Három nap Barcelonában - esőben, tömegben...

Reggel Sitgesből (ahol az előző éjszakát töltöttem) elautóztam a reptérre és leadtam az autót, amivel korábban bejártam a környéket. A reptérről gyorsvonat vezet a városba - érdemes már ott metrónapijegyet venni, ez ugyanis erre a reptéri járatra is érvényes és a továbbiakban minden metró- és buszvonalon tudjuk használni.

Első utam a szállásra vezetett, hogy megszabaduljak a csomagomtól. Az "America 32 Bed and Breakfast" nevű szálláson vettem ki egy szobát - a név a címre utal. Az épület földszintjén lakik a tulajdonos, Fabio, az emeleten pedig négy szoba van. Háromnak közös a fürdőszobája, a negyedik pedig saját fürdővel rendelkezik, ez utóbbiban laktam én. A reggeli igazi terülj-terülj asztalkám a földszinti társalgóban.

Az első nevezetességhez nem kellett messze menni, ugyanis a szállás a Sant Pau kórház metrómegállótól mintegy 100 méterre található. Ez a kórház (a Palau de la Musica Catalana-val együtt) világörökségi helyszín. Elvileg csak csoportos túra során látogatható, de a főépület aulájába és lépcsőházába minden további nélkül bemehetünk (itt egyébként van egy ingyenes számítógépes terminál is, jó tudni internet-függőknek).

Úgy döntöttem, hogy Gaudí épületeivel folytatom - különösen, mivel alig 10 perc sétányira van innen a Sagrada Família. Na, itt néztem először egy nagyot, amikor megláttam a több saroknyira kígyózó sort. Esély nem volt végigállni. A templom esetén még tudtam azzal vigasztalni magam, hogy pár éve már láttam belül is - a többi épületnél sajnos már ez nem volt vigasz...

Hasonló hosszú sorok kígyóztak ugyanis a La Pedrera és a Casa Battlo előtt is. Utólag már okos az ember - jegyet lehetett volna előre rendelni az Interneten, bár azzal is csak a sorbanállást ússza meg az ember, a benti tömeget nem.

A tömeg elöl végül a Güell parkba menekültem - bár a szép épületek környékén itt is hangyabolyokat képeztek a turisták, az erdősebb részeken csak néhány kutyasétáltató járt, így ott picit fellélegezhettem.

Első nap este a Quimet i Quimet borbárban vacsoráztam, apró tapas fogásokat. Erről és a további gasztroélményekről egy külön írás készült.

A második nap reggelén az első utam a piacra vezetett, ahol jó sokáig bóklásztam ez elképesztő választékot mustrálgatva.

Betoltam egy pulpo gallego-t, aztán kinyitottam az ernyőm és folytattam a városnézést a csúnya nyirkos időben, a Barri Gotic negyedben: Placa Reial, Placa de Sant Josef Oriol, Palau de la Generalitat, Catedral.

Innen átsétáltam a La Ribera negyedbe, ahol épp kinyitott a szieszta után az Eglesia de Santa Maria del Mar, ami egy bájos tér mellett helyezkedik el.

Szerencsére a közeli Picasso Múzeumban így estefelé már fogyott a sor, így végre valahára sikerült bejutnom egy épületbe. További elégtételt jelentett, hogy a félhivatalos (és akkor erősen túlzok) újságíró-igazolványommal még fizetni sem kellett.

A Santa Maria del Mar templommal szemben levő La Vinya del Senyor borbárban ettem apró falatokat. Innen még tovább akartam menni a Bűvös Szakács írása nyomán az El Xampanyet és a Cal Pep tapas-bárokba, hiszen mindkettő a közelben volt, de sajnos mindkettő ajtaján egy cetli azt hirdette, hogy április 10-én nyitnak. Az nem derült ki számomra, hogy csak ezen a héten voltak zárva, hogy hosszabb ideje, de mindenesetre tanácsos húsvét utánra időzíteni a látogatásukat. No, de legalább egyszer nem tömtem este degeszre a hasam...

Harmadnap reggelén a Palau Musica-ban kezdtem, ahova még előző nap megvettem (vagyis ingyen kiváltottam:-) a jegyem az angol nyelvű idegenvezetésű túrára, ugyanis ez is csak csoportosan látogatható. Már az előcsarnok se semmi, de tényleg megéri befizetni a túrára, mert a koncertterem valóban lenyűgöző.

Innen elmetróztam a Ramblához, a piacra - gondoltam, ebédelek ott egy jót és bevásárlok sonkából. Rég nyúlt meg ilyen nagyon a képem, mint amikor rájöttem, hogy itt nagypénteken minden bezár - az összes üzlet és a piac is. Se jó kis spanyol cipők, se sonkák, se ajándékok. Bár ez utóbbiból elég sajátos volt a választék:

Kicsit elszontyolodva sétáltam ki a tengerpartra, de ott a remek ebéd (La Bombeta) valamennyire kompenzált.

Mivel délutánra sem lett igazán tökéletes az idő, úgy döntöttem, felkeresek még két múzeumot. Először a Miro gyűjteményt néztem meg, ami egy csodálatos modern épületben van. Itt végre tömeg sem volt és nem is túl nagy a gyűjtemény, normálisan végig lehet járni.

Innen a Caixa gyűjteményhez mentem, ami az útikönyv szerint a világ egyik legjobb tudományos múzeuma, de nekem annyira nem jött be és ráadásul a világ végén van.

Hogy mindenképp pozitív élménnyel záruljon a barcelonai városnézés, a Tapas 24 étteremben költöttem el az utolsó vacsorát - itt is csak két kisadag ételt, de a késői, kiadós ebéd után inkább csak a hangulat miatt mentem oda, nem az éhség vezérelt.

Szombat hajnalban aztán kelhettem fél 6-kor, negyedóra volt a tisztálkodásra plusz pakolásra (megy nekem annyi idő alatt!), háromnegyedkor már igyekeztem a metró felé, hogy 7-re kiérjek a reptérre.

Ez a hatnapos út (három nap vidék, három nap Barcelona) több tanulsággal is szolgált - hiába, még 92 ország után is folyamatosan tanul az ember:-)

* nem szabad olyan autót bérelni, ahol nem tudja az ember, mennyit számítanak fel üzemanyagért
* jobban kell tájékozódni arról, nincs-e iskolai szünet vagy bármi egyéb okból tömeg a városban
* érdemes utánanézni, hogy a látogatásunk alatt mikor vannak zárva üzletek ünnep miatt
* ha elkerülhetetlen a nagy tömeg, akkor érdemes interneten előre megrendelni a belépőket: Barcelonába pl. ITT (köszönet a linkért Mártának!)

Minden bosszúsággal együtt is persze remek volt az utazás, mert utazni ugyebár mindig élvezet:-)