1. Érkezés Tallinnba, kis bonyodalmak után
2013. augusztus 14.
Egy kicsit esetlegesen kerültem Tallinnba: Robbie Williams facebook oldala „lájkolóinak” novemberben egy elővásárlási akció keretében kedvezményes áron kínáltak jegyeket a tavaszi-nyári koncertturnéra. Eredetileg Bécsbe akartam lecsapni egyre, oda könnyen kiugrik az ember autóval, de a szerver leterheltsége miatt nem akart Bécs megnyílni… így ide-oda kattintgattam, van-e más olyan városba jegy, ahova mennek fapados járatok és egyszer csak Tallinnt sikerült megcsípni. Egy másik böngészőablakban gyorsan lecsekkoltam a repjegyet, és mivel találtam baráti áron az AirBalticnál, nem vacakoltam tovább: legyen akkor Észtország, ott még úgyse jártam.
Történt mindez 2012 novemberében és mint aki jól végezte dolgát, a gyorsszolgálattal érkező jegyet betettem a fiókba, az emailen érkező repjegyet egy Tallinn nevű folderbe és hátradőltem, mint aki jól végezte dolgát. Egy héttel az utazás előtt végre aztán nekiálltam megtervezni az útitervet, és ahogy összeállít a program, nekiveselkedtem a szállásfoglalásoknak. Ekkor futottam bele egy nem várt problémába: Tallinn picike főváros, a koncerthelyszín viszont brutális nagy és mivel a környéken sehol máshol nem játszik Robbie, láthatóan elözönlik a várost a koncertturisták. Amikor az utazás utolsó éjszakájára, azaz a koncert estéjére próbáltam szállást találni, booking.com fejléce azonnal kiírta, hogy a szállások 95 százaléka megtelt, és javasolta, válasszak más dátumot. Aha. Elképesztő szerencsével lecsaptam az utolsó 13 eurós ágyra egy 6-ágyas szobában valami lepukkant hostelben, amelynek a booking.com-on 6.6-os értékelése van, pedig én békeidőben 8-as alá nem megyek. Bár 25 éve nem aludtam ilyenben és rossz alvóként minden porcikám irtózik tőle, a döntést az könnyítette meg, hogy a következő árkategória 440 euró lett volna. Az indulásig hátralévő időben naponta többször is nézegettem a szállásfoglaló oldalakat és kint levő ismerősöket is riasztottam, de nagyon úgy festett a helyzet, tényleg csúcsra jár a város: volt hotel, ahol az egyébként 50 eurós szobákat 700-ért árulták a koncert estéjére. És így is megtelt.
No, egy éjszakát majd csak kibírok, gondoltam, úgyhogy indulás. Ferihegyen ismét meglepetés: bár a jegyvásárlásnál és a jegyen semmi nem utalt erre, az AirBaltic amolyan félfapados társaság, melynél néhány hónapja online kell becsekkolni, különben a repülőtéren fizetni kell. Szerencsére korántsem olyan vérszomjasak, mint más fapados társaik: az utasfelvételnél a hölgy kis jóindulattal a nagyobb hátizsákom is kézipoggyásznak minősítette (pedig elvileg csak egyet lehet felvinni és nálam egy kicsi meg egy nagy volt), plusz bíztatott, próbáljam meg az online becsekkolást, hátha nem zárták még le. A telefonon nem boldogultam vele, de felhívtam egy barátnőmet, aki a gépe előtt ült, így az ő segítségével megoldódott.
Egész apró géppel repültünk Tallinnig, a buszon toporzékolt is egy gyerkőc, hogy ilyen kicsi propelleres gépre ő fel nem ül, de nagyon nem volt más választás.
A rigai reptéren volt másfél óra várakozás az átszállásra, és kellemesen meglepődtem, milyen kényelmes lábtartós székeken lehet ingyen wifizni. A gépre váró mintegy három tucatnyi utas közül csak egy ősz úr volt, aki nem babrált se mobilt, se laptopot, ki is rítt a tömegből.
Tallinnban hamar megtaláltam a két éjszakára lefoglalt szállást, az Economy Hotellben. Érkezés után azonnal megkérdeztem, lenne-e esetleg hely augusztus 20-ra is, de csak elnézően mosolyogtam a naívságomon.
Besétáltam a pár percre fekvő óvárosba, kicsit dideregve a 15 fokos hidegben, miután Budapesten még tombolt a kánikula, mikor elindultam. Hamarosan az eső is nekiállt esni, de ezt végül nem bántam, mert a kivilágított kis mesebeli házikók elragadóan mutattak a csillogó macskaköves utcákon.
