Tiffin ebéd az Eastern & Oriental Hotelben

Az Eastern Hotelt 1884-ben alapították a Sarkies testvérek Georgetownban. Egy éven belül a szálloda olyan népszerűségre tett szert, hogy a fivérek a szomszéd telken egy másik szállodát is felépítettek, a Hotel Orientalt, majd nem sokkal később a két hotelt egyesítették „Estern and Oriental Hotel” néven. Az épület a 19. századi gyarmati építészet iskolapéldája és egykori szlogenje szerint a világ leghosszabb tengerpartjával büszkélkedhetett.

Magas rangú hivatalnokok, gazdag földtulajdonosok és kereskedők szálltak meg itt, no és híres írók, költők is, mint Kipling vagy Maugham. 2 év múlva a sikeres alapító páros az E&O sikerén felbuzdulva Szingapúrban is nyitott egy szállodát, a szintén legendássá vált Raffles Hotelt.

A második világháború után a szálloda rohamos hanyatlásnak indult és 1996-ban bezárták. Jelentős erőfeszítésekkel sikerült helyreállítani a szálloda egykori nagyságát, így 2001-ben annak új tulajdonosa, az E&O csoport, ismét megnyitotta az épületet a nagyközönség előtt. Ma ismét régi fényükben ragyognak a lakosztályok és a Sarkies Corner a város legelegánsabb étterme. Hétfőtől péntekig relatíve kedvezőbb árfekvésű ebédet lehet itt fogyasztani (természetesen jóval drágábban a food court-ok kínálatánál, de olcsóbban, mintha vacsorázni jönnénk ide).

Az útikönyv szerint egy penangi utazás nem lehet komplett egy itt elköltött „tiffin” ebéd nélkül, én meg szófogadó lévén el is mentem. A „tiffin” régi vágású angol szó, amely könnyű ebédet, uzsonnát jelent, melynek nagy divatja volt az E&O-hoz hasonló gyarmati hotelekben. Mivel büfé rendszer volt, nálam a „könnyű” nem érvényesült, mert nehéz abbahagyni a fogyasztást, ha számolatlanul tolhatja be az ember az osztrigát, ha ízlése szerint fűszerezik be a húst vagy ha 2 percenként újabb és újabb süteményekkel jelenik meg a személyzet. És most vegyétek elő a zsebkendőt, mert sírás lesz - a korlátan fogyasztás ára 80 ringgit (5.600 forint). Egy kis ízelítő a kínálatból: