5. St. Louis - Memphis

2015. szeptember 18, péntek

Reggel a tulaj fantasztikus reggelit csinált, aztán útnak indultam. Beugrottam a városi múzeumba, annyi jót olvastam róla és el nem tudtam képzelni, mi lehet akkora nagy szám benne. Hát leesett az állam. Semmi poros tárló vagy unalmas dokumentumok – St. Louis városi múzeuma egy hatalmas játszótér. Három szinten rengeteg csúszda, mászóka, a tetőteraszról félig lelóg egy sárga busz és még egy mini-óriáskerék is helyet kapott. Imádtam.

Kihajtottam a várostól negyedórára levő Cahokia Moundshoz, ami az egyetlen világörökség pipám ezen az úton (az útba esőkben már voltam, ami meg nem esik útba, azokhoz minimum 5 órás kitérő kellene, amit most nem vállalok be – ülök az autóban eleget). Ez sem a világ legizgalmasabb világöröksége, mármint a látvány, néhány kisebb-nagyobb púp a mezőn. De ha utánanéz az ember, nagyon jelentős emlék, a legkomolyabb indián település Mexikótól északra.

Ebédelni újra visszamentem a Bogarthoz, és milyen jól tettem – valami szenzációs BBQ husit ettem. Jó nagy sor volt, de szerencsére haladt gyorsan. Nem csoda, hogy a Zagat az ország legjobb BBQ éttermének választotta a helyet. Ahogy falatoztam, felfigyeltem egy fickóra, aki ugyanúgy tisztogatta az asztalokat, mint a többi alkalmazott, de amikor kérdezte a kuncsaftokat, hogy ízlik az étel, mindenki hangjában olyan tisztelet volt felé, hogy sejtettem, nem egy takarító idénymunkás. Mint kiderült, ő a tulaj, gyorsan meg is kértem, hadd fotózzam le.

Úgy jól laktam, hogy moccani is alig tudtam, de szerencsére délután csak egy maratoni vezetés volt – másra úgyse lettem volna képes, mint tartani a kormánykereket.

Amikor az utat terveztem és belegépeltem az excel tábla egyik kockájába, hogy 5 óra St. Louis és Memphis közt a távolság, valahogy nem tűnt olyan soknak, mint most levezetni… kanyar nem sok volt, a GPS egyszer azt írta ki, hogy 441 km múlva kell csak kicsit balra tartani… párszor megálltam nyújtózkodni, de azért kegyetlen volt.

Memphisben egy érdekes szállásom van, az Exchange nevű épület, ami alapvetően hosszú távra kivehető apartmanokból áll, de párat fenntartanak hotelszobának. Egy szállodai szoba áráért itt egy komplett lakáshoz jut az ember, nekem is van nappalim, konyhám, ráadásul abszolút jó helyen. Parkolója nincs, de én pont péntek este 6-kor érkeztem, és hétköznap 6 után meg hétvégén az utcán is ingyenes a parkolás, így ez is megoldódott.

Este a közeli Flight nevű étteremben vacsoráztam, ami a város legjobbja, és Amerika Top100 közé is beválasztották. Az a koncepció, hogy kis adagokból hoznak hármasával – azaz lehet levestriót kérni, húsból három kis fogást, halból és így tovább. Én a levesekből és a tengeri herkentyűkből kértem egy-egy sorozatot, finom volt, de a brutális ebédem után nem tudtam megbirkózni vele.