Minitrip Forliból 3 - Emilia
2012. március 14, szerda
Ravennából Modenába hajtottam, ahol gyors ebéd, majd sétáltam egy nagyot a városban. A fő nevezetesség a katedrális, amely világörökségi helyszín is, de bevallom, nekem nem került a kedvencek közé - egy sötét belsejű templom, amilyeneket én nem különösebben kedvelek.
A sárga és púderrózsaszín, spalettás házakba viszont reménytelenül beleszerelmesedtem - elképzeltem, milyen remek lenne egy ilyen házikó a tengerparton, távol a nagyvárosoktól, de közel a halászfalvakhoz... a barátok egymásnak adnák a kilincset, mert sokan elférnének a vendégszobákban és esténként tengeri herkentyűs vacsorákat ennénk, miközben morajlik a tenger... na, aztán felébredtem...
Aztán becsekkoltam a Hotel Castello nevű szállásra, ahol két éjszakát töltöttem. Eredetileg Bolognában akartam megszállni, de egyszerűen nem találtam kedvemre való hotelt: vagy lepukkant, egykor szebb napokat látott belvárosi szállók voltak közös fürdőszobával és parkoló nélkül, vagy pedig külvárosi csili-vili konferenciaszállodák, mindenféle egyéniség és lélek híján. A neten böngészve bukkantam rá erre a kis kastélyra és egyből tudtam, hogy itt nekem nagyon jó lesz. És így is volt. A szoba ára 60 euró, nem olcsó, de a végtelenségig tudnám sorolni, mit szerettem benne: csendes, halál nyugodt hely, alig 10 percnyire a várostól, nyugis parkolás, ingyenes számítógép használat (elvileg wifi is, de nekem az nem jött be), reggelente a világ legkrémesebb, legfinomabb capuccionója (és ha kérsz, kapsz akármennyi repetát!), kert, és a legbarátságosabb recepciósok, akikkel valaha találkoztam. Az egyikük, Francesca, jobbnál jobb ötleteket adott, hova menjek sajtüzembe, balzsamecet-gyártó családhoz, éttermekbe, üzletekbe, és még sorolhatnám. Aztán amikor megköszöntem neki a jótanácsokat, úgy meghatódott, hogy egy kis üveg különleges balzsamecetet ajándékozott nekem. 91 országbeli utazás után azt hittem, egy hotelben már nem fognak meglepni, de itt sikerült...
Este áthajtottam Pármába, melynek a székesegyháza remek példa arra a mondásra, hogy ne ítélj a külsőből. Az egyszerű homlokzat ugyanis burjánzó barokk belsőt takar:
2012. március 15, csütörtök
Reggel egy szuper kis útitervet állítottunk össze Francescával, a tűzrőlpattant recepciós leányzóval. Én nem emlékszem korábban ilyenre, hogy egy szállodás adott volna jó tanácsokat, elég önállóan szoktam szervezni a programjaimat - de amikor kérdeztem tőle valami egyszerűt (hol vegyek jó kis parmezánt), a válaszából kiderült, hogy ő egy információbánya.
Első utam a Hombre biofarmra vezetett, ahol rengeteg boci volt - ez egy kisüzem, ahol parmezán sajtot gyártanak.
Kedves apróság az üzem parkjában álló virágtartónak használt ágyú, vagy ahogy ők nevezték, az emberi hülyeség emlékműve:
Innen Maranelloba hajtottam, a Ferrari múzeumba. Sajnos nem tudtam ellőni a félhivatalos sajtós igazolványom, így ki kellett fizetnem az utazás egyetlen belépőjét - mindössze a 11 eurós diákjegyre sikerült lealkudnom a 13 eurós teljes áru jegyet. A kocsik viszont tényleg észvesztően elegánsak és az egész út során itt találkoztam egyedül turistatársakkal, sőt, négy magyarral is.
Kis hezitálás után úgy döntöttem, nem ér meg nekem 60 eurót egy 10 perces tesztvezetés (ez a legegyszerűbb modell legrövidebb időtartamra szóló ára volt, innen mentek fel az árak 850 euróig), megelégedtem a tesztautók felbúgó hangjával, ahogy a többiek elvitték őket.
A következő megálló Bologna volt, ahol már jártam 1988-ban is, de kicsit bele akartam kóstolni a főtér hangulatába.
Itt volt egy kis para, mert kis időre a pihenés mellett döntött TomTom, és halvány elképzelésem sem volt, hogy vezessek ki a városból, meg egyáltalán, merre is van az én kis kastélyom. De amíg megebédeltem, ő is kipihente magát, így indulhattunk tovább egy balzsamecet-gyártó családi üzembe (Azienda Agricola Acetaia Bompana). Itt először azon lepődtem meg, milyen kisüzemű a termelés - volt egy fészer egy tucat hordóval, egy baromfiudvar egy kedves nénivel és egy aprócska bolt. Másodszor az árak láttán esett le az állam, mert 30 euró alatt egyáltalán nem voltak balzsamecetek, így végül csak egy 6 eurós Saba édes szőlősziruppal távoztam (ami isteni friss gyümölcsökre, pl. eperre).
Este aztán utolsó programként áthajtottam a közeli Carpi városába, ami teljesen kiesik a turista útvonalakról, pedig Róma és Velence után a legnagyobb főtérrel büszkélkedhet.
2012. március 16, péntek
Reggel betoltam még két szenzációs capuccinot, kijelentkezés, aztán irány a reptér. Útközben egy nagy szupermarketben még felpakoltam sajtokból, olívaolajból, kávéból, aztán leadtam a kis autót és minden komplikáció nélkül hazarepültem. Felvettem az autót a közeli parkolóban, ahol olcsóbb ott hagyni, mint két útra kifizetni a taxit. Kora délután megérkezvén még volt idő beugrani a Sarki Fűszeres harmadik születésnapjára is és azon melegében elmesélni az élményeket a barátnőknek, mielőtt végérvényesen hazamentem volna...
További variációs ötletek:
* Ha van még idő és nem jártál arra (én már igen, ezért maradt most ki), érdemes útba ejteni Gubbiótól délre még Assisit és Perugiát is
* Ugyanígy, akinek még nem volt meg, érdemes bekukkantani Ferrara városába
* Ha április-október között mentem volna, akkor elfordultam volna Ancona felé is és az attól délre fekvő apró halászfalvakban (pl. Portonovo) szívesen ebédeltem volna jóféle halételeket (sajnos ezek most zárva tartanak).
* Ha valakit komolyan érdekel a sajt és sonka téma, ezeknek saját múzeumuk is van: a parmezán sajtnak Soragnában, a pármai sonkának Langhiranoban - azonban mindkét múzeum csak hétvégén van nyitva, így nekem nem fértek bele az útitervbe. Mindkét városka Parmából közelíthető meg a legegyszerűbben, így érdemes azzal összekötni.
És ha az is érdekel, mi jókat ettem az utazás során, íme két link:
