1-2. nap, északnak: Antwerpen, Utrecht és Kinderdijk

2012. augusztus 14.

Tegnap este vonattal érkeztem Londonból és Brüsszel EU-s negyedében találtam szállást, a Schuman metróállomáshoz közeli Aloft Brussels Schuman szállodában. Bár a listaár 300 euró felett van, a booking.com-on sikerült éjszakánként 48 euróért foglalnom szobát. Fiatalos, urbánus, „hip” szálló, ugyanakkor csendes és nyugodt, nekem nagyon bejön. A szobák tágasak, modernek, a zuhanyozók erős esőztető fejjel felszereltek, wifi és vezetékes internet a szobában, nincsenek áthallatszó zajok. A reggeli nincs benne a szobaárban és a tripadvisoron a hotellel szemben leginkább az a kritika, hogy azt drágán adják – minden 2 euró, legyen az kávé, croissant, banán vagy joghurt. Ugyanakkor van arra lehetőség, hogy ha nem kér valaki takarítást, akkor kap cserébe egy 5 eurós kupont, amit beválthat reggelire – én ezzel a módszerrel éltem az itt töltött 6 napon.

Adott volt a következő helyzet: van egy jegyem Leonard Cohen koncertjére szombat estére Gentbe, de addig öt napnyi értelmes programot kellett összerakni úgy, hogy korábban Belgium nagy részét (Brüsszel, Brügge, Gent, Leuven, Tournai)  már láttam. Így hát húztam képzeletben egy kört Brüsszel köré úgy, mit lehet vonattal vagy autóval maximum két órán belül elérni és végigböngésztem, milyen világörökségek vagy egyéb érdekes látnivalók vannak ebben a körben, amit még nem láttam. Az országhatárok nem zavartak, hiszen ezek már csak térképen léteznek, határátkelőkkel nem kell bajlódni. Így egy elég érdekes program állt össze, melynek során átugrok Hollandiába, Franciaországba és Németországba is, persze ezek Belgiumhoz közeli részeibe.

Az első nap délelőttjét ügyintézésre szántam, mert muszáj megszereznem a Pápua Új Guineába szóló vízumot, hiszen legközelebb oda utazom. Szerencsére ezt sikerült bepecsételtetni, ezt megünneplendő pedig pazar reggelivel kényeztettem magam a Le Pain Quotidienben.

Innen jó 30-40 perc séta volt a pályaudvar, de a buszmegállók építkezés miatt annyira össze-vissza voltak, hogy nem bajlódtam a keresésükkel – legalább lejártam a sok csokis szendvicset. Antwerpenbe érkezve aztán már a pályaudvar is lenyűgözött:

Ugyan a városban lett volna sok érdekes múzeum, de én csak egyet látogattam meg: a Plantin-Moretus Múzeumot. Imádom a könyveket és annyira csodálatos volt egy ilyen gyönyörű régi könyvkiadóban járni:

A délután maradék részében a remek időre való tekintettel csak fáradhatatlanul sétálgattam fel-alá, élveztem a város hangulatát.

2012. augusztus 15.

Reggel felvettem egy autót a pályaudvari Hertz irodában. Eltartott egy darabig, mire rájuk bukkantam, különösen mivel az információs pultnál a kölcsönző hollétét firtató kérdésemre a következő arrogáns és dühös választ kaptam: „Ez egy pályaudvar. Itt nem autók vannak, hanem vonatok.” Ez már nem az első eset volt, hogy fizikailag visszahőköltem egy-egy válasz hallatán – a mosolygós, barátságos londoniak után meglepően durvák és frusztráltak a belgák. Nem értem, voltam itt már kétszer is korábban és eddig nem tapasztaltam ilyet, legalábbis nem ilyen mértékben.

No de nem volt idő ezen mérgelődni, ma két holland világörökség lesz a program. Elsőként Utrect külvárosába hajtottam (kb. 2 óra) a Rietveld Schröder házba. Nekem nagyon bejött ez az 1924-ben épült ház, a „stijl” stílus legfontosabb alkotása. A fehéren, szürkén és feketén kívül csak a kék, sárga és piros színek használata megengedett – és ezt mind az épület külsejében, mind berendezésében messzemenőkig betartották. A tolóajtókkal variálható terek még ma is abszolút jól funkcionálnának.

A városban egészen szürreális volt a bicajosok száma és áradata – az autómmal én abszolút kisebbségben voltam. Bringások százai tekertek mellettem és láthatólag nagyon menők a csomagtartóra szerelhető csinos zsákok.

Elidőztem a belvárosban is egy kicsit, jó nagyot sétálva a csatornák partján.

Mintha a város összes lakója a kávézók teraszán napfürdőzött volna. Csatlakoztam én is és nem maradhatott ki a legendás holland almatorta sem.

Annyira marasztalt Utrecht, hogy kora este érkeztem csak a másik világörökséghez, a Kinderdijk környéki malomsorhoz, de azért itt is bóklásztam egy jó órácskát.

Reggel még volt olyan tervem, hogy ha marad idő, elnézek Rotterdamba is, az nagyon közel lett volna, de már kezdett rámesteledni, úgyhogy inkább szépen hazahajtottam Brüsszelbe. Remélem, jövök még Hollandiába és akkor majd útba ejtem Rotterdamot.