Funchal, Madeira fővárosa azonnal elvarázsolt. Valami egészen sajátos hangulata van – nehéz megfogalmazni, de kb. a német precizitás ötvözete a karibi hangulattal. Minden nagyon a helyén van, rendezett, de egyáltalán nem merev, hanem vidám és laza.
Piac
A piacon kezdtem az ismerkedést a várossal, ahol a felét se ismertem fel a gyümölcs-felhozatalnak. Elképesztő választék volt. A legviccesebb a banán és ananász egyesítéséből született mókás szerzet.
Természetesen megnéztem az espada-t (fekete kardhal) is, a sziget hírességét a halcsarnokban, elég rút szegényke.
Csipkegyár
Aztán átmentem egy közeli csipkegyárba, ahol elmagyarázták a teljes gyártási folyamatot. A régi mintákat megrajzolják vékony papírra, majd annak vonalait kilyukasztják egy speciális varrógéppel. Ezt ráteszik a kihímezendő anyagra, és megfestik indigóval, így a lukakon át az indigó megfogja az anyagot, kirajzolva a mintát. Ezeket viszik el a környéken élő asszonyok, hogy kihímezzék a kelméket. Fizetést öltésenként kapnak, mert van külön öltésszámláló szerkentyű is. Ezután visszahozzák az anyagokat, és azt kimossák, hogy az indigótól megszabaduljanak. Jön a vasalás, minőség-ellenőrzés, és pecsét. Ez utóbbi nagyon fontos, mert minden vackot árulnak Madeira hímzés néven, de ami innen kerül ki, az igazi.
IV. Károly és tobogán
Ezután felmentem a felvonóval a Montéra, azaz a hegyre. Nem győztem magamban ujjongani a gyönyörű tiszta, napsütéses időt látva – az időjárásjelentés ugyanis mára is felhőcskéket mutatott.
A templomban megnéztem IV. Károly sírját, és nem kevés magyar járhat erre, mert tele volt aggatva nemzeti színű szalagokkal.
Ezután jött a sziget híres extrém sportja, a tobogánnal való leszánkázás a hegyről. Ez is ősrégi idők óta dívik, csak épp régen szegény fickók a hátukon hozták vissza a hegytetőre a tobogánokat, most viszont már teherautó szállítja vissza őket. Az ember beül egy kosárba, és a már fényesre csiszolt úton leszánkázik a hegyről, miközben mögötte két fickó terelgeti jó irányba. Azt nem tudtam, hogy a keresztutcáknál hogy nem karamboloztunk, meg néha hogy igazítottak az irányon, amikor totál úgy tűnt, hogy kisiklottunk, de épségben leértem, és meg kell mondjam, jó móka volt. Nem olcsó, egy főre 15, két főre pedig 25 euró, de ez annyira elmaradhatatlan helyi attrakció, hogy vétek lenne kihagyni.
Múzeumok
Körbejártam a Frederico de Freitas múzeumot, ami imádnivaló. Pont az ilyen gyűjtemények a kedvenceim: még befogadható mennyiség, és változatos, izgalmas darabok, illő környezetben.
A régi múzeum mellé egy vadonatúj épület is került, ahol a portugál csempék történetét és változatos darabjait mutatják be. Ez is szuper, mint ahogy az innen nyíló kilátás is a kikötőre és az erődre.
Utána ismét egy múzeum, ami nem volt benne az útikönyvben, de a tripadvisort böngészve bukkantam rá. Na, ez is totál megéri, mondjuk itt Funchalban semminek nincs elszállva az ára, 2-3 eurós belépők vannak. Az Universo de Memorias Joao Carlos Abreu kiállítás Madeira egykori turisztikai képviselőjének privát kollekciója. Az úr fiatal éveiben újságíróként, később turisztikai diplomataként járta a világot, és igen változatos gyűjteményre tett szert. Úgy látszik, minden érdekelte, mert az ázsiai faragott maszkoktól a kortárs festményekig az égvilágon minden fellelhető a házban. A két nagy szenvedélye azonban a lovasszobrok és a nyakkendők: előbbiből 600, utóbbiból úgy ezer található a házban. Magát a gyűjteménynek helyet adó 19. századi történelmi épületet a helyi önkormányzat kifejezetten erre a célra vásárolta, miután a gyűjtő felajánlotta kollekcióját. Sajnos fotózni nem lehetett, pedig lett volna mit. A hetvenes éveiben járó úr körülbelül 90 országban járt, de még a mai napig utazik, és még mindig gyarapítja a gyűjteményt, komoly fejtörést okozva, hova tegyék az új darabokat.
A múzeum kertjében van egy nagyon hangulatos kis kávézó is, itt ettem angol scone-t vajjal és lekvárral, élvezve a kertből a városra nyíló panorámát.
Santa Clara kolostor
Végigjártam a Santa Clara kolostort is, ahol ma már csak 14 apáca dolgozik. Egy bölcsődét, illetve óvodát vezetnek, és elég jó dolguk lehet a kicsiknek, mert az egykori kolostor udvarán jó nagy játszóteret rendeztek be nekik.
Benéztem a Quinta Das Cruzes múzeumba is, ahol főleg régi bútorok vannak a gyűjteményben, mívesen faragott székek és asztalok – mindig kísértést érzek, hogy végigsimogassam őket…
Ronaldo múzeum
Nem maradhatott ki a nemrég megnyílt Ronaldo múzeum sem. Nem mintha akkora nagy focirajongó lennék, de hát mégse hagyhatom figyelmen kívül a sziget leghíresebb szülöttét. Jól összeállított, modern kiállítás rengeteg fotóval, ereklyével, rajongói levelekkel (melyek közül magyar is volt). Azokból a trófeákból, melyeket Ronaldo csapata kapott, hiteles másolat van, de minden olyan tárgy, amit személyesen ő kapott, eredetiben van kiállítva. Ilyenek például az aranycipők, vagy azok a focilabdák, melyeket mesterhármasai után aláíratott a csapattársakkal. A kikötőben egy nagy szobrot is állítottak a város büszkeségének. Ott is minden turista lefotózza magát vele, mint ahogy itt a múzeumban is.
Nekem ezzel a Ronaldo dologgal kapcsolatban az a legnagyobb rejtély, vajon hol van akkora sík terület ezen a szigeten, ahol elfér egy focipálya. Mert én még ilyet nem láttam, egyfolytában le-fel kaptatok az utcákon.
A piactól nem messze egy egész furcsa múzeumot találtam. Egy hatalmas csarnokban rendezték be az elektromosság történetét bemutató kiállítást – villanykörtékkel, relékkel, kapcsolódobozokkal, hatalmas turbinákkal és komplett kapcsolótermekkel. Nem tolongott a tömeg, azért ez elég rétegműfaj, azt hiszem.
Különleges könyvesbolt
Felfedeztem egy csodálatos könyvesboltot is. A Livraria Esperancat 1886-ban alapították, és csakhamar Madeira egyik kulturális kincsestára lett. 110 évvel később az eredeti tulajdonos unokája megvásárolta a könyvesbolttal szemben álló XVI. századi palotát, és oda költöztette át az egyre növekvő gyűjteményt. A labirintusszerű szobákban 107.000 (!) könyv található. Az üzlet különlegessége, hogy ezek mind borítóval kifelé vannak elhelyezve, és mint ilyen, a kontinens legnagyobb gyűjteménye. Idegen nyelvű könyv kevés van, úgyhogy nem igazán tudtam vásárolni, de annyira jó volt bolyongani egy ilyen útvesztőben:-)
Ajtók, mint festővásznak
Az óváros leginkább színes ajtóiról nevezetes. Felkértek néhány művészt, hogy pingálja színesre a már hanyatlásnak indult negyed kiürült, omladozó házainak fából készült ajtóit. A vidám festmények újra bevonzották a látogatókat ebbe a negyedbe, és az újjáéledt ajtók mögé kis műhelyek, éttermek, boltocskák költöztek – mondhatnám, ezek az alkotások ismét „megnyitották az ajtókat”. Annyira bájos ötlet, és lenne Budapesten is pár negyed, ami elbírna egy ilyen kezdeményezést.
Madeira bor
Benéztem egy angol család tulajdonában levő üzembe is (Blandy’s Wine Lodge), ahol a híres madeira bor készül. Nagyon jó kis idegenvezetés van, pont megfelelő hosszúságú és tartalmú, kis humorral és a végén kis kóstolóval.
Botanikus kert
Bár gyakorlatilag az egész sziget egy nagy botanikus kert, itt azért rendezettebb módon nézhetőek végig a különleges fák és virágok.
Felvonóval átmentem a Monte tetejére, ahol sétáltam egyet az ott található parkban is. Nekem ez utóbbi még jobban tetszett, ugyanis itt nemcsak növények, de műtárgyak is vannak. Szép régi csempék, szobrok, japánkert, múzeumok – egy fél napot el lehet itt tölteni.
No, nagyjából ezek voltak érdekesek a fővárosban, úgyhogy kezdődhetett a vidék felfedezése:
a csodálatos levadatúrák és autós kirándulások!