Evora

2002. augusztus 17, szombat

Portugália régóta dédelgetett terv volt, és most, hogy augusztus 20 miatt három szabadnappal egy egész hétre el lehetett utazni, gondoltam, itt az ideje, hogy felfedezzem. Ráadásul nyáron vannak viszonylag olcsó és közvetlen charterjáratok, míg az év többi részében csak átszállással lehet ide eljutni. Beszereztem a Lonely Planet-et, kinéztem a szállást az interneten, lefoglaltam és indulás.

A reptérről közvetlen városi busz vitt a főtérre, a Rossio-ra, ahol a szállodám (Hotel Metropole) van. A téren van egy turistainformációs iroda is, felmarkoltam egy rakás brossurát és kiültem vacsorázni a rengeteg halvendéglő egyikébe, miközben megterveztem a hét programját. Mivel itt rengeteg tengeri herkentyű van viszonylag olcsón, amit imádok és otthon drága, szerintem egész héten tintahalat eszek majd tintahallal.

2002. augusztus 18, vasárnap

Egy kirándulással indítottam, Evora városába. A Saldanha metróállomás közeléből indulnak a buszok, szűk két óra, 9.40 EUR. Ragyogó napsütés és vakítóan kék ég fogadott, ami igencsak fotógén hátteret biztosított a városka hófehér házaihoz. Nem kell ide polárszűrő, a természet maga gondoskodik a képeslapszerű fotókról. A buszpályaudvartól alig tíz perc séta a főtér, a Praca do Giraldo. A 16. században az inkvizíció áldozatait végezték itt ki, ma turisták hűsölnek a Coca Cola napernyők alatt a kávéházak teraszain. Hihetetlen nyugodt atmoszférája van a városnak - macskaköves utcácskák, vakítóan fehér házak, diskuráló öregurak, árkádos paloták. Még a nyüzsgő turistacsoportok sem tudják elrontani az idillt.

Végigjártam a látnivalókat: a XII. századi székesegyházat, a 2-3. század magasságából itt maradt római templom megmaradt oszlopait, no meg a városka fő attrakcióját, a csontkápolnát. A Sao Francisco templom egyik kápolnáját ferences szerzetesek dekorálták ki mintegy 5,000 ember csontjaival és koponyáival. Elég groteszk látvány. Lisszabonba visszaérve még megnéztem az esti város fényeit a Santa Justa lift tetejéről, aztán jöhetett a tintahal.