Az osztrák határt átlépve különös nyugalom szállja meg az embert. A burgenlandi kisvárosok ráérős tempójának, tiszta utcáinak, kifogástalanul működő szolgáltatásainak hatására pillanatok alatt magunk mögött hagyjuk az otthoni problémákat. Nyáron rendkívül népszerűek a Fertő tavat kerülő bicikliutak, de ősszel is bőven van mit csinálni ebben a tartományban. Nézzük, melyek a legérdekesebb Burgenland látnivalók!
Lakompaki Esterházy-kastély
A lackenbachi (lakompaki) Esterházy-kastély néhány szobáját csak évente kétszer nyitják meg a látogatók előtt, a pünkösdi hétvégén tartott kertészeti vásáron, illetve a második adventi hétvégén megrendezett téli vásáron. Ezeket az alkalmakat leszámítva csak az egykori istállóból 2000-ben kialakított múzeumot lehet megnézni, így én is csak ide jutottam be.
Míg a többi Esterházy-kastélyban a történelmet igyekeznek bemutatni, itt az utolsó tulajdonos, Esterházy Melinda kívánságára a természet került a fókuszba, különösen a birtokon is előszeretettel űzött vadászat és erdészet. Engem különösebben nem hoztak lázba a kitömött állatok, de a gyerekek valószínűleg jól éreznék itt magukat.
Egy szerkentyűn állathangokat lehet megszólaltatni, távcsöveken bekukucskálhatunk egy paraván mögött kialakított őszi erdőbe, vannak különféle erdei fákat, gyantát imitáló szagminták, számítógépeken kvízjátékokat lehet megoldani (például állati lábnyomokat kell felismerni). De van mikroszkópos szoba, kis moziterem, könyvtárszoba egy rakás játékkal, és még hosszan sorolhatnám, pedig csak három helyiségről van szó.
A múzeum múzeum csak hétvégén van nyitva. Tíz fő felett, előzetes bejelentkezéssel lehet kérni magyar nyelvű idegenvezetést. Ha kevesebben látogatnak ide, vagy hozzám hasonlóan csak úgy betoppan valaki, akkor se lesz gondban, mert a kiállított tárgyakról részletes, írásos ismertetőt kaphat magyarul.
Léka vára
Jó szívvel ajánlom gyerekes családoknak Lockenhaus (Léka) várát is. A vár egy része szálloda, másik fele múzeum. Itt nem kell csoporthoz csatlakozni, nincsenek kötéllel elkerített részek, bárhol szabadon lehet kószálni és eltévedni. A zegzugos várbelső minden csücske igazi felfedezésre váró hely. Van például kínzókamra, ahol a vár leghíresebb úrnője, Báthory Erzsébet mintegy 600 asszonyt kínzott meg, csak a maga szadista örömére.
A lovagteremben feltételezhetően a templomosok tartottak titkos gyűléseket. A vár érdekessége, hogy előszeretettel látogatják denevérek, úgyhogy nem biztos, hogy én mernék itt nyáron nyitott ablak mellett aludni. A denevérek annyira hozzátartoznak a várhoz, hogy külön kiállítást szenteltek nekik, melyen igyekeznek közelebb hozni őket a gyerekekhez. Időnként kézzel evős, középkori vacsorákat is rendeznek itt, no és rengeteg egyéb programot: koncerteket, esküvőket, céges rendezvényeket.
Wellness kisgyerekes családoknak – locsmándi Sonnentherme
Morfondíroztam egy darabig, hogy meglátogassam-e a locsmándi Sonnentherme komplexumát, mert ismerősök nagyon ajánlgatták, de egyúttal hozzá is tették: „nem biztos, hogy Neked is tetszik majd, ezt inkább gyerekes családoknak találták ki”. Végül győzött a kíváncsiság, és mindenkinek igaza lett. Ez a fürdő tényleg nem nekem való, de egyáltalán nem bántam meg, hogy útba ejtettem, mert a profizmust akkor is (f)elismeri az ember, ha nem ő a célközönség. A fürdőben tényleg minden a gyerekekről szólt, no és arról, hogy minél inkább megkönnyítsék a szülők életét. Az itt megszálló családoknak nem muszáj kisteherautóval érkezni. Az égvilágon minden, babákhoz szükséges felszerelést megtalálnak a szobákban és a közös terekben az ételmelegítőtől a bilin át a babakocsiig.
A fürdő védjegye egy nyuszi, Sunny Bunny, ami zseniális marketinghúzásnak bizonyult. A gyerekek ugyanis viszonylag ritkán alakítanak ki kötődést egy wellness szállóhoz, viszont szenvedélyesen tudnak szeretni egy kabalafigurát. Ezt saját szememmel is megtapasztaltam, az előtérben ugyanis épp belebotlottam a Sunny Bunnyt megtestesítő életnagyságú animátorba, akit pillanatok alatt körülvettek a gyerekek. Mint megtudtam, óramű pontossággal jelenik meg hol a fürdőben, hol a hotelben, és a gyerekek programja is ehhez igazodik. Ez a nap utolsó fellépése volt, néhány gyerkőc már pizsamában jött le, hogy még egyszer odabújhasson a nagy plüss nyuszihoz. Csodálkozva láttam, micsoda celeb státuszt élvez a figura, mindenki csillogó szemmel várt a sorára, hogy Sunny Bunny megsimogassa egy kicsit a buksiját.
Van még ezer más szimpatikus apróság. Az étteremben külön pult van a gyerekeknek és egy másik a bébiknek, a fürdőben a rengeteg csúszda, a játszóházak, a 3D vetítőterem, nagy népszerűségnek örvendő tematikus hétvégék, stb. A weblapon meg lehet nézni, hogy milyen egyéb szolgáltatások vannak – a babaszaunától az úszásoktatáson át a kismamáknak kialakított speciális programokig. Az nyilvánvaló lett, ez tényleg nem az én világom, de kisgyerekes ismerősöknek jó szívvel ajánlott program.
Kismartoni Esterházy-kastély
Eisenstadt (Kismarton) büszkesége a pompás barokk Esterházy-kastély. A látogatás fénypontja a Haydn-terem, ahol az Esterházy családot negyven évig szolgáló Joseph Haydn alkotott, és amely még ma is a világ egyik legjobb akusztikájú koncertterme. És ha már Haydn, bekukkantottam a Haydn-házba is, amely egy kicsi, de ügyesen összerakott kiállítás sok zenehallgatási lehetőséggel.
Édesszájúként semmiképp nem akartam kihagyni egy Esterházy-tortát, csakhogy a kastéllyal szemben levő Henrici étteremben sajnos nem tartottak ilyet. Amit a kastély cukrászdájában kaptam, az – fogalmazzunk úgy – nem volt éppen a látogatásom csúcspontja.
Doborján, Liszt szülőháza
Raiding városában (Doborjánban) minden Lisztről szól, hiszen ez a település a híres zeneszerző szülőhelye. A szülőházban kis múzeumot rendeztek be, a mellette levő telekre pedig 2006-ban modern, kiváló akusztikájú koncerttermet húztak fel. A pénzt EU-s pályázatból, osztrák szövetségi, illetve burgenlandi tartományi büdzséből fedezték, és a Liszt-alapítvány felhívására 141 pályázat érkezett. Egy holland építész nyerte meg a versenyt, és építhette fel az 580 főt befogadó, kiváló akusztikájú koncerttermet. Évente háromszor Liszt Fesztivált rendeznek, márciusban, júliusban és októberben, de más időpontokban is ki lehet fogni hangversenyeket.
Nekem nem volt szerencsém esti koncerthez, de mégse maradtam muzsika nélkül. A remek akusztika miatt épp cédéfelvétel zajlott, amelybe sikerült picit belehallgatni. Az épület emeleti részén kis kiállítás is helyet kapott, ahol Liszt életének és koncertjeinek helyszíneit mutatják be, illetve néhány, a művészhez kötődő relikviát. Meglepve olvastam, hogy már Liszt korában is volt sztárkultusz. A hölgyrajongók gyakran összemarakodtak a közönség közé dobott kesztyűért, és nagy kincsnek számított egy-egy Liszttől származó hajfürt. A szülőházában is megtudtam pár érdekességet, például hogy Liszt volt az első, aki a közönséghez képest ferdén állította fel a hangszert, ahogy ez a mai napig szokás.
Gólyaház
Raidingban nemcsak történelmet, de újító építészetet is találtam. Igazi különlegesség a Storkhouse, avagy a gólyaház. Ez egy apró, két szinten összesen 34 négyzetméteres, kétfős vendégház, melyet egy neves japán építész, Terunobu Fujimori tervezett. A házacska egy projekt első darabja. Roland Hagenberg, Tokióban élő író és fényképész kezdeményezte a Raiding Projectet, melynek keretében a településen összesen 10 vendégházat húznak fel, mindegyiket más-más japán tervező elképzelése szerint.
A cél az, hogy minden vendégház beilleszkedjen az osztrák tájba, de mégis jellegzetesen japán stílusú legyen. Az első megvalósult terv, a Storkhouse elvarázsolt házikó. Az ágyhoz egy elég meredek létrán kell felmászni, úgyhogy csak azoknak ajánlom, akiket a kissé spártai körülmények (és a borsos, napi 200 eurós ár) nem riasztanak el. A kis építmény legbájosabb része az, amiről a nevét kapta: egy tölgyfaoszlop, amely áttörve a ház tetejét egy gólyafészeknek ad otthont. Már az építkezés évében, 2012-ben megtalálta egy gólyacsalád, sőt 2014-ben már egy kis gólya is született itt.
Fraknó vára
A tartományban kóborolva kihagyhatatlan Forchtenstein (Fraknó) vára. A hegytetőn büszkén álló vár látványa már messziről lenyűgöző, de a várkapun belépve ámul csak el igazán az ember, amikor meglátja a színpompás freskókat. A belső udvart díszítő barokk falfestményeket az évszázadok során többször is lemeszelték, és sokáig nem is tudtak létezésükről. A festmények helyreállítási munkálatai csak 1993-ban kezdődtek meg és 2004-ben zárultak le.
A termekben sétálva aztán az is kiderül, hogy itt van a világ egyik legnagyobb magán fegyvergyűjteménye, de nekem a legkülönlegesebb egy közel négyszáz éves zászló volt. Mivel gróf Esterházy Miklós volt II. Ferdinánd magyar királlyá koronázásán a zászlóvivő, megkapta a koronázási zászlót, ezt láthatjuk ma is szépen kiterítve. A vár abban is „leg”, hogy a kontinens várai közül talán ez működik legrégebben múzeumként: az 1800-as évek elejétől.
Amit még semmiképp ne hagyjatok ki: a várudvaron található 140 méter mély kút, mely félig van vízzel feltöltve. Az idegenvezető szívesen megmutatja, hogy ha egy pohár vizet önt a kútba, milyen sokára ér az le, mint ahogy érdemes a kút visszhangját is kipróbálni.
A várban nincs fűtés, ezért a téli szezonra bezár. Itt is van magyar idegenvezető, aki elmesélte, hogy a rendkívül vastag falak miatt nagyon lassan melegszik át a vár a tél elmúltával, így ha tavasszal, kora nyáron látogat valaki errefelé, mindenképpen hozzon pulcsit.
Rust
Bár Rustban megfordultam már korábban, mivel útba esett, itt is megálltam egy kicsit. Egyszerűen imádom a hangulatát. Nyáron egy rakás gólya fészkel a főtér házainak kéményein, hihetetlen jópofa – sajnos ők már így október táján elmentek melegebb tájakra.
Romantikus világítótorony
Podersdorfba (Pátfalu) érdemes megállni sétálni egyet a tó partján. Bár ottjártamkor elég morózus lett az idő, a viharfelhők kifejezetten szép drámai hátteret adtak a település büszkeségének, a világítótoronynak.
Fertőzug, Fertő-tavi bicikliút
A fertő tavi nemzeti park szíve a Seewinkel (Fertőzug), amelynek saját központja Illmitzben található, és ahova mindenképp érdemes benézni. Egyrészt elég sok csoportos túrát szerveznek, de ha épp nem indul egy sem, akkor felkaphatunk egy jó kis térképet. Én is ez utóbbi segítségével jártam körbe néhány kilátót, ahonnan nyugodtan körbe lehet nézni. A kilátók már csak azért is hasznosak, mert a lápos vidék nagy része nem látogatható, úgyhogy a szenvedélyes madárkukkolók – akiknek kész paradicsom ez a vidék – szerelkezzenek fel erős távcsővel.
A Fertő tó körül még október közepén is meglehetősen sok bicajost lehetett látni, el tudom képzelni, micsoda csúcsforgalom lehet a bicikliutakon a nyári hónapokban. De nem csodálkozom, hiszen ez egy igazi bicajos paradicsom: az út remekül kiépített, a látvány csodás, és infrastruktúrában sincs hiány. A teljes tavat megkerülő út 135 km (ebből 38 km-en keresztül Magyarországon halad) és aki nem hoz saját járgányt, egy rakás helyen bérelhet.
Hajtány- és segwaytúra
A Fertő tó környékén profin kiépített bicajos körút van, no és rengeteg gyalogos túralehetőség. De ki lehet próbálni két különleges szerkentyűt is a Draisinentour szervezésében.
Az egyik a kerékpár meghajtású hajtány (ún. drezina) működtetése, amely sajnos csak nyáron üzemel, így csak a téli álmukat alvó kis kocsikat tudtam megnézni. Egy 23 kilométeres, használaton kívüli vasúti sínen fut a 120 db 4-12 személyes kocsi, amely összesen 560 vendéget tud kiszolgálni. A legtöbb drezina négyszemélyes: két hajtómű és egy kétfős pad van rajta, meghajtásához két főre van szükség, úgyhogy ez nem egy magányos sport.
Van a drezinák közt pár egyedi darab is, például olyan, amely söröshordóval is fel van szerelve, így útközben az utasok maguk csapolhatják az itókát, de van mozgáskorlátozottak részére kialakított, kézzel hajtható járgány is. Páros napokon Horitschon/Neckenmarkt állomásról indulnak Oberpullandorf felé, páratlan napokon pedig vissza – így nem áll elő szembejövő forgalom, ami ugyebár elég macerás lenne. Egyből felmerült bennem, hogy ha végigtekerném a távot, hogy jutnék vissza az autóhoz, de megnyugtattak, hogy van transzferre lehetőség. A régi vasútállomásokon hol játszótereket (homokozót, mászóvárat), hol pedig büfét alakítottak ki, így a két és fél, háromórás tekerést könnyedén el lehet nyújtani egész napos családi programmá. Legalábbis hétvégén, akkor ugyanis egész nap üzemel a pálya, míg hétköznap csak 13-19 óra között.
Sikerült viszont kipróbálnom életemben először a segway-t, amelytől egy kicsit tartottam, de körülbelül öt perc alatt megszoktam. Erről azt kell tudni, hogy elektromos akkuval működik, maximum sebessége 20 kilométer per óra, és nemcsak sima aszfaltos területen, de erdőn-mezőn, sőt hóban is simán elmegy. Én azért így elsőre maradtam a szépen kiépített úton, és a reggeli nap által aranyszínbe öltöztetett szőlőültetvények közt tettem egy kört. A segwayen állva sokkal jobban fázik az ember, mint gondolná, mert nem mozog, de gyorsan halad, úgyhogy kicsit cúgos sport, érdemes jó melegen felöltözni hozzá.
Borkóstolás
Borkóstolásra rengeteg pincében van lehetőség, de találtam két olyan helyet, ahol több termelő borát is kipróbálhatjuk. Az egyik Deutschkreutz központjában a Vinatrium, ahol a környékbeli 50 termelő 350 borát lehet megkóstolni mindössze 13 eurós (4000 Ft) belépő ellenében.
A másik jó kis borkóstolóközpont Purbachban van. A Haus am Kellerplatz régen tűzoltóállomás volt, két éve alakították át információs centrummá és borászati szaküzletté. Itt egy különleges hűtősorban minden egyes bort tökéletes hőmérsékleten tudnak tartani. Burgenland négy bortermelő vidéke közül a Leithagebirge (Lajta hegyi régió) 64 termelőjének egy-egy borát lehet megkóstolni. Az ember vesz egy 10 eurós (3100 Ft) kártyát, bedugja a hűtősorba, mint valami ATM automatába, kiválasztja a bort és annak mennyiségét (1/8, 1/16 vagy 1/32 l), és lehet kortyolgatni. Ha megtetszik valamelyik bor, természetesen megvásárolható, sőt akár személyes találkozót, komolyabb kóstolót is megszerveznek a kiválasztott borásszal.
Purbach egyébként nemcsak bortermelő, de cseresznyetermő vidék is, úgyhogy az üzlet egy rakás cseresznyés cuccot is árul: van itt cseresznyelekvár, cseresznyés ízesítésű tészta, csoki, mustár, balzsamecet, méz, likőr, de csak cseresznyés ételekkel foglalkozó szakácskönyv is.
Szállás
A szállásom Deutschkreutzban (Sopronkeresztúron) volt egy borászcsalád panziójában. Mindig is előnyben részesítem a kis magánszállásokat a nagy szállodákkal szemben, és most sem csalódtam. A Strehn család borozóját vezető Monika, valamint három huszonéves gyereke nagy szeretettel fogadott. A település szélén található csendes panzióban csak néhány szoba van igen baráti, 39 eurós áron, és ebben a kiadós, svédasztalos reggeli is benne van.
Gasztronómia
A pár nap során a legjobb vacsorát a Nyikospark étteremben ettem Neusiedl am See városkában. Csupa helyi specialitást kóstoltam – a nemzeti park szürkemarhájából készült carpacciot, valamint a Fertő tóból fogott halat. Desszertnek egy akkora krémest kaptam, amekkorát még életemben nem láttam – bevallom, a legvége ki is fogott rajtam. Érdekesség, hogy ezt egy magyar séf vezette be az étterembe, Litauszky Zsolt alkotta meg, amikor anno itt dolgozott.
Vásárlás
Ennyi vár, kastély és kulturális látnivaló után már csak egy kis vásárlás maradt hátra, és bár csak néhány órát terveztem, végül egész nap shoppingoltam Parndorfban. A bevásárlóközpont melletti Pannonia Tower hotelben szálltam meg, ennél nem is lehettem közelebb:-) Jó magasan kaptam szobát, így nagyszerű kilátás volt a környékre, még a Fertő tavat is lehetett látni.
Az outlet centerben van egy burgenlandi turistainformáció is, ide érdemes benézni. Rengeteg prospektus, szállásfoglalási lehetőség, információ várja a betérőket.
Neusiedler See kártya
Ha a tartomány bármely szállodájában éjszakáztok, megkaphatjátok a Neusiedler See kártáyt, amellyel ingyen lehet utazni a buszokon, a tó körüli vasútvonalakon, a városokban, sőt a kártya sok nevezetességbe ingyenes vagy kedvezményes belépést biztosít (mindez március végétől késő októberig él).
Nagyon jó kis túra volt, rengeteg élménnyel, de persze nem volt mindenre idő. Burgenland csak egy tartomány a sok közül, de még itt is van csomó minden, amit legközelebb meg kell néznem, ki kell próbálnom. Van még például három ígéretesnek tűnő vár, a Burg Güssing (Németújvár), a Bernsteinben található Borostyánkő vára (ahol Almásy László Ede sivatagkutató, a híres „angol beteg” született) és Stadtschlaining (Városszalónak) kis várkastélya. Kimaradt a Szentmargitbányai kőfejtő (St. Margarethenben) és két skanzen: a Dorfmuseum és a Freilichtmuseum. Érdekesnek tűnik az Esterházy Borászat (Trausdorf) és még szeretném megkóstolni a füstölt angolnát (ez szerepel például a Zum Herztröpferl étlapján, de az most zárva volt). No, úgyhogy ha úgy hozza a sors, hogy még három napot ezen a vidéken „kell” töltenem, nem fogok unatkozni:-)
Szerencsére itt nincs olyan teljesítménykényszer, mint amikor távoli helyekre utazik az ember. Burgenland bő két óra alatt megközelíthető autóval, úgyhogy bármikor vissza lehet térni. Ideális célpont hosszú hétvégékre, és tényleg minden évszakban van bőven mit csinálni.
Ha szívesen olvasol más osztrák régiókról is, itt összegyűjtöttem az összes ausztriai írásomat:
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)