Emirátusok-Omán (2013)

2. Dubai

2013. április 9, kedd

Az Emirátusok nem szerepelt a kívánságlista élmezőnyében, de a véletlenek hatására előreugrott: ezen a télen ugyanis nem jött össze igazi nyaralós vakáció (a januári utazás során Tunéziában elég hűvös volt, így erős naphiányom volt); csak 12 napra tudtam elutazni, így távoli célpont nem jöhetett szóba; és végül egy ott dolgozó virtuális ismerős - aki 1994 óta olvassa az írásaimat - felajánlotta, hogy segít vízumot szerezni.  Mivel 12 nap soknak tűnt az Emirátusokra, összekötöttem Ománnal és sikerült is viszonylag elfogadható áron olyan jegyet találni a Swissairnél, ami Dubaiba érkezett, de Muscatból indult vissza.

A gép talán ha félig volt Zürichtől, így aludni is tudtam egy kicsit és a fogadtatás minden képzeletet felülmúlt, T. ugyanis egy kedves felirattal köszöntött.

Elvitt a lefoglalt szállásomra, ami a régi negyed közepén van, közel a metróhoz, igen kedvező áron. Közben megnéztük a kivilágított a vitorla formájú Burj A-Arab szállodát, a város ikonikus jelképét és a Pálmát is. Ez utóbbit csak a repülőről lehet igazán jól látni, a földfelszínről nem vehető ki a pálma alak, hiszen egy meglehetősen nagy területről van szó, mintegy 30 ezren laknak a pálma törzsén és levelein épült lakónegyedben. Nyilvánvaló, hogy igazi státuszszimbólum itt lakni, a valóban lenyűgöző lakóházakban. A pálma csúcsán van az Atlantis hotel, ezt is csak kívülről néztük meg.

A forgalom még késő este is igen erős volt, és feltűnt, hogy szinte csak fehér autók közlekednek. Nem láttam olyan sok menő sportkocsit, mint amire számítottam, de tény, hogy lepukkadt autókat sem. Gyalogosokat egyáltalán nem látni, mint ahogy járdát sem – Dubainak az új részein mindenki autóval és metróval közlekedik.

A Fortune Hotel Apartments szállodában a becsekkolás kissé elhúzódott, ugyanis nem találták a foglalásom – nem csoda, hiszen véletlenül egy hónappal későbbre foglaltam. Szerencsére azért volt szoba, megkaptam ugyanazon az áron (250 UAD, plusz 20% adó, azaz 300 UAD, kb. 18 ezer Forint éjszakánként), plusz a bosszúságért még ingyen reggelivel is megfejelték mind a négy éjszakára. A szobám hatalmas, de szenved minden hotelbetegségtől: a fürdőszobában nincs hely a piperecuccaimnak, a kádból nem érni el a törülközőt, és a szobában található mindkét konnektor blokkolt: az egyikben az éjjeli lámpa van, és rá van tolva a nehéz éjjeliszekrény, a másikban pedig a TV, arra pedig rátolva a poggyásztartóval egybeépített íróasztal, alig bírtam elráncigálni. Ilyenkor csak csóválom a fejem, miért nem gondoltak a praktikus dolgokra, bár talán ez a szálló még akkor épült, amikor nem kellett laptopot, fényképezőgépet, mobilt és miegymást tölteni éjjelente.

2013. április 10, szerda

Reggel 9-re egy sétát foglaltam le a neten a Sheikh Mohhamed központ szervezésében. Számos programjuk van az egyórás sétától kezdve a mecsetlátogatáson át a közös reggeliig vagy ebédig, én a legolcsóbbat választottam, az egy órás sétát a régi negyedben, úgyis ott lakok. Maga a séta nem volt egy nagy szám, de miután elkotyogtam (nem véletlen), hogy újságíró vagyok (végülis majdnem), akkor meghívtak a reggelire, ami tényleg nagyon jó volt. No, nem maga a reggeli, hanem az annak keretet adó beszélgetés – nem hiszem, hogy másfél óra alatt valaha is ennyit tanultam volna egy új országról.

A reggeli után jártam egyet a folyóparton és az óvárosban, amely a város egyetlen kis szeglete, ahol gyalogosan is lehet közlekedni.

Aztán siettem a metróhoz, mert 3-ra egy másik foglalásom volt: a Burj Khalifaba, a világ legmagasabb tornyába. Ide érdemes előre foglalni időpontot, mert egyrészt akkor biztos bejut az ember, másrészt a helyszínen vásárolt jegyek jóval drágábbak. Még jó, hogy elővigyázatosan időben elindultam, mert a metrótól jó 40 perc séta volt a torony a Dubai Mall labirintusában, majd további negyedóra hozzájutni a lefoglalt jegyemhez. De ezzel még nem ért véget a tortúra, mert 3-kor csak a sorba állhattam be, magába a toronyba majdnem 4-kor jutottam fel, a hosszan kígyózó sort végigállva.

Morogtam is magamban, vajon megéri-e az egész felhajtás, gyűlölök sorban állni, de bizony megérte – különösen most, hogy Dubaiban igen ritka tiszta időt fogtam ki és remek kilátás volt a városra.

Kattintgattam jó sok képet, aztán bevetettem magam a plázába.

A sorállás közben volt időm végigböngészni az 1200 üzlet listáját és hármat néztem ki magamnak: a nagy kedvenc GAP volt az első, ahol szerencsére épp nem tetszett meg semmi, aztán a Manolo Blahnik cipőbolt következett, ahol szórakozásból felpróbáltam pár cipőt, mondván, más városban kevésbé mernék ilyesmit. Végül a Noodle House étterembe mentem, titkon remélve, hogy lesz valami jó kis ázsiai leves és minden álmomat felülmúlva megláttam az étlapon a legnagyobb kedvencem, a szingapúri laksát. Miután megrendeltem, szó szerint folyamatosan nyeldestem az izgalomtól és tökéletes volt.

Megláttam egy Virgin Megastore-t, mennyi CD-t vettem ott New Yorkban… bementem helyi zenéért, meg is lett, de szomorúan konstatáltam, milyen kevés a zene a zeneboltban és mennyire tele van mindenféle kacattal, mint pl. fingás hangokat utánzó szerkezettel.

Kora este volt és épp kezdődött a szökőkutak zenés játéka, kisétáltam hát a pláza elé megcsodálni és tényleg lenyűgöző volt. Háttérnek ott virított a legmagasabb torony és körben a remek felhőkarcolók.

Elmetróztam a Mall of Emirates-be, ott ugyanis kíváncsi voltam a sípályára. Kisebb és gagyibb, mint gondoltam, de legalább láttam élőben.

Hulla fáradtan metróztam haza, szerintem több kilométert gyalogoltam a két plázában. Maga a metró pazar: gyors, tiszta, kulturált. A kocsik egy része nőknek van fenntartva, amikor odakeveredik véletlenül egy pasi, udvariasan, de igen határozottan eltessékelik onnan. Vannak nőknek fenntartott taxik is, melyeknek női sofőrjük van és az idegen férfiaktól ódzkodó hölgyek ezeket is igénybe vehetik.

Dubaira csak ez az egy nap jutott, de nagyjából láttam is, amit akartam – ha lenne még egy napom és ha még meglenne a jól fizető állásom, még egy dolgot kipróbálnék: a Burj A-Arab szállodában az ötórai teát, ami a legtöbb vélemény szerint egészen kivételes élmény, de úgy 25-30 ezer forint körül kóstál.

1. Mítoszok helyett3. Abu Dhabi, Sharjah és Al-Ain
1. Mítoszok helyett
2. Dubai
3. Abu Dhabi, Sharjah és Al-Ain
4. Érkezés Ománba
5. Sur-Nizwa és Jebel Shams
6. Régi erődök, sírok és a főváros
HIRDETÉS
PRESS