Horseshoe Bend és Lake Powell

2016. október 5, hétfő

Ma nem kellett sietni, ráadásul a szálláshoz közel volt egy bevásárlóközpont, úgyhogy kis nézelődéssel telt a délelőtt. Különösen, amikor megláttam, hogy van GAP és Old Navy. Nem várt sikerrel járt a látogatás – nyáron ugyanis vettem egy olcsó kis nyári ruhát New Yorkban, amit imádtam, de a mosásnál összement, utólag vettem észre, hogy csak 30 fokos vízben lehetett volna mosni. Annyira sajnáltam, de most megtaláltam ugyanazt ebben az Old Navy outletben, egy darab S méret volt, le is csaptam rá:-)

Aztán ebéd. A tripadvisort vettem elő és az első helyre sorolt büfé nagyon szimpatikusnak tűnt, valami kis hawaii kifőzde, a Hawaiian Poke Bowl. El is mentem és óriási meglepetés volt, az egyik legjobb kaja, amit életemben ettem – isteni szószban marinált nyers halak rizságyon. Muszáj lesz elmennem Hawaii-ra, ha ott ilyenek vannak!

Utána már tényleg elindultam, irány Page. Elképesztően jó színek és fények voltak útközben.

Késő délután érkeztem meg a Powell lake közelébe. Egy irtó édes kis magánszálláson lakom, egy idős házaspár öt szobát ad ki, és egy hatalmas konyhában van a közös reggeli. Rose Walk Inn a neve, és a szálláson kívül rájuk lehet bízni a túraszervezéseket is – én is velük foglaltattam előre az Antelope kanyonba túrát.

Este nagyon szomorkás idő volt, szürke ég és eső, de én nem adtam fel, hiszen mára a Horseshoe Bend naplemente volt betervezve. Gondoltam, 15 perc az út, nagyot nem vesztek, megnézem, mit lehet tenni. És milyen jó, hogy ilyen makacs voltam – az eső elállt, és ugyan a nap nem került elő, nagyon különleges alkonyi fények voltak. Szerintem még jobban is jártam, mintha a lencsébe világított volna a lemenő nap.

Nem voltam egyedül a fényképezőgépemmel:

És még villámot is láttunk:-)

2015. október 6, kedd

Isteni reggelit kaptunk, egy fiatal japán és egy idős amerikai párral ültünk a nagy asztal körül – utóbbiak hatalmas karakterek voltak. Mindketten floridaiak, ehhez képest 45 éve Londonban ismerkedtek össze és első látásra szerelem volt, ami szemmel láthatóan ma is tart. Nem lett gyerekük, de bejárták a fél világot, tanárok voltak, így a nyaruk mindig szabad volt, sőt időnként kivettek 1-1 év fizetés nélküli szabadságot és nekiindultak a saját készítésű hajójukkal valamerre. Annyira helyesek és kiegyensúlyozottak voltak, öröm volt rájuk nézni.

Sajnos az eső csökönyösen esett, úgyhogy addig a házigazda, Jim szórakoztatott minket kártyatrükkökkel, amit – nyilván – egy korábbi magyar vendége, Sándor tanított neki.

Utolértem magam a naplóírással, aztán délben csak kimerészkedtem és ettem egy jó kis bbq husikát sajtos nachos-szal, a Big John’s Texas BBQ nevű helyen, annyira igazi amerikai hangulata volt, már azért megérte..Akkora adagot kaptam, hogy a felét elvittem vacsorára, így le kellett mondanom a ma estére foglalt asztalt.

Addigra végre kiderült az ég is, úgyhogy lehajtottam a Powell tóhoz.

Kimentem ismét a Horseshoe-hoz is, de kevésbé volt mágikus, mint tegnap este, ráadásul a tömeg is ötvenszer akkora volt.