Wales iparvidéke

2012. augusztus 10.

Reggel ismét teletömtem a pocakom, aztán Wales délnyugati csücskéből a délkeleti felé indultam, végig a déli parton. Először irány Castell Coch, egy kedves, mondhatnám „emberi léptékű” vár. Nincs sok helyisége, de azok elég extravagánsan vannak berendezve. Nekem tulajdonképpen abszolút megfelelne a beosztása – hatalmas étkező, átadóablakos konyhával, egy tágas, kör alakú fürdőszobás háló, két kisebb vendégszoba, valamint egy kápolna (ami eredetileg nappali volt, de manapság esküvőkre használják).

Rövid időre megálltam Caerleon római romjainál is, de ez egy tévedés volt részemről, látványosnak nem igazán mondható (mondjuk legalább ingyenes).

A mai világörökségi helyszín Blaenavon iparvidék, ahol szintén lehetett volna bányatúrára menni, de egyszerűen sajnáltam lemenni a föld alá a 36 fokos napsütésben. Inkább csak körbejártam az ipartelepet és a melléképületeket - mint az akkoriban nagyon modernek számító zuhanyzót és öltözőt.

Meglátogattam a Tintern apátságot is, ahol csak a falak állnak, de így romosan is igazán impozáns.

Kora este érkeztem meg újabb bájos szállásomra Telfordba, korgó gyomorral.

A háziak egy közeli kiskocsmát, a Huntsman-t ajánlották és nem is kellett csalódnom, igazi környékbeli kedvenc, telt házzal, pezső élettel. Remek fogásokat ettem: véreshurka tornyot (sült hagymával és krumplipürével), valamint Szt. Jakab kagylót répa és kardamom pürével, homárral, zöldborsó és chili salsával.

2012. augusztus 11.

Reggel itt is volt minden földi jó reggelire, aztán csak néhány percnyi autókázás volt egy újabb világörökség, Ironbridge. Ez a vidék volt a 18. sz. "szilícium völgye", az angol ipari forradalom bölcsője és híres jelképe az első öntöttvas híd. Mivel kora reggel értem oda, teljesen az enyém volt, ilyenkor mindig megállapítom, hogy megéri időben kelni.

Szintén világörökség néhány régi üzemépület Derby és Matlock között. Az óriási vöröstéglás épületek nagy része csak kívülről látogatható, csupán egy van, melyet idegenforgalmi célokra hasznosítottak. Azoknak is érdemes erre kerülni, akik nem rajonganak a régi gyárakért, mert maga az útvonal is elbűvölő.

Még volt egy kis időm, amíg le kellett adni az autót, úgyhogy kerültem még egy kicsit a világ 3. legnagyobb teleszkópja (Jodrell Bank Discovery Center) felé - igazi csemege látnivaló ennyi vár és bánya után!:-). Amilyen nagy, olyan nehéz volt megtalálni, furcsa módon se táblák nem jelezték, se a helyiek nem értették, mit kérdezgetek. Pedig nagyon pöpec módon megcsinálták, szuper feliratok, jó kis interaktív látogató központ, nagyon rendben van.

Mielőtt visszahajtottam volna a reptérre leadni az autót, még benyomtam az steak-et egy útmenti fogadóban (Honey Bee), ahol jó nagy tömeg volt, gondoltam, akkor nem lehet rossz.

Egy karcolás nélkül visszajutattam az autót a kölcsönzőnek, aztán felpattantam egy vonatra és lezakatoltam Londonba a barátaimhoz. Jó pár éve, amint kiderült, hogy Londonban lesz az olimpia, megeresztettem nekik egy emailt, hogy a férfi vízilabda-döntő idejére lestoppolom a vendégszobát. Ez ugyan nem jött össze, mert azt több hétre kiadták egy spanyol diáknak, de így is megcsíptem egy matracot a nappaliban – míg Alexnak, egy másik vendégnek az étkezőben jutott hely. Elég hostel hangulat volt, de élveztük mindannyian.