2015. szeptember 30, szerda
Nem sok nyugodt alvás volt, mert valamiért ebből a motelből mindenki reggel 5-6 körül állt tovább, nagy ajtócsapkodások, beszélgetések és dudaszóval kísért tolatások után.
Kerestem reggelit a városban, aztán irány a Canyonlands nemzeti park. Ennek több része van, a háromból kettőt keresek fel (a harmadik, a Maze csak terepjáróval megy), ma a déli csücsköt jártam be, a Needles-t. Most nem voltak olyan szép fények, mint tegnap, nem is ment úgy a fotózás, de azért pár kocka sikerült.
Meglepődtem, az úton milyen sokára jött a jegyárusító kapu, már addig is egy csomót lehetett fotózni. Magától a látogatóközponttól 6.5 mérföldnyi autóút vezet a kilátópontokhoz, ahonnan hosszabb-rövidebb túrákat lehet tenni. Annyira jó prospektusokat adnak, benne van minden túraútvonal hossza, szintemelkedése, becsült ideje, leírása. A legrövidebb 20 perces, a leghosszabb 5-7 órás, úgyhogy tényleg mindenki találhat magának valót.
A legfurább a parkban egy rövid, talán 2 kilométeres út volt, ami az ország egyik legnehezebb 4WD útja. Hogy ezen mégis mi a fészkes fenének kell felmenni autóval, nem igazán értettem, mert nem akkora távolság, hogy gyalog ne lehetne megtenni – így viszont több pasi is küzdött. Lassabban haladtak, mint én gyalog és a hat autóból kettő elég durván meg is sérült. De ez biztos valami macsó dolog.
Este aztán továbbvezettem Moabba, itt lesz két éjszaka szállás, bár két külön helyen. Ma éjjel a Kokopelli Lodgeban, ami egy irtó cuki fogadó, nagyon jól kitalált designnal. Az evőeszköztől a párnahuzatokon át a veranda székekig minden annyira harmonikus vidám design, csupa sárga, narancs, kék és zöld.
