4. Észtország délkeleti csücske
2013. agusztus 17.
Reggel nem várt probléma volt a kávéhoz jutás: a városban az első két kávézót zárva találtam, no és azzal is szembesültem, hogy parkolni csak mobillal lehet, de nem jövök rá, hogy hogyan. Gondoltam, talán egyszerűbb lesz kávézni majd az út szélén, de egy óra alatt egyetlen benzinkút vagy kávézó se volt az út mellett. Észtországban az az egyik furcsaság, hogy itt nincsenek kisvárosok vagy falvak, csak nagyon elszórt apró települések, melyek láthatóan nem tartanak el egy cukrászdát vagy pékséget.
Ma az első célpont az Endla nemzeti park volt, aminek az útikönyv csak két nyúlfarknyi bekezdést szentelt, de ami az interneten fellelhető fotók alapján megérte a kitérőt. Kicsit nehezen cserkésztem be, ugyanis az Endla nevű településről nem érhető el, az útikönyv pedig Torma nevű települést adta meg a park központjának. Kicsit csodálkoztam, hiszen elég messze esett a parktól, de elautóztam oda, persze feleslegesen – egy utcai nagy léptékű turistainformációs térképről végre kiderült, nem Torma, hanem Tooma a keresett hely – majd lesz pár szavam a Park Kiadóhoz, akik a Lonely Planet Balti Államok könyvének magyar fordítását végezték. Nem ez az egyetlen hiba, amit felfedeztem a könyvben. No de meglett Tooma is, ott pedig a zárva talált információs központ. A térkép előtt egy észt úriemberrel ácsorogtunk, akivel közös nyelv híján nem tudtunk egymásnak segíteni, de ahogy mindketten tanácstalanul álltunk a tábla előtt a szemerkélő esőben, legalább lelki támaszt nyújthattunk egymásnak. A térkép alapján ő jobbra indult, én balra, nagyjából ennyire volt egyértelmű az irány. Persze a női megérzés győzött, ráleltem a mohával belepett erdei ösvényre, ami a lápvidékre vezetett. Itt már pallókon kellett haladni a fantasztikus tájon, és hamarosan meghallottam mögöttem az észt úr lépteit is, ő is idetalált.
Kisétáltam-kifotóztam magam, aztán még jártam egy kicsit a tó körül is, majd vissza az autóba.
Utána ismét a Peipsi tó felé vettem az irányt, ezúttal Varska felé és ismét terelőúton jutottam oda – de legalább keresztül-kasul bejárom a vidéket. Furcsa, hogy ahogy a pedánsan karbantartott, precízen lenyírt pázsitos porták váltakoznak a beomlott tetejű, romos épületekkel. Én még ennyi romos tetőt életemben nem láttam – vagy nem jól csinálják őket, vagy különösen kemény volt a tél, nem értem.
Varskaba a Szetu falumúzeum miatt tettem kitérőt és bár úgy éreztem, abszolút világvége helyen járok, kifejezetten sok kiránduló volt itt, még egy háromtagú magyar család is.
A kis skanzenszerű udvar nem volt különösebben nagy durranás, de kellemesen el lehetett tölteni egy órácskát a mellette levő étteremben egyszerű szetu fogásokkal és egy barátságos vörös cicával. Hideg uborkalevest ettem, amibe káposztát és hagymát gyalultak, utána pedig tört krumplit valamilyen gabonával (groats).
Haladtam tovább Obinitsa felé, ami előtt pár kilométerre találhatóak a piusai homokbarlangok. Ezek a homokbányászat eredményeként jöttek létre, különös, holdbéli tájon.
Obinista a szetu királyság észtországi központja. A szetu királyságot sajnálatosan kettéválasztja az észt-orosz határ, területének kisebb, lakosságának nagyobb része az észt részen él. Épp valami rendezvény volt a faluban, énekesekkel, mulatsággal, kicsit én is bekukkantottam.
A falu határában különöse temetőre bukkantam: a szerény, egyszerű, de pedánsan rendben tartott sírkövek körül számos pad állt – úgy látszik, a helyiek szeretnek több időt tölteni elhunyt szeretteikkel.
A szállásom ezúttal Vöruban volt. A megadott címen nem volt hotel, hanem egy lakótelepi ház, de a kapun belépve találtam egy recepciót. Két fiú bűvölte a számítógépét, de azt nem tudták, merre a recepciós. Ki volt írva egy telefonszám, de nem akartam drága roaming költséget, így az ott levő telefonról tárcsáztam, helyi hívás biztos ingyen van. Pár perc múlva be is futott egy hölgy és kiderült, háromágyas blokkok vannak a házban, közös fürdővel. Választhatok, hogy a már látott kosaras fiúkkal költözök össze vagy egy anyukával, aki két kisgyerekkel utazik. Nem volt kérdés.
Ma este is közértből lett a vacsora, újabb tesztelendő Túró Rudikkal, elég alapos munkát végzek:-)
