaimmal is így szoktam, ezek szerint bár nem is tudtam róla, de csörgedezik bennem némi izraeli vér. A fotózással nem lógtam ki a sorból, mivel a négy magyar blogger mellett három lengyel és négy litván meghívott is volt (onnan is most indultak közvetlen járatok) és addig senki nem nyúlt az ételekhez, míg mindenki mindent le nem fotózott. Egy idő után a helyi sofőr is beszállt (az ősz úr csíkos ingben), biztos azt hitte, Kelet-Európában ez kötelező dolog étkezés előtt.

Nightlife, shopping

Én nem vagyok egy bulis típus, úgyhogy az esti programokról sokat nem tudok mesélni. Egyszer elvittek minket a város legnevezetesebb show műsorára, ez a Wow show, jelmezes akrobatikus-cirkuszos műsor, amin én nagyon szenvedtem, de az orosz turisták láthatóan imádták.

Mivel így télen korán sötétedik (ez a novemberi kirándulás nagy hátránya), vacsoraidőig volt mindig pár óra mászkálni. Sok mindent ilyenkor nem lehet csinálni, bár vásárlási lehetőség van mindenféle: az olcsó kínai üzletektől kezdve a középkategóriás bevásárlóközponton keresztül a legdrágább márkákat felvonultató kis utcáig.

Összességében mi remekül éreztük magunkat, és csak ajánlani tudom - leginkább azoknak, akik késő ősztől tavaszig el akarnak menekülni a napsütésbe, kihasználva a közvetlen olcsó járatot, és körültekintően tudnak szállást keresni. A mi szállásunk elég magas árfekvésű volt (kb. 80.000 Ft/éjszaka), de ahogy néztem a weben, simán találni 12.000 forinttól már elfogadható minőségű szobákat a városban.

Az ne vegye el senki kedvét, hogy a programoknak megkérik az árát – egyrészt már minden helyi turisztikai szakember agya azon jár, hogy a fapados vendégeknek milyen csomagokat találjanak ki, másrészt meg a tengerpart legnagyobb része (egy-két privát strandot leszámítva) ingyen van, és ezek ráadásul (szombat kivételével) tömegközlekedéssel is jól megközelíthetőek. Ennyire jó klímájú helyre ilyen olcsó járattal nem nagyon lehet a télen máshova eljutni, úgyhogy ha megkívánsz egy kis napsütést, irány Eilat:-)