New York útikönyv

8 Michelin csillagos étterem New Yorkban, ahol 8 ezer forint alatt komplett ebédet ehetsz

Nem vagyok egy nagy Michelin-szakértő, korábbi utazásaim során általában 1-2 olyan étterembe jutottam el, melyek egy csillaggal vagy épp Bib Gourmand minősítéssel bírtak, ennél komolyabb helyeken őszintén szólva én sajnáltam kifizetni a menü árát (mondjuk én a túlzó luxussal más területen is így vagyok, legyen az szálloda, cipő vagy parfüm, bizonyos összeg felett már szinte „erkölcstelennek” érzem azok megvásárlását - de ez persze nem értékítélet másokkal szemben, hiszen ők meg az én utazásaimat gondolhatják kidobott pénznek:-).

A new yorki utazásra készülődvén azonban az éttermek tanulmányozása során felszaladt a szemöldököm: kiderült ugyanis, hogy itt tucatnyi nagyságrendben találunk olyan egy csillagos éttermeket, ahol 30 dollár körül 2-3 fogásos menüt kaphatunk, sőt, egész különös módon egy három csillagos luxusétteremben is találunk egy ilyen sort. Igaz, ezek nagy része csak ebédidőben érhető el, és nem adnak olyan átfogó képet a konyha teljesítményéről, mintha este végigennénk egy kóstoló menüt, de arra tökéletesek, hogy egy rohanós városnéző nap közepén megpihenjünk, és valami nagyon finomat együnk. Ráadásul New Yorkban ugyebár rengeteg nép konyháját megtaláljuk, így a Michelin csillagos éttermek is igen változatosak.

A 12 nap során végül 8 ilyen éttermet kerestem fel, igyekezvén sokfélét kipróbálni. Összességében az ételek mindenhol hibátlanok voltak, a környezettel és a kiszolgálással akadt némi fenntartásom – de egyik látogatást sem bántam meg. Minden étteremben alap, hogy az ebédhez/vacsorához kihoznak egy pohár vizet, és egyáltalán nem kínos, ha más italt nem rendel a vendég, úgyhogy azon nem kell parázni, hogy aranyárban kapnánk az ásványvizet.

Íme, a 8 kimagasló színvonalú étterem, ahol (a 15% szinte kötelező borravalóval) 8 ezer forint körül  ebédelhetsz/vacsorázhatsz meg (ebből hét egy Michelin csillagos, a Nougatine csillag nélküli, de a három csillagos Jean Georgeshez tartozik).

Tamarind (indiai)

A Vasalóház közeléből nemrég a TriBeCa városrészbe, a Hudson Streetre költözött Tamarind indiai konyhát visz. Az étterem minden nap nyitva tart, és 11.30-15 óra között ebédmenüt kínál. A 4 fogás ára 25 dollár. Hideg rákhúsos előételt kértem, főételnek csirkét és bárányt, desszertnek pedig mangós krémet. Leginkább a bárány ízlett, csodálatosan omlós volt. Az étterem tágas, világos, elegáns, a pincérek udvariasak, a közönséggel azonban nem volt szerencsém. Egy közeli asztalnál ugyanis tucatnyi fiatal ült, szerintem valamilyen céges születésnapot vagy hasonló eseményt ünnepeltek, és ahogy fogyott a sör, egyre hangosabbak lettek. A helyenként káromkodásba is torkolló ordítozásuk totál ellentétben volt a finom étterem eleganciájával, és ez egy kicsit zavart ebéd közben. Erről nyilván nem az étterem tehet, de levontam a tanulságot, hogy az alacsonyabb árakkal a mulatozóbb kedvű, hangos fiatalokat is bevonzza egy hely.

Public

A Little Italy városrészben, a New Museumhoz közel található Public csak úgy zsongott a huszonéves és harmincas fiataloktól szombat ebédidőben, amikor én is arra jártam. Nagyon zsúfolt, pörgős, kicsit zajos hely. Szombaton és vasárnap 10.30 és 15.30 között kínálják a rendkívül népszerű brunch menüt - brunchot (ha nem is feltétlenül itt) mindenkinek kötelező kipróbálni a városban, ez annyira new yorki szokás.

Én a felturbózott Eggs Benedictet kértem ("Tea-smoked salmon, spinach and poached eggs on toasted sourdough with yuzu hollandaise"), 16 dollárért, két fahéjas tekercset pedig ajándékba kaptam a konyhától. Ez igazán kedves volt, csak az lepett meg, hogy a főétel előtt hozták ki. Ott ültem üres gyomorral és nem igazán kívántam még a nagyon édes süteményt, a pincér is értetlenül állt a tény előtt, hogy miért ez jött először. Mondtam, inkább megvárnám a tojásételt, addig visszavitték a sütit melegedni. Ezt a bakit azért kicsit furcsának találtam egy Michelin csillagos helytől, de amúgy minden finom volt. Itteni történet még, hogy a mosdóban meglátva a kis szappanok tucatjait, átsuhant az agyamon, hogy vajon ezeket otthon milyen gyorsan kellene pótolni, na de talán ebbe jobb nem belegondolni.

Lan Sheng (kínai)

A Midtown West városrészben, a 39. Street 5th Avenue-hoz közel eső részén található a Lan Sheng - talán erre voltam a legkíváncsibb. A honlapjuk ugyanis rettentő gagyi, és olyan szórólapos házhozszállítást kínál, amit nálunk csak a legegyszerűbb kínai büféknél tapasztalunk. Ha már itt vagyok, hadd szóljon - gondoltam, és előételnek ökörnyelvet és pacalt kértem, majd édes-savanyú tarját brokkolival. Még jó, hogy megjegyeztem, az előétel ne legyen erős, így csak kicsit zsongott a szám utána. Az étterem nagyon olcsó, de nagyon egyszerű is - mivel közeledett a záróra, a hatalmas szemetes kukákat behúzták üresen az utcáról a konyhába, majd megrakva kitolták az utcára, mindezt az asztalom előtt. A TV-ben az elviselhetőség határát súroló zene ment, amit csak tovább rontott, hogy az egyik felszolgáló lány folyamatosan dúdolt hozzá. Na, szóval, ide finomkodó vendégek ne jöjjenek, de akit ez nem zavar, a kaja miatt megéri.

Telepan

A Central Parkban sétálva könnyen útba ejthető a 69. utcában található Telepan, amelynek egyébként van egy testvére a TriBeCa városrészben is. Vasárnap délben érkeztem, így itt is brunch menü volt, 2 fogás 32 dollárért. Mivel én már túl voltam egy nagy reggelin, csak egy fogást kértem, és azt is rábíztam a pincérre, hozza, ami a legnépszerűbb. Füstölt lazacot kaptam, halból készül salátával és rántottával. A bárpultnál ülve és a bárossal beszélgetve megtudtam, hogy az étterem séfje magyar származású, ezt később meg is találtam egy vele készült interjúban. A brunch finom volt, bár ebből azért nehéz lemérni egy konyha tudását, nem volt annyira különös - viszont az étterem semmi kívánnivalót nem hagyott maga után, pont olyan, ahogy egy elegáns, de barátságos éttermet elképzel az ember ezen a környéken.

Jean-Georges

Kétségkívül az utazás egyik legkiemelkedőbb élménye volt a Jean-Georges éttermében elfogyasztott ebéd, pedig ez nem igazán volt betervezve. Technikailag két étteremről beszélünk: van ugyanis a formálisabb vacsorázóhely, a Jean-Georges, és a lazább, de hasonlóan elegáns, bárpulttal is felszerelt Nougatine a Central Park délnyugati sarkán levő Trump International Hotel and Tower alsó szintjén. Mindkettőt ugyanaz a séf viszi, Jean Georges, aki három Michelin csillagot kapott, és étterme azon kevesek közé tartozik, melyet a New York Times 4 csillagra értékel. A három csillagos minősítés a Jean-Georges étteremnek jár, én viszont a Nougatine részben ebédeltem, de azzal együtt totál úgy éltem meg az egészet, mintha három csillagos helyen lennék - az ételek minősége, a környezet, a kifogástalan kiszolgálás, no és az, hogy ugyannak a séfnek a kreációit kóstoltuk ugyanabban az épületben, szerintem (és nem csak szerintem) épp elég volt ehhez:-) A Jean Georges étteremben is van fantasztikus ár-érték arányban ebédmenü (két fogás 38 dollárért), de ha valaki - mint én - "beéri" azzal, hogy a séf kötetlenebb vendéglőjében eszik, akkor 28 dollárért jut 3 fogáshoz. Én erre utaztam. Nemcsak azért, hogy spóroljak, de sportosan öltözve, egyedül nem éreztem volna magam komfortosan egy fehér damaszttal terített asztalnál. Az interneten lehetetlen volt helyet foglalni, ezért se fordítottam igazán nagy gondot aznap az öltözködésre, a hideg időre való tekintettel egy meleg kapucnis pulcsiban és széldzsekiben voltam - de mivel épp arra vezetett az utam, gondoltam, próbálkozni mindig lehet.  A bárpulthoz minden további nélkül beengedtek, sőt, hatalmas mosollyal fogadtak, úgyhogy vigyorogva rendelhettem a három fogást.

Előételnek tonhal tatárt ettem avokádóval, és azon a pici tányéron hatalmas ízorgia volt: a hal és az avokádó édesebb ízét ugyanis egészen zseniálisan egészítette ki a gyömbéres és fűszeres mustáros öntet savassága. Az egyik legjobb, ha nem a legjobb fogás, amit életemben ettem.

Főételnek tőkehalat kértem brokkolival és gyömbéres-chilis szósszal, az is csodálatos volt. A desszert nem hagyott annyira mély nyomokat, belül folyós csokitorta vaníliababos fagyival.

Még a desszertnél tartottunk, amikor hatalmas üdvrivalgás hallatszott a konyha felöl: a séf akkor tudta meg, hogy a New York Times idén is 4 csillagot ítélt az éttermének és eurófikusan rohangált fel-alá a konyhában.

Sorba rendezte a pincéreket, majd jelt adott, hogy irány a vendégtér, csörömpöléssel, tapsolással, hatalmas mosolyokkal kísérve. Felejthetetlen élmény volt mindenkinek, fel is vettem videóra (melyet később elküldtem az étteremnek, és ők úgy megörültek nekik, hogy maguk is megosztották facebook lapjukon).

Ezután mindenkinek ingyen pezsgőt szolgáltak fel, és nem akart szűnni a lelkesedés - mindenki teljesen fel volt dobva, így én is hamarosan összebarátkoztam a mellettem ülő brazil fiatalemberrel:-) Az itt töltött pár óra tényleg felejthetetlen volt - az ételek, a hangulat és egyáltalán az, hogyan lehet egy ennyire elegáns hely (melynek óriási ablakai a Central Parkra néznek) ilyen barátságos, közvetlen és laza. Semmi feszengés, semmi fakszni, de minden apró részlet tökéletes. Tényleg példaértékű.

Casa Mono (spanyol tapas bar)

A Union Square környékén található ez a pici, sötét étterem. Itt nincs külön ebédmenü, hanem mind ebéd- mind vacsoraidőben csak á la carte kínálat van, de úgy is barátiak az árak. Én borotvakagylót, majd ropogós malacfület kértem almával, mind a kettő szuper jó volt, talán a malacfül volt nagyobb élmény. A bárnál ülve megfigyelhettem a konyha munkáját, hihetetlen fegyelmezetten és összpontosítva kellett dolgozni a 3 séfnek, hogy az esti teltház rendelését flottul hozzák. Az asztalok környéke sötét, zajos és elég közel vannak egymáshoz (mint amikor az ember jobban hallja a mellette ülőt, mint a kis asztalnál vele szemben helyet foglaló vacsorapartnerét), úgyhogy szerintem jobb a bárnál ülni.

Tulsi (indiai)

Az East Midtown városrészben, a 46. utcában található a Tulsi, amely 25 dollárért háromfogásos ebédmenüt kínál. Gombás-spárgás hideg előételt kértem és egy füstölt padlizsános főtételt (a fő összetevő mellett paradicsom, gyömbér, hagyma, zöld chili és uborka volt a curryben), majd pisztáciás desszertet (meg nem mondom, mi magyarul a "kulfi" - olyan, mint a fagyi, csak krémesebb és sűrűbb). Akárcsak a Tamarind, ez is egy elegáns étterem volt, itt viszont a közönség is passzolt a környezethez, főleg öltönyös üzletemberek cseverésztek halkan az asztalok körül.

Cafe China (kínai)

Ez kevésbé lepattant büfé, mint a Lan Sheng, legalábbis amíg az embernek nem kell az alagsori mosdóba menni.

Nagyon népszerű, nagyon zsúfolt hely, de itt is sikerült megcsípni egy széket a bárpultnál. Mivel rohanásban voltam, azt kértem, hozzanak valamit, ami gyors és népszerű, amit szívesen kínálnak egy olyannak, aki először jár itt. Édes-savanyú oldalast kaptam, a vacsora végén - pedig nagy meglepetésemre - mindenkinek rágógumi járt.

Nem tartom valószínűnek, hogy bármely más világvárosban ilyen áron, ilyen minőségben, ilyen változatosan tudnék végigenni Michelin csillagos éttermeket - úgyhogy ha New Yorkban jártok, és megtehetitek, ti se hagyjátok ki ezt a lehetőséget!:-)

WTC - Előtte és utánaTaste Harlem!
Városnézés 1-14 rész
Városnézés - 13. Brooklyn
Városnézés - 14. Staten Island, Governor Island, Queens és Bronx
New York - excel táblával
Kulturális programok, éjszakai élet
Leghasznosabb weboldalak
WTC - Előtte és utána
8 Michelin csillagos étterem New Yorkban, ahol 8 ezer forint alatt komplett ebédet ehetsz
Taste Harlem!
Graffitik nyomában - Lower East Side, New York
Mit köszönhet New York a magyar bevándorlóknak?
Melyik a legjobb helikopteres repülés New Yorkban?
Éjszakai fotótúra New Yorkban
Három gasztroséta New Yorkban
Ingyenes programok New Yorkban
Megfizethető szállások New Yorkban
HIRDETÉS
PRESS