Batalha és Alcobaca

2002. augusztus 19, hétfő

Lisszabon és Portó között rengeteg látványosság van viszonylag egy kupacban, ami privát közlekedéssel egy nap alatt bejárható, de tömegközlekedéssel elég körülményes. Mivel nincs túl sok időm, ezért inkább kibéreltem egy autót mára sofőrrel és így kényelmesen bejárhattam a környéket. Első célpontunk Obidos volt, egy 500 fős festői kis hegyvidéki falu, középkori városfalakkal határolva.

Hófehér házak, hihetetlen terjedelmű muskátlik, kék-fehér csempeborítású főtemplom, barátságos helyiek. Nagyon kellemeset sétáltam, a városfalakról remek kilátás nyílt az egész településre. Innen Nazareba hajtottunk, a portugálok kedvelt tengerparti üdülőhelyére.

A víz jéghideg, az idő pedig igencsak szeles, így fürdésre nemigen alkalmas a part, inkább csak a régi halászfalucska hangulata, no meg a közeli sziklákról nyíló fantasztikus kilátás miatt látogatnak ide a turisták. E két kisváros után három világörökségi helyszínt kerestünk fel: Alcobaca, Batalha és Tomar templomait.

A Mosterio de Santa Maria de Alcobaca Portugália legnagyobb temploma.

1223-ben készült el és fő nevezetessége King Pedro, valamint szerelme, Ines síremléke. Pedro édesapja, IV. Alfonz Costanza hercegnőhöz adta fiát, nem törődve azzal, hogy ő Inesbe szerelmes. A fiú meghajolt apja akarata előtt, de felesége halála után újra fellángolt a régi szerelme iránt érzett vonzódása. Az apa veszélyesnek találta a lány spanyolországi rokonságát országa függetlenségére nézve, ezért megölette őt. Pedro rettentően elkeseredet és apja halála után sajátos módon állt bosszút: a gyilkosok szívét kitépette, Ines holttestét pedig kiásatta. Bejelentette, hogy ők korábban titokban megesküdtek, így Inest királynővé koronázatta, az udvarát pedig arra kényszeríttette, hogy csókolják meg a királynő oszlásnak indult kezét. A templomban a szerelmespár nem egymás mellett fekszik, hanem a király végakarata szerint a sírok lába mutat egymás felé, hogy feltámadáskor felkelve elsőként egymást pillantsák meg. A síremléken kívül érdekes a kolostor kerengője is, főleg az abból nyíló konyha, melynek elképesztő méretű kéménye alatt akár egy ökröt is megsüthettek nyárson.

A Mosterio de Santa Maria da Batalha talán még az Alcobaca templomon is túltesz, annyira gyönyörűen díszített.

Bár a főhajó itt is egyszerű, a kerengőkben nem spóroltak a kőfaragásokkal, kőcsipkékkel. A legkülönlegesebb azonban a befejezetlen kápolna, mivel mennyezete nem lévén, a csodálatosan faragott oszlopok a ragyogó kék ég felé törnek.

Útközben megálltunk egy pár percre Fatimában is, Portugália fő zarándokhelyén, ahol 1917-ben megjelent a Szűz három parasztlányka előtt. Sokan térden csúszva járulnak a templomhoz az erre kialakított egy kilométeres sétányon.

Végül Tomar templomához igyekeztünk, mely a 12. és 16. század között működő vallásos katonai szervezet, a Templom hercegeinek főhadiszállása volt és ahol a fő látványosság egy kőből faragott indákkal, virágokkal kötelekkel agyondíszített ablak.

Visszatérve Lisszabonba ma este kagylót választottam vacsorára, ez is remek volt.