6. Egy jelentős, de nem látványos kődarab és az átfordulós hinta
2013. augusztus 19.
Reggel azért még sétáltam egy jót Kuressaareban, kicsike, de hangulatos város.
Aztán irány a komp. Előtte egy előző este kinézett kávézóban terveztem reggelizni, de hiába érkeztem pár perccel nyitás után, még zárva voltak. Így a hajón kellett kávézni, és ha már volt ott büfé, egyúttal meg is ebédeltem, ki tudja, mikor jutok megint kajához, itt Észtországban mindig jobb résen lenni. Ahogy beleharaptam a fasírtba, elfogott valami ismerős érzés – szerintem ugyanilyen fasírtot ehettünk Krasznodárban hetekig, amikor száműzetésben voltunk az egyetem alatt, bő két és fél évtizede!
Belőttem a GPS-en a célt, aztán indulás. Az út nagy része földutakon vezetett, aszfaltos út csak nagyobb városok közt van, én meg keresztben haladtam, apró településeket érintve. Így persze benzinkút meg kaja se volt, de már készültem, és a behajózás előtt a szigeten teletöltöttem a tankot és jól bevásároltam egy szupermarketben. Ha így kajál az ember, nagyon olcsón ki lehet jönni: két Túró Rudi, két banán, két palack víz, két péksütemény és egy nagy joghurt ezer forint alatt volt. Az 1.60-1.80 eurós kávékat kivéve egyébként se érzi itt soha az ember, hogy lenyúlnák, teljesen korrektek az árak.
A hosszú autózás során hálát adtam az égnek, hogy van itt is Star FM, jó kis nyolcvanas évek muzsikával. YOLO ide vagy oda, azért végtelen autózás közben igazán csak a 80-as évek zenéje dobja fel az embert. Ennél legalább együtt lehet üvölteni a szöveget az énekessel – ha esetleg elfelejtettem volna, volt alkalom gyakorolni, napok óta ugyanaz a szett-lista meg, de még nem unom:-) Azon is merengtem a régi slágerek hallgatása közben, milyen jó is volt ezekre lassúzni még tini korunkban és vajon ez teljesen kimarad a mai gimiseknek?
A kinézett pont Sikuma településen lett volna, de a célhoz közelítve kiderült, Sikuma nem csak egy apró település, hanem egy járás is, és valószínűleg valami tök eldugott helyen kellene egy kődarabot megtalálni. Közben, mint valami film noir moziban, állandóan eleredt az eső is, és csak tanácstalanul bámultam az esőfüggönyön át a pusztát magam körül. Sehol egy lélek. Valami teljesen elképesztő véletlen folytán megláttam egy nevezetesség felé mutató barna iránytáblát és jobban megnézve rájöttem, hogy ez az egyik Struve kőhöz vezet – úgyhogy el is fordultam arra és csakhamar megtaláltam egy alig 70 centis gránitoszlopot, amiért elvergődtem ide az Isten háta mögé. Az oszlop melletti tábláról kiderült, hogy a három észt geodéziai pont közül Tartu még a leglátványosabb, ott van egy rendes obszervatórium. A Sikuma pont, amit nem találtam, egy nagyobbacska kő és ez a legpuritánabb, ahol én álltam. Még jó, hogy volt mögötte egy szélmalom, egy normál ember számára is értékelhető látványosság.
Innen alig fél óra volt Ambla. Gondoltam, egy hétméteres hintát csak megtalálok egy aprócska faluban, de annyira mégse volt egyszerű. Szerencsére előbb-utóbb jött egy hölgy, akinek észtül valahogy el kellett magyaráznom, mit keresek, de még ezt az akadályt is vettem, sőt, az észt útbaigazítást is lekövettem. Meglett a hinta, bár csak egy 4 méteres, mint kiderült, a hétméteres óriás most nincs itt, de a 4 méterest is meg lehet magasítani 6 méterig, ha arra vágyom.
Az itt lakó hölgyet álmából vertem fel, de amikor kiderült, hogy mindketten Évák vagyunk, azért kicsit megenyhült és még arra is rá tudtam venni, hogy mutasson be egy átfordulást. A két csuklóját és az egyik bokáját rögzítette, közben elmondta, hogy általában mindkét bokát lekötik, de ő már 6 éve csinálja, elég rutinos, úgyhogy már csak az egyiket szokta. Elkészítettem a vágyott videót, felírtam az email címét, hova küldjem, aztán elköszöntünk.
Irány Paldiski. Még ez volt a bakancslistán, gondoltam, ott megalszom és akkor holnap reggel annak a felfedezésével kezdem a napot. Arra nem gondoltam, hogy csak egy szálloda van ott, 14 ággyal, amire már 21 vendég jut, egy nagyobb szerelő csapat a környékről. A hölgy szerint valószínűleg már csak Tallinnban lesz szállás, ha egyáltalán, elég nagy mizéria van a Robbie Williams koncert miatt. Nekem mondja…
Elindultam Tallinn felé, de útközben lehajtottam az országútról egy aprócska faluba és itt akadt egy egész fura kemping, olyan, mint a régi úttörőtáborok, olcsó szobákkal. 20 euró, igaz, mindkét szomszéd szobából minden apró zajt hallok, de hátha segít a füldugó. Annyira Csillebérc hangulat van, lehet, hogy reggel zászlófelvonás lesz és sorakozó!:-)
