24. Williams - Kingman

2015. október 10, szombat

Azt sajnos nem tudtam meg, hogy az új szállásomon milyen a reggeli, mert 4.30-kor szólt a vekker – irány a napfelkelte. Eddig ezt elblicceltem, de most vagyok utoljára nemzeti park közelében, legalább egyszer muszáj venni a fáradtságot, főleg így, hogy szegény Grand Canyonra eddig csak egy délutánt szántam.

Még vaksötétben vezettem el a kanyonig, pont egy óra Williamsből, és ott kerestem egy szimpatikus helyet a peremen, ahonnan végignéztem a napfelkeltét. Most sokkal jobb fények voltak, mint a naplementekor, úgyhogy nem bántam meg a korai ébresztőt.

Végigmentem utána azon a részen, ahol a shuttle busz jár, kiszállva minden kilátónál, kicsit nézelődve és sétálgatva.

Ebédre aztán visszamentem Williamsbe, ahol ettem egy felejthető hamburgert (ebben a műfajban még nem sikerült jót enni), aztán irány a következő szállás, Kingman.

Útközben volt pár 66-os legendás hely, de ezek nekem már egy kicsit túl giccsesek voltak, kicsit túltolták a szuvenírek árusítását.

Az első ilyen Seligmanban két egymás mellett üzlet, a Sno-Cap Drive-In (ami nagyon népszerű, de egy családi esemény miatt most épp zárva volt) és az Angel’s Route66 Gift shop (ez utóbbiban egy régi borbélyüzlet is van).

Innen már végig lehet vezetni Santa Monicáig a 66-os úton, úgyhogy többet nem kell autópályára hajtani. Juhé!

Truxtonban egy jó kis régi moteljelzés áll. a Frontier, de sajnos most ez is zárva volt, pedig elvileg üzemel.

Annál nagyobb élet volt a Hackberry General Store-ban, ahol rajtam kívül régi cadillac és motoros parkolt, úgyhogy kicsit szerényen odébb álltam meg.

Úgy délután 4 körül érkeztem meg Kingmanbe, ahol a Best Westernben lakom, aminek van kültéri medencéje. Több se kellett nekem, becsekkolás után egy perccel már a medence mellett napoztam, egy jó könyvvel a kezemben – ki kell használni a napsugarakat, amíg lehet, otthon már nincs belőlük!

HIRDETÉS
PRESS