2015. október 2, péntek
Reggel elég kábán ébredtem, mert ahogy sejtettem, nem aludtam jól, de a reggeli azért némi vigaszt hozott. A szállás neve ugyanis Beds and Bagel, és a nevéhez illően szuper bagelválaszték volt. Be is nyomtam kettőt, mert nem tudtam választani, finom krémsajtokkal.
Aztán irány az Arches, mára ez volt betervezve.
Az eddigi legnagyobb tömeggel itt találkoztam, volt vagy 20 perc, mire a jegyárus bódéhoz jutottam, mi lesz még a Grand Canyonban. A parkolókban is óriási tömeg fogadott, és a népszerűbb pontoknál – főleg a Windows/Double Arch megállóban lépni nem lehetett a szelfiző turistáktól.
Itt is csodaszép fények voltak, pedig pont 10-15 óra közt voltam, amikor elvileg a legrosszabbak a fényviszonyok, de itt úgy látszik, nincs ilyen holtidő. Elmentem az összes létező kilátóponthoz, de túrára se időm nem volt, se erőm, iszonyatosan meleg, fülledt volt a levegő.
Szerencsére a Fiery Furnace kilátópontnál egyedül voltam.
Aztán kora délután muszáj volt indulni, még 400 km várt rám. Ahogy haladtam, meglepő gyorsan hűlt a levegő, este, amikor Panguitchba értem, már csak 5 fok volt. Persze lusta voltam útközben előhalászni a meleg ruhát, úgyhogy sortban-trikóban fagyoskodtam, ahányszor megálltam tankolni vagy fotózni, jól meg is fáztam.
Viszont olyan fényviszonyok voltak, hogy majd becsináltam a gyönyörtől. Folyamatosan az a vihar előtti haragoskék ég kísért az úton, volt egy pár perces vihar is, de aztán megint sütött a nap. Legszívesebben kilométerenként megálltam volna, de nem mertem az autópályán, itt ráadásul 80 mérfölddel lehetett menni a szokásos 65 helyett, húztak rendesen a kamionok.
Már sötétben érkeztem meg a szállásra, ahol két éjszakát alszom. Az Adobe Sands Motel elég lepukkant egy hely, de a Bryce kanyon közelében 50 dollárért mit akarok. Az ágynemű tiszta, a fürdőszoba kevésbé, de azért ki lehet bírni. A falak persze itt is papírvékonyak, de szerencsére a szomszédok hamarabb nyugovóra tértek, mint én.