Holbrooks – Williams

2015. október 9, péntek

Az eredeti tervben, a mesterien kimunkált excel táblában az volt, hogy ma is Grand kanyon – tegnapra a kilátók, mára egy séta.

De az az igazság, egyszerűen nem hagy nyugodni, hogy a Santa Fe és Flagstaff közötti Route66 szakasz kimaradt. Az egészet nem tudom egy nap bepótolni, de úgy döntöttem, végigvezettek addig, amíg tart a napvilág, aztán amikor besötétedik, vissza Williamsbe, egy részét legalább „bepótolom”. Végül majdnem az egész arizonai szakaszt sikerült bejárni, úgyhogy a fontos helyszínek közül csak Albuquerque és Gallup maradt ki. Először Williamsben néztem körül.

Még Flagstaff előtt kitértem Bellemontnál, ahol egy viharvert kis épület áll, az Old Pine Breeze Inn – az Easy Rider filmben szerepelt.

Flagstaff után Winona volt az első megálló, ahol egy régi, már használaton kívüli hidat mentettek meg az utókornak.

Ezután Twin Arrows következett, ami egy már régóta megszűnt turistakomplexum: kávézó, üzlet, benzinkút is volt itt, két hatalmas földbe szúrt nyíllal jelölve. Egyelőre gazdátlan a hely.

Visszafelé autózva Two Guns következett, ez is elhagyatott már. Amolyan turistacsapda volt, pár fogságban tartott állattal, étteremmel és kis úszómedencével, de már csak romok vannak ezekből is.

Meteor City is amolyan útszéli bolt volt, amely a közeli Meteor kráter vevőit igyekezett becsalogatni.

A sok romhalmaz után kész felüdülés volt Winslow, amely láthatóan nagyon büszke a 66-os utas múltjára, igyekszik szépen karbantartani és bemutatni.

Ilyen például a La Posada, egy 1928-ban épült és még ma is üzemelő, hacienda stílusú hotel és étterem.

Mivel a várost megemlítette az Eagles a „Take it easy” dalában, hogy aszongya: „Standing on the Corner in Winslow, Arizona”, a büszke városlakók emlékművet emeltek ennek a sornak. Van bronzszobor, falfestmény és természetesen pár hivatalos szuvenírbolt is, azaz amit lehet, kihoztak ebből a dalból.

Következett a Jackrabbit, a régmúlt marketing remekműve, amely a várakozásra épül. Maga az üzlet ugyanolyan bolt volt, mint a többi (ma is üzemel), de híressé az tette, hogy mérföldekkel az üzlet előtt több helyen kiplakátolták, hogy „X mérföld”, aztán „Y mérföld”, mindig egy nagy nyuszival, jelölve, hogy még mennyi távolság van hátra. Elkezdték 87 mérföldnél, aztán folytatták 69-nél, és ahogy közeledtek a motorosok és az autósok a bolthoz, egyre szaporodtak a jelzőtáblák: 26 mérföld, 18, 14, 11… Mire odaértek az emberek a lehajtóhoz, mindenki látni akarta, mi a túró az a Jackrabbit, úgyhogy lehúzódtak és bementek. A hatalmas nyuszis jelzés, „Here it is”, bevonult a Route66 történelembe, és a mai napig nincs Route66 zarándok, aki ne állna meg itt.

Holbrook büszkesége a Wigwam motel. 1933 és 1950 között hét ilyen falu épült, az eredeti Kentucky államban. Minden falu több motelszobából áll, melyek mindegyike indián sátor (tipi) házban kapott helyet. Ma már csak két ilyen falu áll, itt Holbrookban az egyik, és a kaliforniai San Bernardinoban a másik.

Holbrook után fel volt adva a lecke, mit csináljak – még csak délután négy volt, úgyhogy elvileg mehettem volna tovább, de a következő érdekes megálló, Gallup két órányi autóútra lett volna (amit utána ugye visszafele is meg kell tenni). Úgyhogy fájó szívvel, de úgy döntöttem, akkor a 66-os útból ennyi, de mielőtt visszatértem volna Williamsbe, még kicsit benéztem egy közeli nemzeti parkba, a Petrified Forestbe.

És milyen jól tettem, ugyanis olyan fantasztikus naplemente volt, hogy csuhaj.

Itt maradtam naplementéig, aztán taposhattam a gázba, bő kétórás száguldás volt visszafelé a sztrádán Williamsbe.

Este egy másik szállásra mentem, a Buffalo Pointe Inn-be, ez egyszerűbb és olcsóbb, mint az előző, de szintén nagyon kedves.