2015. szeptember 29, kedd
Jól bereggeliztem, de aztán addig elszüttyögtem délelőtt az időt, hogy lehetett ebédelni is, mielőtt nekiindultam, úgyhogy ettem jó kis mexikói kaját a városban, a tripadvisor első helyén álló Amigo Cafeban.
Kayentából nincs messze a Monument Valley nemzeti park bejárata, ide kellett 20 dolláros belépőt venni, mert az állami parkokra érvényes bérlet nem érvényes, navajo tulajdonban van.
Ebben a parkban nincs túrázási lehetőség, csak autóval lehet körbejárni, egy 17 mérföldes vörös homokos úton. A turisták nagy része kifizet plusz pénzt jeep túrára, de én úgy voltam vele, az összetört autónak úgyis annyi, egy kis rázkódás ide vagy oda. Előtte azért rákérdeztem az információn, azt mondták, mehetek vele. Így nemcsak olcsóbb volt (a jeep 75 dollártól indul), de ott álltam meg fotózni, ahol jól esett, arról nem beszélve, hogy láttam, mennyi port nyelnek a nyitott terepjárókon utazók.
Fantasztikus volt a táj, és nagy szerencsém volt a fotózással is, szép kék volt az ég a hőség ellenére, nem kifakult szürke.
Miután körbeértem, még ott maradtam a park központjánál végignézni a naplementét, elég látványos volt…
Aztán beletapostam a gázba, másfél óra Monticello, a Canyonlands nemzeti park déli bejáratához közel. Itt a Canyonlands Motor Innben lakom, igazi útszéli motel, de kifejezetten kedves tulajdonos nénivel. Este jó sokáig gitározott egy középkorú urakból álló csapat, de éjfél körül végre elcsendesedtek.
