2015. szeptember 22, kedd
Semmiképp nem indulhattam tovább egy Gateway Arch fotó nélkül, úgyhogy elautókáztam egy parkba, ahonnan a net szerint a legjobb a kilátás.
St. Louis, süti-specialitás
Utána pedig kimentem egy világvége külvárosba, ide is egy specialitás, a „gooey butter cake” miatt, ami állítólag a Missouri Baking Co. nevű cukrászdában a legjobb. A cukrászda környéke abszolút olasz negyed volt, legalábbis az éttermek és kávézók tanúsága szerint. Bent isteni illatok és gyönyörű sütik, de sajnos a kiszemelt példányt nem árulták szeletben, csak egész torta gyanánt. Érdeklődtem, van-e valahol a közelben másik hely, ahol megkóstolhatnám, de őszinte sajnálkozással mondták, hogy nincs, ezt tudomásuk szerint mindenhol csak így tortaként árulják és egyébként is az övék a legjobb. Ha már eljöttem csak ezért, megvettem egy teljes tortát, de nem akartam a 35 fokban magammal vinni – levágattam egy szeletet, a többit meg felajánlottam egy apukának, aki a kislányával egy szelet sütit csomagoltatott éppen. Annyira hálás volt, ugyanis kiderült, a felesége terhes és nagyon kívánja az édességet, de nincsenek úgy eleresztve anyagilag, hogy sokat vigyen. Na, akkor jó helyre ment.
St. Louis, egy régi motel darabkája
A városszélen egy múzeumba is betértem, ez a Museum of Transportation, csodálatos gyűjtemény vasúti kocsikból, repülőkből és ezer más járgányból. A 66-os t szerelmesei azonban elsősorban a Coral Court Motel megmentett kis darabkája miatt zarándokolnak ide. Ez az 1941-ben épült szálloda az út fénykorában az egyik legmodernebb, legnépszerűbb volt. Olyan, akkor még ritkaságnak számító szolgáltatásokkal rendelkezett, mind a hideg-meleg vizes saját fürdőszobák, hordár, vagy épp az árnyas parkban található úszómedence. Minden szobához egyedi zárt garázs tartozott, így a hotel titkos találkozóknak is kitűnő helyszín volt – legyen az alkalmi légyott vagy épp üzleti megbeszélés. Nem fordulhatott elő, hogy a parkoló autók miatt bukjon le valaki („nézd már, mit keres itt Bob kocsija?!”). Bármennyire is tiltakoztak a rajongói lebontása ellen, az autópálya építésnek áldozatul esett hotelt 1993-ban lerombolták, és csak az egyik szobáját sikerült megmenteni, és itt kiállítani. Kár, hogy már nincs meg az egész hotel, de olyan szép, hogy legalább így megpróbálják megőrizni az emlékét.
Persze azért a vasúti kocsik sem érdektelenek. A régi 66-os út ugyanis gyakran a vasútvonal mellett halad, így a régmúlt vezetői a vágtató mozdonyokkal versenyezve nyomhatták tövig a pedált.
St. Louis, gasztronómia
Még egy St. Louis specialitás hátravolt, de szerencsére ezt is kipipáltam: ebédre találtam egy Imo’s üzletet (St. Louisban és környékén üzemelő pizzalánc), ahol volt sajtos St. Louis pizza. Ennek abszolút vékony a tésztája, gyakorlatilag csak olvasztott sajt, ami mindig Provel márkájú (egy imádott helyi kombinációja cheddar, svájci és provolone sajtoknak)
És ha már gasztronómia, még egy pár érdekesség:
1904-ben St. Louisban rendezték a világkiállítást, és ehhez az eseményhez egy rakás gasztronómiai „felfedezés” kapcsolódik. Itt ismerték meg a tömegek a nem sokkal korábban feltalált hamburgert és itt készült először jeges tea is. Sőt, egy szíriai bevándorló, aki a kiállításon süteményt árult, itt segített ki gofri-tésztából készült kis kúpocskákkal egy közeli standon dolgozó fagylaltárust, akinek elfogyott a papírtálkája – azaz megszületett a fagyitölcsér:-)
Na de haladjunk tovább.
Pacific
St. Louis után az első megállóm a Red Cedar Inn, 1934-ben alapított kávézó és hotel volt Pacific településen – sajnos ez már bezárt, de a kedves faházikó még megvan, remélhetőleg kap egy új szerető tulajdonost.
Villa Ridge
Villa Ridge két ikonikus motelnek is otthont ad: a már bezárt Gardenway Motel és a még üzemelő Sunset Motel.
Köztük található az „új”, de már bezárt Diamonds nevű étterem. Az eredeti Diamonds sajnos leégett, pedig a 66-os út legnagyobb étterme volt – sőt, ahogy az egykori tulajdonosa, Spencer Groff állította, „a világ legnagyobb útmenti étterme”. A Diamonds egy baseballpálya alakú étterem volt, amely évenként csaknem egymillió utazót látott el meleg koszttal. 1940-re a három környező állam összes kamionvezetője ismerte, mert igen jó ételt kaptak itt.
Cuba
Cuba az egykori Wagon Wheel motelről és a város számos falfestményéről nevezetes.
Lebanon
Az egyik leghíresebb moteljelzés a Munger Moss Motelé, Lebanonban. Szerencsére ez csodálatosan fel van újítva, mind a neon, mind maga a motel. Bár az útikönyv azt írta, feltétlenül térjünk be, mert a tulajdonosok kedves 66-os út megszállottak, a pultnál álló néni első szava az volt, nehogy fotózni merészeljek – hát ez nem volt túl marasztaló.
A régi 66-os út hangulatát csodálatosan visszaadja a Halltowntól Phelpsig tartó szakasz, ami apró településeken vezet át, melyekben mintha megállt volna az idő. Leghíresebb épülete a Gay Parita Sinclair Station, egy benzinkút replika sok régi kinccsel. A tulajdonos imádott az itt utazókkal beszélgetni, de sajnos néhány hónapja elhunyt, és a hely most gazdátlan.
Carthage
Amilyen morcos volt a fogadtatás a Munger Moss Motelben, olyan szívélyes nénit találtam Carthage településen a Boots Drive In-ben. A hotel a 66-os és a 71-es út találkozásánál fekszik, a régi kelet-nyugat és észak-dél fő utazási csomópontban. Ez is a régi idők hírnöke, ami már többször veszélybe került. Egyszer egy olyan fickó vásárolta meg, akinek esze ágában nem volt motelt üzemeltetni, csak belső információk révén megtudta, hogy a Walgreens áruház szeretné megszerezni a nagyszerű telket. Igen ám, de a helyi lakosság is megtudta, mi készül és hatalmas nyomás alá helyezték az áruházláncot – amely nem is mert ott építkezni, hiszen leendő kuncsaftjait hergelte volna maga ellen. A fickó egy ideig mindenféle kétes alakoknak adta ki a helyet, de aztán sikerült eladnia. Az új tulajdonossal sem járt sokkal jobban az épület, mert az meg nem vette figyelembe a hely történetét, szellemét és durván átalakította, például csúcsos tetőt építtetett rá.
Néhány éve végre szerető, gondos gazdákat kapott, egy nővérpár vásárolta meg, akiknek szívügyük az eredeti állapot helyreállítása. A legenda szerint Clark Gable is lakott itt, méghozzá a 6-os szobában.
Joplin
Este Joplinban egy Motel 6-ban szálltam meg, ez az ország egyik legolcsóbb hotellánca, 45 dollár körüli szobákkal. Tulajdonképpen rendben volt, csak a falak papírvékonyak, tökéletesen lehetett hallani a szomszéd szobában zajló beszélgetést.
2015. szeptember 23, szerda
Joplint elhagyva egy szép régi szakaszon lehetett autózni.
Galena
Az első megálló Galena volt, egy régi benzinkút, amely régen „4 Women on the Route” néven futott, de ma már „Cars on the Route”. Itt áll ugyanis az a vontatókocsi, amely a Verdák című filmet inspirálta, nem csoda, hogy igazi zarándokhely. Az egykori kis épület ma kávézó, ajándékbolt, mindenféle csecsebecsék lelőhelye. Kihagyhatatlan!
Riverton
A közeli Rivertonban 1925 óta működik az Eisler Brothers Store (mai nevén Old Riverton Store) – egy olyan idős bácsi ült a kasszánál, hogy talán nyitás óta ott van.
A település határában még egy kincset lehet találni: egy régi hidat, ami 1926 é 1960 közt bonyolította a forgalmat. A Rainbow Bridge az egyetlen fennmaradt boltíves híd az úton. Most csak turisták sétálnak-hajtanak rajta, például az az idős házaspár, akik szintén 15-én indultak Chicagóból, és egy hónap alatt vezetik le az utat Santa Monicáig. Bár én is bő egy hónapot leszek, magán a 66-os úton csak két hetet, a többi ilyen-olyan kitérő, de már most látom, hogy érdemes lett volna egy teljes hónapot erre szánni. Mindig válogatni kell a látnivalókból, pedig legszívesebben megállnék mindegyiknél.
Baxter Springs
Baxter Springs is helyet ad egy kedves felújított benzinkútnak 1930-ból – az épület itt is információs központ, kiállítóhely, ajándékbolt, amit egy kedves idős bácsi üzemeltet.
Ezzel véget is ért a nyúlfarknyi Kansas állambeli szakasz, és átértem Oklahoma államba.
Miami
Miami városában egy csodálatos színház áll, a Coleman Theatre, amely 1929 áprilisában nyitott meg. A megnyitó estéjén telt ház volt: az 1600 néző egydolláros belépő fejében vehetett részt a pazar eseményen. Az idő ezt sem kímélte, de húsz évnyi alapos és drága felújítás során visszaállították régi pompáját. Önkéntesek százai töltöttek itt megszámlálhatatlanul sok órát, hogy minden a lehető legautentikusabb és legszebb legyen. Sikerült visszaszerezni a régi Wurlitzert is, amiből csak 16 van az egész országban.
A színházban ingyenes idegenvezetések vannak, és pont indult egy, amikor odaérkeztem, úgyhogy sikerült bejutnom a terembe kattintani pár képet.
Nem messze itt is áll egy régi benzinkút, a Marathon Oil Gasoline Station, szépen felújítva, bár elhagyatottan.
Pár háznyira innen pedig egy motorbicaj múzeum is található, a Route 66 Vintage Iron.
Miami déli külvárosában vannak még olyan 66-os út szakaszok, melyek egysávosak. Ezek a hivatalos 66-os út előtt épültek, azaz 1926 előttiek
Chelsea
Chelseaban áll a már totál rozsdás Chelsea Motel tábla, bár innen nem messze áll egy ugyanilyen nevű, szépen karbantartott és nyitva levő motel.
A közelben egy régi vashidat is találni, ez is védett műemlék már.
Foyil
A 66-os út mellett régen sokféle látnivaló volt, ezek közül fennmaradt hírnök például Foyilban Ed Galloway totemoszlop-parkja. A kis gyűjtemény fókuszában egy közel 30 méter magas, élénk színekkel festett oszlop áll. Annyira nem nagy szám, hogy sietős utazónak megérje a kitérőt.
Foyilban egy rövid, de különleges útszakaszt találtam, a réges-régi eredeti rózsaszínű aszfalttal.
Catoosa
Innen irány Catoosa, ahol egy aranyos óriási műanyag delfin maradt meg a régi fénykorból. Annak idején a tóban fürödni lehetett, ma már ez tilos, de önkéntesek megmentették és felújították a fürdőpark díszét, a kék delfint.
Tulsa
Tulsa tele van art deco épületekkel, de ezekre sajnos nem volt időm, csak a régi, már forgalmon kívüli hídhoz hajtottam el. Ez a Cyrus Avery (11th street) híd, 1916-ból, az Arkansas folyó felett (nem olyan látványos, mint a leírás alapján gondoltam).
Stroud
Stroudban áll a Rock Cafe, amit azokból a kövekből építettek, ami az út építése során került kitermelésre. 2008-ban borzasztó tűzvész pusztította el, és nem sokan hittek benne, hogy újra megnyit. Szerencsére ez is lelkes és szerető tulajdonosokra talált, akik újra életet leheltek a történelmi étterembe.
A közelben egy csinos moteljelzést is találni, ami a Skyliner motelhez tartozik (ez is üzemel).
Arcadia
Utolsó megálló Arcadia volt, ahol egy régi kerek csűr a 66-os út helyi nevezetessége. 1898-ban épült és pár éve szépen restaurálták, ajándékboltként üzemel.
Nem hőskori, hanem új látnivaló, de szintén érdekes a POPS, ahol 700 féle üdítőt kapni. Egészen beleszédültem a választékba, de végül nem vettem semmit, a végén úgyis mind egy rakás cukor. Átnéztem a zöld színű választékot, de nem találtam Traubit. Az üzletet elég könnyű észrevenni, mert egy jó húszméteres, üdítősüveg formájú neon áll az út mentén
66-os út, Oklahoma
Oklahomában ismét egy olcsó motelben alszom, a Biltmore nevű monstrumban – akkora, hogy A4 méretű térképet kaptam, hogy megtaláljam a szobámat.