Néhány nap időzés Szöulban

2003. augusztus 17, vasárnap

Mivel úgyis Szöulban kellett átszállnom útban Japán felé, a városban maradtam néhány napot. Egy remek kis hostelben foglaltam szobát az interneten, a Seoul Backpackers szállóban. Mivel késő délután érkeztem, első este csak a közeli Unhyon-gung palotába sétáltam el, ahol épp mulatság zajlott: zenészek, táncosok léptek fel a színpadon és a közönség soraiból is néhányan táncra perdültek.

2003. augusztus 18.

Jó 11 órás alvás után frissen, üdén ébredtem és megkezdődött a komoly turistaprogram. Igaz, egész nap csepergett az eső, de ez nem tántorított el. A szállótól pár percre lévő Chongmyo szentélyt (a királyok temetkezési helyét), valamint a Changgyonggung palotát néztem meg először, majd elmetróztam a Kyongbokkung palotához.

Jó másfél óra metrózás a belvárosból a Suwon nevű állomás, ettől pár perc busszal az erőd egyik kapuja, ahonnan a sétát érdemes kezdeni. A metróállomás melletti turistainformációs fülkében remek kis térképet adnak az erődszerű városfalról melyet kb. két óra alatt lehet körbesétálni. A városfalat 1794-1796 között építették, négy kapuja, és több mint egy tucat pavilonja van, no és a kilátás sem utolsó a bástyákról.

Este egy utcai árustól vettem szezámmagos szószba mártott csirkesaslikot, isteni volt. Mivel Koreában nem illik az utcán enni, a bódé mellett fogyasztják el a vacsorát a vendégek, én is így tettem.

2003. augusztus 19, kedd

Reggel a Changdokkung palotában kezdtem, ez az egyetlen, amit kizárólag idegenvezetővel lehet megnézni. Az ő magyarázatából egy szót sem értettem, szörnyű akcentussal beszélte az angolt, de tempósan körbevezetett minket az épületek között, alig győztem fotózni. Mivel a királyi család tagjai a még a közelmúltban is itt éltek, ez a legjobb állapotban fennmaradt palota-együttes. Innen gyorsan átmetróztam a Toksugung palotához, ahol épp kezdődött az őrségváltás. A zuhogó eső miatt nem játszották végig a teljes szertartást, de így is látványos volt. Újra metróra szálltam és elzötyögtem Suwonba, innen lehet ugyanis a Korea Folk Village-be elbuszozni (37-es busz, kb. egy óra, 900 W). Ez olyan, mint a mi szentendrei skanzenünk: különféle stílusú régi házakat gyűjtöttek össze. Szép napos hétvégeken rengeteg program van, pl. mesterségek bemutatója, de most esett is, késő is volt, és alig lézengtek a vendégek. Végigcuppogtam a bokáig érő sárban a területet, aztán vissza a városba. A már megszokott utcai árusomnál vacsoráztam, kezdtem otthon érezni magam.