Öland, Karlskrona és Grimeton - 3 világörökség 2 nap alatt

2012. július 15, vasárnap

Még egyszer jól bereggeliztem, összepakoltam, kijelentkeztem a kalmari ifjúsági szállóból és kisétáltam a buszpályaudvarra. Irány Öland. Arra sajnos már tegnap este rájöttem az internetes kutakodásom során, hogy ezt a napot kissé alulterveztem – míg az összes többi nap esetén részletesen kidolgoztam a programot, a mai napra csak beírtam, hogy Öland, és gondoltam, majd megnézek pár helyet a szigeten. Sajnos későn tudatosult bennem, milyen ritkán járnak itt a buszok, főleg vasárnap. Sehogy nem tudtam kisakkozni, hogy az engem érdeklő 4-5 hely közül legalább kettő beleférjen a napba, így végül csak a legérdekesebbnek ígérkező Eketorp várát néztem meg. Az egész svéd körút során ez az egy, amit másképp csinálnék: a tegnapra bérelt autót meg kellett volna tartani még egy napra.

Öland északi része a népszerűbb, itt vannak a népszerű strandok és a belső részeket erdők borítják. A déli rész jóval kietlenebb – itt a belső terület, az ún. Stora Alvaret világörökségi helyszín a speciális vegetáció, valamint az ehhez alkalmazkodó több ezer éves települések miatt. Eketorp várába elég borsos, 120 koronás belépő volt, de leszurkoltam. Amilyen szerencsém van, épp várjátékok voltak, így azért jóval érdekesebb volt, mint a csupasz falakat bámulni. Volt színelőadás, lehetett kenyeret sütni, íjjal célba lőni.

Kalmar felé visszabuszozva a szívem szakadt meg, hogy nem autóval vagyok, mert valami egészen csodálatos színekben pompázott a természet – az ég nagyon kék, a fű nagyon zöld volt, mintha valami fotójavító programmal nyúltak volna bele az összképbe – és legszívesebben léptem-nyomon fotóztam volna.

A városba visszatérve meglepve tapasztaltam, hogy a pályaudvar melletti kínai étterem ebéd-büfé egységára felment 80 koronáról 95-re… remélem, nem a két nappal ezelőtti pusztításom miatt!:-)

Este átbuszoztam Karlskonába, ahol egy végtelenül kedves kis ifjúsági szállóban lakom. Meghitt, barátságos, csak néhány szobával, így a hangulata sokkal inkább emlékeztet egy angol B+B-re, mint egy hostelre. Igaz, a fürdő közös és a szobám berendezése is spártai, de a lényeg mindig, hogy tiszta és csendes legyen és ebben tíz pontos volt.

Lepakoltam a cuccom és az esti fényekben sétáltam körbe a kis félszigetet, amelynek partja (a kikötők és a hozzá tartozó épületek) szintén világörökség.

Mivel a szálláson nem volt wifi, besétáltam a város legelegánsabb szállodájába (Scanic), remélvén, hogy lesz business center. Volt is, felügyelő nélkül, így egyszerűen leültem egy számítógéphez és kicsit internetezgettem.

2012. július 16, hétfő

Ma is korán, negyed hétkor kellett kelnem, hogy a mai napra kirótt program beleférjen a napba – na, majd otthon pihenek. A reggeli a szinte már hagyományos pászka, túró és szőlő, szinte állandóan ezt vacsorázok és reggelizek. No meg Nescafe. Egyszerűen nem vagyok hajlandó ezer forintot adni egy csésze kávéért, négyezret egy középszerű pizzáért vagy bármi egyéb vacak meleg ételért. A minőségi éttermek pedig elképesztő árakon dolgoznak. Akkor inkább két hét spártai életmód.

A mai penzum a Grimeton rádióállomás felkeresése volt. A micsoda? – kérdezhetitek joggal. Nos, itt Svédországban se sokan ismerhetik, mert a pályaudvarokon is értetlenül néztek rám. Az internetről szöszöltem ki, hogy lehet oda eljutni, de nem voltam biztos magam se, hogy odatalálok. Persze világörökség, azért kellett felkutatnom. A kiprintelt útiterv szerint négy járattal jutok el Varbergig: két busz és két vonat, elég necces átszállásokkal. Már előre borítékoltam a bányalátogatásokhoz hasonló kavarodást, de most minden ment simán. Varbergből aztán elvileg valami helyi busz jár Grimetonba, de arra órákat kellett volna várni. Elmentem hát félútig egy másik busszal és az utolsó 3 kilométert pedig legyalogoltam - a tájra végülis nem volt panasz.

Maga a rádióállomás a vártnál sokkal kiépültebb és érdekesebb volt és meglepetésemre nem én voltam az egyetlen látogató, bár én voltam az egyetlen külföldi. Így a délután 3-kor kezdődő angol nyelvű idegenvezetést csak nekem tartották.

Mire véget ért a látogatás, rettenetes szél támadt, így nem nagy lelkesedéssel néztem a gyaloglás elé- szerencsére épp indult egy autó a parkolóból, gyorsan odafutottam, merre mennek és hála Istennek, épp Varberg felé hajtottak, így elvittek a vasútállomásig. Onnan indultam tovább este Göteborgba, de volt egy kis időm, úgyhogy valami meleg kaja után néztem. Itt is volt egy lepukkant olcsó kínai, ott vettem valami brokkolis csirkét, persze elvitelre, mert úgy még olcsóbb volt és megettem a műanyag dobozból a pályaudvar egyik padján. Ennél mélyebben rég voltam gasztronómiailag külföldi utazás során…

Ami viszont felvidított, az a rengeteg régi járgány volt - valami találkozó lehetett a közelben, mert tucatjával cirkáltak.

Göteborgba érkezvén a pályaudvaron volt találkám egy Johan nevű fickóval, aki az általam kibérelt lakás tulajdonosának a haverja (a tulaj ugyanis vidékre utazott). Pontosan ott is volt, ahogy megbeszéltük, és elvillamosoztunk az airbnb-n lefoglalt kecóba, ahol négy éjszakát töltök. Illetve most csak egyet, aztán máshol egyet és ismét itt kettőt, de olcsóbb volt itt kifizetni a minimumként megadott négy éjszakát, mint külön keresni egy éjszakára és majd utána kettőre hotelt. A kis lakás a lehető legminimálisabban volt berendezve, épp eladás előtt áll, úgyhogy semmi személyes tárgy nem volt benne, de nekem tökéletesen megfelelt.