Palmyra és Damaszkusz

2009. szeptember 20, vasárnap

Még reggeli előtt kisétáltam a rommezőre néhány fotót készíteni - csodálatos kék volt az ég, és sehol egy turista. Mindannyian ott reggeliztek tőlem alig 100 méterre és szerencsére senkinek nem jutott eszébe belemászni a képeimbe. A sok kis szolgalélek megvárta a 9 órát, amikor csoportokba terelték őket és megkezdődött az idegenvezetés - és persze ekkor már nem lehetett volna ugyanezeket a fotókat elkattintani.

Természetesen a reggelit sem hagytam ki egy ilyen szállodában, ahol terülj-terülj asztalkán roskadoztak a finomságok. Gyorsan teletömtem a bendőmet, aztán felsorakoztunk Ahmed mögé, aki megkezdte maratoni idegenvezetését - jó négy órán keresztül barangoltunk a területen. Mivel a fotózáson már túl voltam, így nyugodtan tudtam figyelni a magyarázataira, nagyon élveztem.

Ebéd után aztán szépen visszabuszoztunk Damaszkuszba - szűk egy hét alatt sikerült körbeutazni az egész országot.

A fővárosban kis pihenés, aztán este egy elegáns étteremben költöttük el a búcsúvacsoránkat.

2009.szeptember 21, hétfő

Ma reggel újra elsétáltam a Nemzeti Múzeumba - így egészen más volt újra megnézni azokat a leleteket, amelynek a lelőhelyein jártunk az elmúlt héten. A múzeum kertjében összefutottam két volt kollégámmal az Arthur Andersentől, akiket nem láttam úgy 15 éve. Judit azóta Bécsben él, Trevor pedig Bulgáriában. Ha már ilyen szépen összetalálkoztunk, ittunk egy üdítőt, és megbeszéltük, hogy késő délután az óvárosban együtt ebédelünk majd. Addig még kószálgattam egy kicsit a bazársoron. Nagyon pöpec kis étteremben sikerült ebédelni, egyike a felújított régi házaknak.

Ezután csak bolyongtunk és bolyongtunk az óvárosban egész késő estig, amikor lassan indulnom kellett a reptérre, elérni az éjszakai járatot... végül is egész jól sikerült ez a hirtelen megszervezett út, de remélem, az eredeti úti célok, Izland és Bhután is hamarosan sorra kerülnek.