Ex-NDK hosszú hétvége, 5. nap: Hazautazás és összegzés

Reggel jólesően nyújtóztam egy nagyot, gyors zuhany és alig vártam a reggelit a kastélyban. Nem okozott csalódást:-)

A legjobb egy sajtféle volt, kérdeztem, mi a neve, valami olyasmi fonetikusan, hogy "tolki". Ha bárki rájön, hogy mi az, és hogy hol lehet kapni, azonnal szóljon!

Aztán visszasétáltam a parkon át a saját kis melléképületembe, ennek laktam az egyik padlásszobájában:

Tele volt a pocakom, kicsit meg voltam fázva és szemerkélt az eső - minden irányból nagy volt a csábítás, hogy visszabújjak a finom, ropogósra vasalt fehér ágyneműs ágyikómba. De indulni kellett és az egyetlen, amivel motiválni tudtam magam, hogy haza kell érni a 7-kor kezdődő zumbaórára. Így viszont padlógáz!:-)

Bepötyögtem a címet TomTomnak és végig ő vezetett. Egyszer meglepett a kis ketyere, amikor levitt az autópályáról és aprócska mellékutakon tekeregtünk, pár kilométeren át egy egysávos úton szőlőskertek közt, de biztos tudott valamit, amit én nem: dugót vagy elterelést. Eddig még nem csalódtam benne. No és azt is nagyon szeretem, hogy soha nem mondja azt, hogy "újratervezés". Ha nem kanyarodok le, ahol szól, mert mondjuk útlezárás van vagy elbambulok, akkor csendben tudomásul veszi. Lehet, hogy magában elmond mindennek, de ennek nem ad hangot, hanem szépen kiírja, mi a következő lépés. Ezért imádom.

Azt viszont becsukott szemmel is meg tudtam volna mondani, mikor léptük át a német-cseh határt - egész más lett minden. Nemcsak az utak lettek sokkal vacakabbak, de a sofőr kollégák viselkedése is. Bevág, rám jön, ott idegesít, ahol tud.

Ezzel együtt szerencsésen hazaérkeztem és 18.58-kor lefékeztem a MOM park előtt, épp át tudtam öltözni a zumbaóra előtt:-)

Összességében nagyon remek kis utazás volt - az öt nap alatt levezettem 2300 km-t (ebből kb. 1600 az oda- és visszaút), megnéztem 10 várost, kipipálhatok öt világörökséget (igazán hatot láttam, de az egyik megvolt korábban is). Ettem gyorsétteremtől kezdve Michelin csillagosig minden fajta helyen.

De a legjobban a szállások kiválasztása sikerült - és ez az, amit mindenképpen szeretnék megosztani veletek. Ha végigkövettétek az utazást, láttátok, mennyire eltérő helyeken laktam. Az első nap egy ifjúsági szálláson (21 euró), aztán egy tipikus német fagerendás házban (50 euró), majd egy loftlakásban (40 euró) és az utolsó éjszaka egy kastélyban (69 euró). Átlagosan 45 eurót fizettem, amiért nehezen lehetne találni elfogadható minőségű szállást a halál unalmas hotelláncokban. Ehelyett én inkább bevállaltam egy pici kuckót közös fürdővel az elején, hogy egy kastélyban érjen véget az út - így egyrészt láttam sokféle szállást, másrészt minden nap egy picit jobb volt (nyilván ez fordítva nem lett volna olyan kellemes). Hosszabb utazáson is érdemes pár éjszakát olcsóbb helyre menni, hogy aztán időnként megjutalmazzuk magunkat valami különlegessel, amire jó lesz később visszaemlékezni. És ahogy látjátok, a különleges nem feltétlenül méregdrága.

Egyáltalán nem ördöngösség elindulni lányként egyedül: kellett hozzá egy autó, egy jó GPS, egy kis tervezgetés és sok kíváncsiság. Egy pillanatig nem unatkoztam és hatalmas szabadságot adott, hogy nem kellett senkihez és semmihez alkalmazkodni. Most először a laptopot is vittem magammal - repülős útra biztos nem fogom máskor se cipelni, de ha így autóval itthonról vágok neki, akkor ez remek dolog, minden szálláson volt ingyen WIFI.

Az őszre még tervezek egy másik kanyart: az isztriai félszigetre, illetve Olaszország Friuli tartományába (kaptam egy fülest, hogy van ott egy isteni étterem:-) - majd onnan is igyekszem "élőben" tudósítani! :-))