Route 66 (2015)

21. Antelope Canyon

2015. október 7, szerda

Nagyszerű palacsintát kaptunk ma reggelire, jól belaktam vele, és nem győztem ujjongani, végre ragyog a nap. Még a receptjét is megkaptam, sőt, magyarul. Ez a panziótulajdonos bácsi tényleg nagyon odateszi magát – minden vendégét lefotózza, mindenkit megkér, írjon az emlékkönyvébe, és tök büszkén mutogatja az évek során felhalmozott vendégkönyveket. Ha új országból jön vendég, lefordíttatja vele a legendás palacsintareceptjét, én ezt megúsztam, mert egy honfitársam már megtette.

A legjobban várt nemzeti park, az Antelope Canyon két részből áll – az alsó rész ma se nyitott ki, ott egy áradás során tovább megmarad a víz, de a felső részbe már beengedtek csoportokat. Az Adventurous Antelope Canyon Tours-szal mentem, az internet szerint ők a legprofibbak. Eredetileg a fotótúrára neveztem be, de aztán mivel a nagy állványom feje eltört és csak egy kicsit hoztam, inkább átfoglaltam a sima túrára - az 48 dollár (szemben a fotós túra 88 dollárával), és egy órát tölt a kanyonban, nem másfelet - de végül elég volt.

Mivel az elmúlt két nap egyik szakasz se volt járható és ma csak a felső, ott a szokásosnál jóval nagyobb tömeg volt – nagyjából úgy éreztem magam, mint Manhattanban.

De azért lehetett fotózni és az élmény így is óriási volt. Fotón is szép ez a kanyon, de azért élőben még ütősebb. Egy órát töltöttünk bent, elsétáltunk az egyik végéből a másikba, meg vissza, kis csoda volt.

Egy fiatal srác egyszercsak térdre ereszkedett és megkérte a barátnője kezét, aki persze igent mondott (és sírt és ujjongott). Bora Boran laknak, a lány lengyel, a fiú francia, helyes vegyes páros.

A csoportkísérőnk, Kim elmesélte, négy éve vezet turistákat, és ez a hetedik leánykérés, aminek tanúja volt – úgy látszik, népszerű helyszín.

Mesélte azt is, hogy régen akkor is be lehetett menni a kanyonokba saját felelősségre, ha nem mentek csoportok (mert mondjuk túl nagy volt a sár), de 1997-ben 11 turista odaveszett. Bár figyelmeztették őket, hogy jön az áradás, ők tovább fotóztak – és mind meghaltak.

Miután végeztünk, beültem az autóba, és irány Williams. Ehhez délnek tartottam, és Flagstaffnál kellett elfordulni Williams felé – és ez a szakasz már ismét Route66. Amikor megláttam az ismerős táblát, komolyan olyan izgatott lettem, mint amikor rég nem látott szerelmével fut össze az ember. Annyira örültem ennek a kis mai szakasznak – és alig várom, hogy a Grand Canyon után még pár napig átadhassam magam neki.

Flagstaffban le is kattintottam pár Route66 ereklyét, ami közül a legzseniálisabb a Galaxy diner, pedig ez egyik könyvben sem volt benne – igazi retro hely az 50-es évekből.

Még egy megálló volt, Park, ahol a Parks in the Pines General Store 1921 óta szolgálja ki a vevőket.

Aztán begurultam Williamsbe, ahol szintén nézelődtem egy picit, mielőtt kimentem a szállásra. Az eddigi egyik legzseniálisabb helyen lakom: három faház, két-két kis apartmanttal, tökéletes ízléssel és rengeteg odafigyeléssel berendezve.

Van egy cica is, Lucy, figyelmeztettek, hogy a szobába és az autóba is be akar jönni utánam, és tényleg. Nagyon cuki és jó fej, imádom dögönyözni.

20. Horseshoe Bend és Lake Powell22. Grand Canyon National Park
Videók a Route66 utazásról!
1. De miért is jó egy régi utat keresni, amikor ott az autópálya?
2. Chicago
3. Chicago - Springfield
4. Springfield - St. Louis
5. St. Louis - Memphis
6. Memphis
7. Nashville
8. St. Louis - Joplin
9. Joplin - Oklahoma
10. Oklahoma - Amarillo
11. Amarillo - Santa Fe
12. Santa Fe - Alamosa
13. Great Sand Dunes National Park
14. Monument Valley
15. Canyonlands
16. Dead Horse Point State Park
17. Arches National Park
18. Bryce Canyon National Park
19. Zion National Park
20. Horseshoe Bend és Lake Powell
21. Antelope Canyon
22. Grand Canyon National Park
23. Holbrooks - Williams
24. Williams - Kingman
25. Kingman - Las Vegas
26. Las Vegas - Barstow
27. Barstow - Santa Monica
28. Los Angeles
HIRDETÉS
PRESS