5-6. nap: Torkoskodás Brüsszelben és Leonard Cohen

2012. augusztus 18.

Ma jó sokáig aludtam, hogy este friss legyek a Leonard Cohen koncerten – végül is az volt ennek az utazásnak az apropója. Azért napközben még kószáltam egy nagyot Brüsszelben, a Lonely Planet sétaútvonala alapján, ugyanis az remekül felfűzi a belváros látnivalót egy pár órás sétaútra. A főtéren meglepve láttam, hogy az egész tér virágszirmokkal van tele – mint kiderült, ilyen rendezvény először 1971-ben volt. Ezt követően pár évenként, majd 1986 óta rendszeresen, kétévente néhány napra bizonyos minta alapján egy óriási képet komponálnak virágszirmokból és idén Afrika volt a téma – valóban olyan minta volt kirakva, amit az afrikai útjaimon a tarka ruhákon szoktam látni.

A korábbi évek témái közt szerepelt a brüsszeli csipke, Versailles, az Art Nouveau vagy pl. Mozart is, a mostani alkalomra nyomtatott kis színes füzetecskében ezekről is lehetett fotókat látni.

A pisilős téma nagyon megy Belgiumban – talán túlságosan sok sört isznak? – mert a pisilős kisfiú után egy kutya is felbukkant. A kisfiú meg persze minden elképzelhető giccsen.

Ebédre a Le Fourneau étterembe tértem be (Mach Tímea ajánlása alapján). A 38 fokban nem kívántam komoly nagy ebédet, ezért csak az előételekből csipegettem: homárlevest, rákkal és zellerzölddel töltött raviolit, osztrigát és rák tempurát. Pici, de fenséges falatok.

Desszertet nem itt kértem, hanem átsétáltam a közeli Frederic Blondeel csokoládézóba, amiről C+V is megemlékezett a blogján és Tímea is lelkemre kötötte. Nem vagyok nagy csokoládébolond, de ilyen ajánlásokkal kötelességemnek éreztem egy kóstolót tartani – na, nem is bántam meg.

Aztán vissza a szállóba, zuhany, majd irány a pályaudvar és rövid vonatozás Gentbe. Ott már csak egy gyors vacsorára maradt idő és kezdődött a koncert.

Gent legszebb terén volt felállítva a színpad. Korábban kétszer hallottam már Cohent, 2008-ban Berlinben és 2009-ben Budapesten, de így szabadtéren új élmény volt. Kicsit szíven ütött, hogy az utolsó „találkozás” óta eltelt három évben mennyivel idősebb lett, de a kisugárzása azért még a régi.

Úgy nagyjából a harmadik számig bírtam pityergés nélkül, aztán folyamatosan törölgettem a könnyeket. Leonard Cohen különösen kedves a szívemnek. Nagyon szeretem szívbe markoló dalait, az előadásmódját és végtelenül tisztelem, mint embert. Ahogy a kalapját levéve teljes figyelmével odafordul a szólót játszó zenésztársai felé… abban a mozdulatban minden benne van. Mindezeken túl életem legszebb napjait idézi fel a zenéje. Még 1988-ban, Olaszországban ismertem meg egy német fiút, és nekem ő volt az a bizonyos nagy ifjúkori szerelem, amit soha nem felejt el az ember. Néhány nappal a sorsdöntő találkozás után rettenetesen megfáztam és Milánóban napokig ki se mozdultunk egy kis szobából. Bertram teákat főzött, ült az ágyam szélén és csak beszélgettünk, beszélgettünk, no meg hallgattuk az egyetlen magnókazettánkat: Leonard Cohen dalait.

Azt hittem, csak én vagyok olyan bolond, hogy egy koncert miatt elrepülök egy másik országba – de hamar kiderült, hogy a mellettem ülő nagyon szimpatikus idős házaspár Svájcból érkezett erre a koncertre, az előttünk ülő vidám társaság pedig Ausztriából.

A koncert végén aztán szokás szerint előre lehetett tódulni:

A 3.5 órás életre szóló élmény volt - de az a sprint is felejthetetlen, amit ezután le kellett vágnom, hogy elérjem az utolsó vonatot Brüsszelbe...

2012. augusztus 19.

Délelőtt még egy kis séta és még egy kis falatozás, mert a kagyló még kimaradt és anélkül milyen már egy brüsszeli túra.

Kora délután aztán indulni kellett a repülőtérre. 36 fok volt, valami egészen elképesztő hőség és teljesen állt a levegő. A buszon patakokban folyt mindenkiről a víz és nekem átsuhant az agyamon, vajon ezt hogy fogják túlélni a gondosan összeválogatott bonbonjaim (mint itthon kiderült: egy tömbbé olvadva).

A reptéren kihámoztam magam a csuromvizes sortból-pólóból, felvettem rendes tiszta ruhát. Ahogy épp átöltöztem, a mosdóban megszólított egy leányzó, nem én vagyok-e a Travellina… hiába, a celeb-élet:-) Kicsit elbeszélgettünk, aztán beszállás és a késő esti járattal hazarepültem. Remek kis út volt, és megállapítottam, igenis megéri akár egy koncert miatt is felkerekedni, ha egy nagy kedvencet látni szeretnénk. Szerencsére már rengeteg helyre el lehet jutni fapados járattal, és néhány napnyi turista-programot a koncert köré lehet kanyarintani: így nem csak nyaral az ember, de egy életre szóló élménnyel is gazdagodik.