Langkawi, egy trópusi maláj sziget

2012. április 30. (folytatás)

Hazametróztam, aztán taxival ki a reptérre, első programpontként elrepültem Langkawi szigetére, ami Malajzia északkeleti partjánál fekszik. A fapados terminál ugyanolyan pazar, mint a nagytestvére és a helyi olcsó légitársaság, az Air Asia is rendkívül szimpatikus volt számomra. Nem voltak olyan szabály-mániákusok, mint a Wizzair és nem csak pénzért választhatunk ablak mellé jó helyet, de saját példámból kiindulva egy mosolyért is.

Langkawi már a levegőből is tökéletes választásnak tűnt. Elvileg ugyan a félsziget nyugati oldalán vannak szebb strandok, de ott csak jóval drágábban találtam volna szállást, így emellett döntöttem. Langkawin találkoztam először a fix tarifájú taxis rendszerrel, ami az egész országban egyformán működik: a fontosabb közlekedési csomópontoknál, látnivalóknál van egy-egy diszpécser, aki közli a viteldíjat (fix áras és olcsó) – ott kell fizetni és nincs többé vita a sofőrrel. A repülőtérről a szállodába 24 ringgit (kb. 1800 forint) volt az út a félórás menetért.

A szigeten a Mutiara Burau Bay Beach Resorton laktam, külön kis bungalóban. A szállásfoglalás során az volt az elvem, hogy mindig valami elfogadható áru, egyszerű vendégházat keresek, két kivétellel: egyrészt Kuala Lumpurban mindenképp kipróbálok egy Shangri-La szállodát, másrészt a szigeten engedek meg magamnak magasabb árfekvésű szállást. Itt ugyanis a szállás nem csak egy szoba, ahol az ember éjszakára meghúzza magát, de ha jó a szállás, ahhoz jó privát strand is tartozik, zuhanyzóval, nyugágyakkal, medencével… azaz az egész napot meghatározza. Bár maga a bungaló nem volt fényűző, sőt, kifejezetten lepattant volt (elutazásom után egy héttel az egész üdülőt bezárták felújítás céljából), de a lényeg, azaz a fekvés és a strand kiváló volt. Az üdülő hatalmas parkban terült el, sok-sok bungalóval (némelyek a víz fölé épültek, de ezek drágábbak lettek volna) és a strandon baldachinos napágyakkal. A három éjszaka itt 50 ezer forintba került, hatalmas választékú büféreggelivel (azaz még mindig jó volt egy hazai wellness hétvége árfekvéséhez képest...)

Az első nap délutánját csak olvasással, ejtőzéssel töltöttem… néha még egy világutazónak is meg kell pihenni:-)

Este aztán kisétáltam az üdülő elé, ahol volt egy amolyan igazi ázsiai vegyesbolt (búvároktatástól a motorbérlésen keresztül a faxolásig minden) és egy étterem – ez utóbbi teraszán ettem a vacsorám (jobb és olcsóbb volt a szálloda étterménél).

2012. május 1.

A munka ünnepén semmit, de az égvilágon semmit nem csináltam – azon kívül, hogy pár óránként áthurcolkodtam egy másik nyugágyra, hogy árnyékban maradjak…

Este pedig remekbe szabott naplementében gyönyörködhettem.

2012. május 2.

Ma már azért összeszedtem magam és elsétáltam a 10 percnyire levő felvonóhoz, ami felrepített a hegy tetejére. Innen remekül be lehetett látni szinte az egész szigetet a ragyogó napsütésben.

Délután folytattam a semmittevést és barátkoztam a helyi állatvilággal – a bungalók környékén majmok és mókusok ugráltak, este a falakon kis gyíkok rohangáltak, a recepció körüli nagy előtérben pedig néhány béka ugrabugrált… még jó, hogy korábbi útjaimon már hozzászoktam az ilyenekhez, úgyhogy most zavartalanul olvasgattam tovább…