13. Great Sand Dunes National Park

2015. szeptember 28, hétfő

Kicsi, de nagyon jól összeválogatott büféasztal volt reggel, bageltől gyümölcsig minden. Belaktam, aztán irány a Great Sand Dunes National Park.

Ez nagyon kis olcsó nemzeti park, csak 3 dollár a belépő, de mivel később több olyanba is megyek, ahol 30-at is elkérnek, ezért inkább már most megvettem az egy évre szóló nemzeti park kártyát, ami 80 dollár.

Rettenetes meleg volt, ami nem könnyítette meg, hogy a homokdűnékre felkapaszkodjon az ember – de azért egy párat csak megmásztam. Amikor már azt hittem, milyen messze mentem, visszanézve láttam, hogy talán 50 méterre vagyok a parkolótól…

Sajnos annyira messze nem tudtam menni, hogy találjak szűz terepet, lábnyomok voltak mindenfelé. Azért fotólehetőségekben így sem volt hiány...

Kora délután visszamentem az autóhoz, mert még hosszú út várt rám a következő szállásig. Ahogy szép lassan kigurultam a parkolóból, egy nő belémtolatott és összetörte a bal hátsó ajtóm. Amilyen ideges és zavart voltam, nem kértem el az adatait, próbáltam hívni az autókölcsönző céget, de egyik telefonon se volt semmi térerő. Síkidegen vezettem Kayentáig, jó hat órát. Bár van full biztosításom, azon dühöngtem magamban, hogy lehetett ilyen kimaradás az agyamban, hogy nem töltöttünk ki papírt. Hajnali kettőig forgolódtam, mi legyen, aztán csak sikerült elérni az autókölcsönzőt, akiket egyáltalán nem érdekeltek a részletek, azt mondták, elég, hogy szóltam nekik, van biztosításom, szóval részükről ennyi elég.

Ami kellemes történés volt, hogy írtak a skót fiúk, jól vannak. Ők délre fordultak, a White Sands felé és most vannak Santa Feben. Kár, hogy nem együtt mozgunk, annyira cukik:-)

A délutáni maratoni vezetést az még némileg feldobta, hogy csíkos erdők mellett vezetett az út, ahol félig már ősz volt.

Kayentában egy igazi útszéli motelben lakom, Wetherill Inn. Eleinte azt hittem, zavar majd a hangos országút, de éjjel egész szépen elcsendesedett.