Hvar szigete és Split

2012. november 3.

Nagyon korán felébredtem, még alig pirkadt. Hétig lustálkodtam, aztán csak kiszálltam az ágyból. Zuhany, pakolás, és be a városba. Tulajdonképp jó is volt így, mert mindig olyan jók ezek a kora reggelek: üres a város és szépek a fények.

Rövid séta után kényelmesen megreggeliztem egy brutális méretű diós csigát, cappuccinot és facsart narancslevet, majd továbbhajtottam Stari Grad felé.

Elsősorban emiatt jöttem át a szigetre, ugyanis ez egy még ki nem pipált világörökség.

Az egész óvárost be lehet járni fél óra alatt, nagyon kis kompakt. A leghelyesebb téren ücsörögtem egy kávézóban fél órát, hogy magamba szívjam a városka hangulatát.

Épp elértem a 11.30-as kompot Splitbe. Annyi autó várt a kompra, el nem tudtam képzelni, hogy férünk be a hajó gyomrába, de simán. A kétórás út során félig kiolvastam egy könyvet, jó néha kicsit így lelassulni a sok pörgés közepette.

Splitben ragyogó napsütés fogadott. A szállásom a Goli&Bosi design hostelben van. A hostel az óvárosban, szinte a tengerparton helyezkedik el, ami egyrészt szuper, de parkolás szempontjából viszont halál. Jó fél kilométerre találtam csak nem fizetős parkolót, úgyhogy volt kis cipekedés a cuccokkal. A hostel a Diocletianus palotától fél percre van, a turistaáradaat központjában, de mivel egy csendes térre néz, mégis nyugodt. Az egykori római paloa falain belül található hostelnek hatalmas belmagassága és tágas közös helységei miatt határozott loft hangulata van, de apró szobái miatt egy japán hotelre is emlékeztet. A folyosók citromsárgák, a szobák pedig hófehérek. A nyolcágyas hálóteremtől a kétszobás lakosztályig mindenféle szobát találunk itt - én a mini kétágyasban voltam, ami 13 ezer Ft körül van, esőztető zuhanyozós fürdőszobával, háztetőkre nyíló hangulatos kilátással és bőséges reggelivel.

Délután városnézés, mondjuk egy óra alatt itt is alaposan meg lehet nézni mindent, nem túl nagyok ezek a horvát tengerparti óvárosok.

Délután 5-fél 6 közt aztán alig győztem kattogni a géppel, csodálatos volt a „kék óra”, a naplemente előtti kis időszak.

Utána kis tollászkodás, internetezés, olvasás a szobában, majd vacsora. A Michelin lapján nincs semmi Splitben, úgyhogy csak a Tripadvisorból tudtam kiindulni. Az első helyen listázott étterem egy sajt- és borbár volt, én viszont farkaséhes voltam. A második helyezett szabadság miatt zárva, így kerültem a harmadikként hozott Konoba Matejuska nevű aprócska családi vendéglőbe.

Csupán öt asztal, apu főz, anyu adminisztrál, a fiú felszolgál, nagyon barátságos hely. A szuper friss tintahal házi kenyérrel és egy pohár fehér borral épp 100 kuna volt. Mivel nem vagyok alkoholhoz szokva, kifelé feldöntöttem az étlapokat tartó állványt és egyébként is kótyagos fejjel sétáltam vissza a szerencsére közel levő szállásra. Szoknom kellene a bort...