Szingapúr

2012. május 9 (folytatás)

Szingapúrban a buszpályaudvartól csak egy metrómegálló volt a szálloda (Aqueen Hotel Lavender), ahol egy szobát foglaltam. Úgy döntöttem, erre az utolsó éjszakára nem háborgatom a barátaimat, mert fáradt voltam, koszos voltam, nyűgös voltam 4 órás buszozás után – jobb ilyenkor, ha nem megyek ismerősök közé. A szálloda drága volt, zajos és vacak. Teljesen más az árfekvés Szingapúrban, mint Malajziában, úgy kb. ötször olyan drága minden. Ráadásul zuhogott az eső.

Hogy felvidítsam magam, gondoltam, megkeresem azt a levest, amit első nap ettem, és amitől teljesen odáig voltam. Kíváncsi voltam, hogy csak az újdonság miatt ízlett annyira, vagy most, két hét utazás után is lenyűgöz-e majd. Elmetróztam abba a bevásárlóközpontba, ahol a kifőzde volt, majd kb. 40 percig tartott, mire megtaláltam az áhított levest. Akkora plázák vannak, hogy az ember valósággal eltéved, ráadásul ez esetben három bevásárlóközpont egybe volt építve, mindenféle földalatti folyosókon lehetett köztük átjárni.

Amikor meglett a kifőzde (rögtön a bejáratnál jobbra az első stand a Food Republic @ Suntec City Mall), vártam, hogy valaki ad egy teljesítménytúra kitűzőt, de nem. Csak a laksa levest kaptam magamtól, de ez megért minden fáradozást – itt egész másképp készítik, mint Malajziában: a tamarind helyett kókusztejet használnak és nekem sokkal jobban bejött. A laksának egyébként a két országban rengeteg variációja létezik és vannak gasztro-turisták, akik képesek elutazni egy-egy verziót kipróbálni.

A bevásárlóközpontban még egy boldogság ért: volt egy GAP üzlet. Ugyan nem találtam semmi vásárlásra méltót, de megnyugodtam, hogy még mindig a négyes méret jó a nadrágoknál, mint 10 éve is:-)

Elsétáltam a kínai negyedbe, de a Malajziában látott kínai negyedekhez képest ez nem volt nagy élmény – kisebb, művibb, giccsesebb. Mindenesetre befizettem egy lábmasszázsra, mert annak nagy itt a kultusza, nem akartam kihagyni. Aztán még bóklásztam, este egész másképp mutat minden...

2012. május 10.

A reggeli a legvacakabb volt az egész utazás során – zacskós szeletelt kenyér, csupa cukor dobozos narancslé, mindenből a leggagyibb, legolcsóbb. Mivel Malajziában a madárpark volt a legérdekesebb látnivaló, gondoltam, megnézem az ittenit is. Az előző után ez kicsit csalódás volt, de azért készült pár jó kép. A madarakat mondjuk csak én fényképeztem, mindenki más magát és egymást fotózta, egyszerűen nem értem, hogy nem tudják ezt megunni.

A madárparkból visszafelé a metróállomáson elidőztem a metróval cselesen egybeépített plázában. Az az öröm ért, hogy szinte minden felpróbált felső kicsi volt mellben – na, ilyen élményem még a világon nem volt.

A pláza alsó szintje egy hatalmas food-court volt, tele ázsiai éttermekkel:

Ahogy nézelődtem, egyszer csak figyelmes lettem egy Michelin jelölésre – hoppá, egy csillagos étterem, a több országban jelen levő Din Tai Fung. Gyorsan helyet is foglaltam és kikértem három fogást. Kíváncsi voltam, hogy a kínai büfékből ismert ételek hogyan kerülnek ki professzionális séfek kezei közül – nos, zongorázni lehet a különbséget.

Édes-savanyú leves

Keleti saláta

Sertéshúsos gőzgombóc

Az édesség boltokban itt is dúlt a macaron-mánia.

Tele pocakkal elmetróztam az indiai negyedbe még sétálni egyet.

Utána gyors trappolás a hotelbe, felkaptam a csomagokat és irány a reptér. A mosdóban felfrissülés, becsekkolás, aztán kényelmes internetezés az ingyenes terminálokon. A gép a pultosok szerint tömve, esély nem látszott arra, hogy maradjon mellettem egy üres hely. Ez elég riasztónak hangzott, mert csak fekve tudok aludni, ülve sötétben meg elég húzós éjjel 13 óra. Szokás szerint megvártam, míg mindenki beszáll, aztán tettem egy újabb próbát – megkértem a kapunál a srácot, nézzen már rá a monitorra, nem maradt-e egész véletlenül üresen egy sor. De maradt:-) Úgyhogy le is csaptam rá a gépen és vígan durmoltam Frankfurtig. Ott kis várakozás, aztán haza Budapestre. Itthon felszedtem a reptéri parkolóból az autót, kimentem apuhoz. Ott takarítás, játék a cicával, majd haza a saját kuckóba. Pakolás, mosás – és délután 5-re már a megszokott zumba órán voltam másfél napos utazás után!:-)