Logisztika - repcsi, autó, szállás

2012. június 2.

Az UNESCO listáján a legtöbb helyszínnel Olaszország büszkélkedhet: 46 kulturális és természeti világörökséggel. Nem egyszerű feladat ezeket végigjárni, úgyhogy szép módszeresen kell nekiállni: én mindenekelőtt összepárosítottam, hogy mely világörökségek mely fapados reptérhez vannak legközelebb, így kisebb „csomagokat” képeztem belőlük. Bari repülőteréről 3 helyszínt ideális megközelíteni, így egy háromnapos kirándulásra ezeket terveztem be – no meg, ha már ott járok, a többi környékbeli érdekességet.

A szálláskeresésnél két szempont volt – nagyjából a három helyszín „metszésében” legyen a szállás, azaz mindet könnyen megközelítsem és valami hangulatos helyre vágytam. Az elég hamar kiderült, hogy Bari városában nincsenek izgalmas szállodák, így inkább a környéken kutakodtam. A Tripadvisor „Bed and Breakfast” szekcióját böngészve bukkantam rá, hogy Puglia tartományban számtalan „masseria” működik, melyek modern fogadókká alakított régi vidéki parasztházak. Minden árfekvésben találunk ilyet, az egész egyszerűtől a saját golfpályával, spa-részleggel rendelkező luxus nyaralókig.

A választás a Masseria Cesarina fogadóra esett, amely Castellana Grotte városkától pár kilométerre található, hangulatos olajfaliget közepén.

A tájék kicsit Anglia Cornwall megyéjére emlékeztet a combmagasságú kőfalakkal.

A Masseria-ban három tulajdonos volt, Alex, Tony és Judy (az nem derült ki, hogy a két úr és a hölgy milyen felállásban vannak:-), plusz két kutya (Browny és Blacky), no meg két cica (Tiger és Marmalade). Mivel csak öt szoba volt, nem voltunk sokan – reggel mindenki együtt reggelizett a tulajdonosok által ácsolt hosszú tölgyfaasztalnál.

A medencében se volt tolongás, meg egyébként is minden annyira nyugodt és csendes volt. Egész más volt a nap végén ide hazaérkezni, mint egy személytelen szállodába – a háziak kikérdeztek, milyen volt a napom, én pedig pikk-pakk belerázódtam egy kicsit az ő életükbe: amikor reggel elvitték a cicát állatorvoshoz, akkor este én is aggódva kérdeztem, hogy jól van-e. Ha csak három napra is, de a család része lettem, oly annyira, hogy amikor átjöttek a barátok, hívtak engem is a barbacue party-ra. Egy szoba egy éjszakára itt 70 euróba került, reggelivel. A tengerpart kb. 20 perc, így az is könnyen elérhető.

A vidéki szállás viszont azzal járt, hogy autót kellett bérelni – ezt eredetileg nem terveztem, mert a világörökségek tömegközlekedéssel is megközelíthetőek lettek volna, igaz, akkor a ritka buszjáratok miatt máshova nem jutottam volna el. Így viszont az autó nagyfokú szabadsággal járt, sokkal többet láttam. Valahol mindig ezt kell mérlegelni – ha egy pályaudvar melletti városi hotelben lakunk, nem kell autó, de kevesebbet fogunk látni és vacak a szállás. Egy vidéki szálláshoz kell autó, viszont akkor 3 napba többet bele lehet sűríteni és sokkal nyugisabb, kedvesebb, személysebb az átmeneti otthonunk.

A Wizzair járata este indult, így elég későn, 10 után értem Bariba.

Ott még fel kellett venni az autót – egy új, de már ütött-kopott Peugeot 107-et – és elvezetni a kb. 40 percnyire levő szálláshoz. Szerencsére a GPS segítségével egyből célba találtam, bár útközben elég sokkoló volt az olasz sofőr-kollégák stílusa: bár nem olyan szemét agresszív módon vezetnek, mint itthon, hanem inkább csak úgy hanyagul, lazán, mondjuk „olaszosan”, de igencsak észnél kell lenni. A legváratlanabb helyekről bevágnak az ember elé, levágják a kanyarokat és egyáltalán nem ismerik a sávokat –mennek, amerre gondolják. Ezerszer hálát adtam, hogy nulla önrészes biztosítást vettem.

A házban gyorsan elfoglaltam a szobám, gyors email ellenőrzés (gyors és ingyenes a wifi), aztán alvás.