Bryce Canyon National Park

2015. október 3, szombat

Aludtam vagy 10 órát. Eredetileg itt akarnék napfelkeltét nézni, de még jó, hogy nem keltem fel korán, mert napnak nyoma nincs.

Elmentem reggelizni, és jó kis bundáskenyeret ettem a Kenny Ray’s étterembe. A szomszéd asztalnál palacsintát rendeltek, hát majd leestem a székről, amikor megláttam: két akkorát hoztak ki egy lapostányéron, hogy lelógott a szélük, de olyan vastagok voltak, mint az itt szokásos kis amerikai palacsinta. Persze egyet sem tudtak belőle megenni, nemhogy kettőt. Kérdeztem a pincért, volt-e már arra precedens, hogy valaki betoljon egy ilyet, csak  csóválta a fejét, hogy nem nagyon. Nem értem, mi a túrónak kell akkor ilyen brutál adagokat felszolgálni mindenből. Én se bírtam a hat szelet bundás kenyeremmel, pedig elég éhes voltam. És hát rettentően kövérek az amerikaiak…

A Bryce kanyon úgy 30-40 perc autóval a városból, nem siettem, hátha kiderül az ég. És így is lett.

Amikor a látogatóközponthoz értem, már picit kékült az ég. Ott megkaptam az újságszerű prospektust, ami mindenhol van, tök profin: térképpel, túraútvonalak hosszával és nehézségi fokával, összes gyakorlati tudnivalóval (hol van WC, ivóvíz, kemping, ATM, stb.) és javaslatokkal (mit csinálj, ha 2 órád van, ha fél napod, ha két napod, stb.) Egyébként is annyira jól szervezett minden park: mindenhol van a látogatóközpontban rövid vetítés, ivóvíz feltöltési lehetőség, bolt, néhány információs munkatárs, fel lehet iratkozni ingyenes sétákra, szóval megdolgoznak a borsos belépőkért.

Meglepődtem, az eddigiekhez képest ez milyen pici park, az egyik végétől a másikig negyedóra autóval, bár azért a kilátókkal, sétákkal, fotózásokkal simán fél nap még úgy is, ha nem túrázik komolyan az ember. Végigautóztam az összes létező kilátóponthoz, és végül abszolút jó kis képek születtek, olyan volt, mintha folyamatosan napfelkelte lenne –állandóan elbújt ugyanis a nap a felhők mögé, de ha várt az ember egy kicsit, pár percre előbukkant.

Este a Cowboy’s Smoke House-ban ettem szuper pulled pork-ot, isteni finom volt.

Aztán a szomszédos Scoops from the Past fagyizóban toltam rá desszertet. Nem vagyok nagy fagyis, de ez annyira cuki hely, mintha az ötvenes években járnánk, kihagyhatatlan volt.