1. Guatemala

1995. január 13, péntek

Nem épp a legszerencsésebb nap repülni, de így jött ki a lépés. A reptéren ránéztem az órámra: fél egy. Ó, még van időm - gondoltam. Átböngésztem egy csomó fotósmagazint. Majd újra az órámra néztem. Fél egy. Valami nem stimmel. Rohanás. Még épp időben. Csak azért nem a 13. sorban utaztam, mert nincs ilyen. A 14.-ben ültem - a 12. mögött.

Megérkeztünk Guatemala City-be. A reptéren próbáltam feltérképezni, ki néz ki úgy, mint egy leendő útitárs a csoportból. Sikerült is négyünknek összeverődni - egy ausztrál tanár, egy német takarítónő, egy indiai származású amerikai joghallgató és én. Gyors bemutatkozás és együtt taxiztunk Antiguába, ahol másnap reggel a találkozó volt. A hotelben már nem volt üres szoba, de a tulaj megengedte, hogy egy nagy raktárhelységben leterítsük a hálózsákokat és ott aludjunk.

 

1995. január 14, szombat

 

Reggel megjött a busz es összeállt a 30 fős Tortoise csapat. Irány az Atitlan tó, első táborhelyünk. Felvertük a sátrakat a tó partján és megkezdtük az első közös vacsorafőzést. A busz fel volt szerelve mindennel, ami ehhez kellett, remek spagettivel indítottunk.

1995. január 15, vasárnap

Néhány útitárssal összeálltunk, és béreltünk egy hajót, ami körbevitt a tavon es kikötött néhány kis faluban. A tó körül minden településen más és más színű népviseletbe öltöznek az emberek - vasárnap lévén mindenhol piacnap volt, így volt alkalom megcsodálni a forgatagot.

Senki nem tudott ellenállni a tarka, olcsó sortoknak és ingeknek így estére a csapatunk a tó körüli népviseletek teljes keresztmetszetet nyújtotta - kiegészítve néhány amerikai virágos bermudával és német szandállal. Este előkerült a gitár és hajnalig énekelgettünk.

1995. január 16, hétfő

Délelőtt kirándulás Iximchébe, a maja romokhoz. 38 fok, teljesen leégett a nyakam. Délután betértünk egy étterembe, ahol rajtra készen ültünk a székeken, és tíz perc alatt elpusztítottuk a négyfogásos ebedet - a kiszolgáló személyzet nem győzött rohangálni az edényekkel.

1995. január 17, kedd

Éjjel buszozás - mivel nagy a hőség, meg se próbáltunk aludni, mindenféle infantilis játékot játszottunk. Reggel egy lerobbant kikötőbe érkeztünk, ahol a kis üveg ásványvizünkkel fogat mostunk, és fél kecálért használhattunk a helyi WC-t. Aztán hajókirándulás - három tízszemélyes hajóval, amelyek egymással versenyezve siklottak a vízen. Rövid séta Livingstonban, majd a Dulce folyón lementünk az Izabal tóig. A folyó egy részén melegvízű forrás tör elő - mikor ezt a kormányosok elárulták, nem tudtunk ellenállni a kísértésnek, és rögtön fejest ugrottunk a vízbe, hatalmas fürdőzést rendezve.

1995. január 18, szerda

Reggel fura zajokra ébredtem: felnéztem, és a mellettem levő fán 4 kis majom dézsmálta a fa virágait - irtó helyes kis jószágok voltak. Gyorsan kimásztam a hálózsákból, és ellőttem egy tekercs filmet. Aztán indulás Quirigába, ahol kb. 10 méter magas kőszobrok vannak, nagyon finom faragásokkal. Utána pedig irány Esquipulas, ahol egy csodaerejűnek tartott fekete, fából faragott Krisztus szobornak hatalmas bazilikát építettek. Biztos, ami biztos, én is elmondtam a magam fohászait.

Este egy világvége helyen táboroztunk le egy patakpart mellett. Átsétáltunk a hídon, és nem hittünk a szemünknek: a poros semmi közepén egy kis oázis, virágoskerttel, vizesessel, úszómedencével, és étterem öltönyös pincérekkel. Egy gazdag kávéültetvényes kis otthona, ami nyitott vendégek szamara is.

HIRDETÉS
PRESS