Macedónia (2011)

Hosszú hétvége Macedóniában 2.

2011. június 11, szombat

Reggel teletömtük a hasunkat - a pincér újra és újra rákérdezett, mit hozhat még, így mi csak soroltuk: gyümölcsöt, kávét, pirítóst, rántottát, juhsajtot, ajvárt, felvágottat, olívabogyót.... a reggeli ára benne volt a szobaárban és szerintem ha bográcsgulyást kértem volna, azt is kihozzák. Ezek után kicsit nehéz volt nekivágni a városnézésnek, de csábítottak a látnivalók.

A Sveta Sofija templomnál kezdtük a körsétát, amely csodaszép eredeti. 11. századi freskóiról nevezetes.

.. majd a régi amfiteátrum mellett haladtunk el. Ez Krisztus születésének ideje körül épült és a mai napig használják - eredetileg színdarabokat mutattak be itt, majd arénaként szolgált, jelenleg pedig az ohridi nyári játékoknak ad otthont.

Ezután zsinórban még három templomba kukkantottunk be.

A Sveti Kliment a felújított, élénk mintázatú freskóiról nevezetes:

Sveti Kliment i Pantelejmon Ohrid legrégebbi templomának helyén áll - a régi bazilika néhány mozaikja még ma is látható.

A Sveti Jovan Kaneo egy bűbájos 13. századi templom, egy tó melletti szilaszirten.

Ez utóbbiból aztán visszasétáltunk a városba.

Kicsekkoltunk, beültünk a felforrósodott autóba és áthajtottunk a tó délnyugati csücskéhez, közel az albán határhoz, ahol a macedónok talán legszentebb temploma áll, a Sveti Naum. A templom kertjében számos páva tanyázik és az egész helynek valami csodálatos békés, nyugodt hangulata van.

Visszaindultunk Ohridba, ezúttal az ország belsején keresztülvágva. Útba ejtettük a második legnagyobb várost, Bitolát, melynek főutcáján hamisíthatatlan kozmopolita hangulat fogadott minket: egymást érték a hangulatos kávéházak csivitelő fiatalokkal, csábító jeges kávékkal.

A város egyik fő turistalátványossága a Sveti Dimitrije templom, amely kívül meglehetősen szerény, de belső tere gazdagon díszített freskókkal, lámpákkal és egy hatalmas ikonosztázzal.

A másik nevezetesség a város szélén elterülő egykori római város, Hareclea Lyncestis, melyet i.e. 4. században alapítottak. Az aprócska romvárosban pompás mozaikok találhatóak. Fotózásuk elvileg külön díjhoz kötött, de a jegyszedőt különösebben nem érdekli, ha a fotósjegy megváltása nélkül kattintgatjuk a kamerát.

Innen egy másik római romhoz hajtottunk, Stobiba, amely jóval nagyobb területen fekszik, de kevésbé gazdag mozaikokban.

Szerettük volna még megnézni a Treskavec kolostort, de oda csak négykerék meghajtású autóval vagy gyalog lehet felmenni - előbbi nem volt kéznél, utóbbival kapcsolatban pedig senki nem tudta megmondani, meddig tart, így inkább feladtuk. Visszaautókáztunk Szkopjébe és olyan kellemesen elfáradtunk, hogy még vacsorázni sem volt erőnk elmenni.

2011. június 12, vasárnap

Volt még egy teljes napunk kirándulni, ezúttal az ország északi részét jártuk be. Kuklica egy különös kőtenger, melynek keletkezéséhez számos legenda fűződik. A legnépszerűbb szerint egy menyasszony átkozott el egy másik násznépet és azok dermedtek kővé.

Macedónia legnagyobb temploma, a Sveti Joachim Osogovski az ország északkeleti csücskében található. A kolostor egy vadregényes völgyben bújik meg és homlokzatán meglehetősen bizarr festményeket láthattunk.

2011. június 13, hétfő

Mivel a Malév járat csak délután 3-kor indult haza és a város elég közel van a repülőtérhez, délelőtt még belefért egy rövid kirándulás a programba. A fővárostól mindössze 20 perc taxival az ország legvadregényesebb vidéke, a Matka kanyon, ahol egy vízerőművet is találunk.

Összességében remek hétvégénk volt - a három teljes és a két fél nap során bejártuk az ország minden fontosabb látnivalóját. Mind a helyi lakosok, mind az árak igen barátságosak, a légkör biztonságos, vendégszerető, a látnivalók változatosak,  úgyhogy csak ajánlani tudom az országot egy hosszú hétvégére.