WTC - Előtte és utána

Olvastam valahol, hogy vannak napok, melyekre mindenki emlékszik, azaz több év távlatából is pontosan fel tudjuk idézni, mit csináltunk aznap. Ilyen 2001. szeptember 11-e is. Egy tárgyaláson ültünk. Az amerikai főnökömnek, Tomnak megcsörrent a mobilja - meglepve, kicsit félve vette fel, mert anyukája nem szokta munkaidőben zavarni. "Jól van az öcséd" - mondta a mama, aki nem tudta, hogy mi még nem értesültünk a hírről.  Tom öccse ugyanis pilótaként dolgozott és aznap is épp szolgálatban volt. A mama néhány mondatban vázolta az eseményeket, mi meg kitódultunk a tárgyalóból, át a főnöki szobába, ahol rátapadtunk a TV-re. Döbbenten bámultam a képernyőt és potyogtak a könnyeim.

Ha van árnyoldala az utazásnak - hát pont ez az. A burmai szerzetesek mészárlása, a japán atomerőmű baleset, vagy épp az elsüllyedt zanzibári komp híre ugyanolyan szívbemarkoló, mint a hazai árvizek vagy az iszapkatasztrófa - hiszen ugyanúgy felrémlenek az ottani emlékek, arcok, tájak. New Yorkban életem legboldogabb két évét töltöttem:  ösztöndíjasként a diákok gondtalan életét éltem, és mivel könnyen ment a suli, rengeteg szabadidőm maradt. Fotózni tanultam, utazgattam, és utcáról utcára végigjártam - végigfotóztam a várost. New Yorkot talán jobban ismerem, mint Budapestet és a World Trade Centerben is számtalanszor megfordultam. Hiába sikerült már első nap megnyugtató hírt kapni minden kint élő barátomról, mindig jeges rémülettel néztem azokat a képsorokat, melyek az égő tornyokból kiugró öngyilkosokat mutatatták.

2002 nyarán - mint 15 éve minden nyáron - elutaztam egy hétre New Yorkba. Kicsit félve, hogy vajon milyen lesz viszontlátni imádott városomat az ikertornyok nélkül. Az utazás előtt végiglapoztam a fényképalbumot és magamhoz vettem néhány képet, melyeken ott voltak a World Trade Center épületei. Aztán szép sorban felkerestem azokat a pontjait a városnak, ahol a fotók készültek - és elkattintottam ugyanazokat a kockákat a fájóan hiányzó felhőkarcolók nélkül. Én így mondtam búcsút az ikertornyoknak és így róttam le a kegyeletem az áldozatok előtt... Nyugodjanak békében.

HIRDETÉS
PRESS