Kulturális programok, éjszakai élet

A kínálat egyszerűen elképesztő. Nekem két év sem volt elég, hogy mindenbe belekóstoljak. Hiszen egy előadás a Metropolitan Operában, egy hangverseny a New York Filharmonikusok tolmácsolásában, egy jazzkoncert a város valamely világhírű klubjában, egy modern táncelőadás a Joyce Theaterben, egy musical a Broadwayn, egy rock koncert vagy kosárlabdameccs a Madison Square Gardenben - mind-mind életre szóló élmény. És ezek csak azok a programok, amiket az ember kapásból tud. Többször is előfordult velem, hogy véletlenszerűen betévedtem teljesen ismeretlen jazzkoncertre vagy egy alig 25 fős színházi előadásra - és napokig fel sem ocsúdtam, annyira csodálatos alakításokat láttam. A helyszínek, klubok állandóan változnak, úgyhogy nagyon nehéz tanácsot adni - a legjobb utazás előtt alapos kutatást végezni az interneten (a következő lapon lesz erre pár hasznos link) és a városban is nyitott szemmel járni. Akárcsak a gasztronómiában, a kultúrában is óriási a verseny, és csak a legjobbak maradnak talpon - ez a pofonegyszerű magyarázat arra, hogy miért van minden egyes színházban, jazzklubban és bárhol máshol kifogástalan színvonal.

A nyáron New Yorkba látogató turistákat ingyenes előadások garmadája kárpótolja a szinte elviselhetetlen hőségért. Mindenekelőtt a Central Park érdemel említést, ahova számos híres produkció kivonul szabadtéri előadásokat tartani: a Metropolitan Opera, a New Yorki Filharmonikusok, jazz- és rock zenészek. Sok világhírű előadó is fellépett már itt, Pavarottitól Patti Smithig. A város több más parkjában is tartanak ingyenes koncerteket, például a Prospect Parkban, a Bryant Parkban, vagy a Lincoln Center előtti téren. Hasonlóképpen, a nagy irodaházakban, mint például a World Financial Center télikertjében vagy a Rockefeller Centerben hétköznapokon délidőben vagy késő délután élvezhetünk remek zenét belépő nélkül. Ezen koncertek esetében nem érvényes az olcsó húsnak híg a leve bölcsesség, mert időnként kifejezetten híres zenészekkel is találkozhatunk. Többek között Dave Brubeck is fellépett már a WFC kertjében. Az előadások listáját megtaláljuk a Village Voiceban vagy internetes programkeresőkben.

Van még néhány aranyszabály, amivel érdemes tisztában lenni, mielőtt belevetjük magunkat az éjszakába. Hétvégén rengeteg Manhattanen kívüli fiatal özönlik ide a másik négy városrészből és New Jerseyből. Ilyenkor sok klub rendkívül zsúfolt és az árak is jóval magasabbak. A magára valamit is adó manhattani ifjú ezért inkább hétköznapokon jár koncertekre és táncolni. Az sem mindegy, hogy jelenünk meg bizonyos helyeken. Míg a Metropolitan Operába akár joggingruhába is bemehetünk, bizonyos klubok nagyon megválogatják, kiket engednek be. Hiszen a közönség öltözékén is múlik a klub image-e, divatossága. Attól, hogy le tudjuk perkálni a borsos belépőt, még ne higgyük azt, hogy be is jutunk a felkapott, divatos helyekre. A megfelelő öltözet nem feltétlenül elegáns öltözetet jelent. Bár vannak helyek, ahol kötelező az öltöny, máshol tilos. A Webster Hallban például egy időben a háromcsíkos Adidas póló volt a legmenőbb szerkó, amit leginkább használtruha kereskedőknél lehetett beszerezni. De pár hónap múlva ezt felváltotta a száz százalékos nylon ingek őrülete, ugyancsak húsz évvel ezelőtti divatot felelevenítve. Ugyancsak jó tudni, hogy éjfél előtt szinte halottak a klubok. Az igazi éjszakai élet éjfél és hajnali 4 között zajlik. Végül az árakkal kapcsolatban érdemes elmondani, hogy szinte mindegy, mit iszunk. Az üdítők, a sör, a bor és a tömények szinte egy árban vannak.

New York egész éjjel él. Ahogy Frank Sinatra is megénekelte: The city never sleeps... Ne aludjunk hát mi sem, kóboroljuk át az éjszakát, kukkantsunk be minél több klubba, hallgassunk bele különféle zenékbe. Majd alszunk otthon. És ne sajnáljuk a programokra a pénzt. Azt a elektromos kütyüt majd otthon is megvehetjük - itt költsünk inkább belépőjegyekre.

Színházak

In New York people don't go to the theatre - they go to see hits.
(Louis Jourdan)

Broadway színházak

A híres, nagy show-kat évekig, néha évtizedekig adják, telt házakkal. A jegyek meglehetősen drágák A városban három helyen lehet diszkont jegyeket vásárolni a TKTS irodáiban - a Times Square-i sor kilométereken keresztül kígyózik minden nap, érdemesebb a másik két helyszínen próbálkozni.

Az "Off-Broadway" nem a várostérképen levő elhelyezkedésre utal, hanem a kisebb színházak gyűjtőneve. Hivatalosan a 100 és 499 fő közötti színházak tartoznak ide, az ennél is kisebbek az Off-Off-Broadway kategória. A jegyárak jóval alacsonyabbak, a produkciók kevésbé elegánsak (extrém esetekben egy átalakított garázsban kell sámlikon ülni), de annál frissebb, innovatívabb a megközelítés, és annál biztosabb, hogy nem az anyagi siker, hanem a színházi játék van előtérben.

Messze a legjobb színházi előadás, amit New Yorkban láttam, egy egész pici színházban volt, ahol egy fiatal társulat felújította a Hairt. Sajnos elfogyott a támogatásuk, így néhány hét után levették a darabot a programról, de addig sikerült kétszer is megnéznem. A hangulatra jellemző, hogy a szünetben a színészek kivonultak a közönséggel beszélgetni és cigarettázni a színházterem elé az utcára és kedélyesen kérdezgették, hogy tetszik az előadás. A darab nagyjából az eredeti forgatókönyv szerint zajlott, de volt egy-két jópofa kiszólás. Például amikor bejött az egyik színész, egy másik szereplő a közönség felé fordulva megjegyezte: Pont úgy néz ki, mint James Brown, nem? És a zenekar rázendített egy James Brown nótára. Majd mintha mi sem történt volna, folytatták a műsort. Amikor először néztem meg a darabot, utolsóként jutottam be a nézőtérre, és mivel pont az első sor elején, középen maradt egy üres hely, oda ültem le. A Hud-ot játszó fiú egy énekszám alatt a koreográfia szerint valakit felhúz a színpadra, és mivel épp én ültem aznap kézközelben, így hát engem kapott el. Kissé zavarban voltam, de nem volt mit tenni, táncoltam mellette a dal végéig, amikor is egy nagy puszit kaptam a közönség üdvrivalgása közepette. Mások ugye egy életen keresztül álmodoznak, hogy feljussanak a Broadway színpadára, engem meg szinte felcibáltak... A darab végén mindenkit meginvitáltak egy hatalmas össztáncra, fantasztikus hangulat volt.

Jelenleg is fut egy másik kedvencem, a Blue Men Group produkciója. A Blue Men Group, három kékre festett fejű fiú, az Astor Place Theaterben lép fel. Óriási hangulatú az előadás, amibe a nézőket is bevonják, én már rég vihogtam ennyit színházban.

Egyéb színházi produkciók

A "performance art" legnevesebb helye a La MaMa (74A E. 4th Street). 50 év kísérletező év áll mögötte. Itt aztán mindenféle előadást láthatunk, a modern tánctól a színházi darabokon át az egyszemélyes performance-okig. A LaMaMa négy épületből áll, melyekben két színházterem, egy kabaré, hét emeletnyi próbaterem, non-profit irodák, kiállító-terem, oktatóközpont és könyvtár található - mind a kísérletezgető színházi csoportok szolgálatában. A belépők abszolút megfizethetőek és garantáltan érdekesek az előadások.

Még kisebb, családiasabb intézmény a Dixon Place (161A Chrystie St., a Rivington és Delancey között). Itt abszolút oldott hangulatban, kényelmes fotelokban és kanapékon ülve élvezhetjük az előadásokat. Egyszer egy nagyon fura zenekart hallgattam meg itt: negyvenes korú zenészekből állt, hatalmas virágokkal díszített ingekben léptek fel. Borzasztóan élvezték a közös zenélést, boldogan mosolyogtak egymásra, miközben a közönség kissé döbbenten nézte őket. A zenekar tagjai időnként megkérdezték az énekes hölgyet, mi a következő nóta. Ő belenézett a jegyzeteibe, megmondta, és a fiúk lelkesen felkiáltottak: "Jaj, az jó!"
Végül is... tényleg jó volt.

Hasonló kísérlezető helyek a 92nd Street Y, vagy a P.S.122 - érdemes ezek programjait is böngészni.

Mozi

Manhattan vagy 50 mozijában (a legtöbb soktermes, így valójában ennél jóval több helyen) valószínűleg mindenki talál kedvére való filmet. Szinte kizárólag új filmeket játszanak, régi csemegéket elég nehéz kifogni. Hacsak nem vagyunk film-őrültek, erre kár pazarolni az időt - a legtöbb film előbb-utóbb feltűnik az otthoni mozikban, videó-tékákban is.

Tánc

Természetesen táncból is van minden: öt nagy balett-társulat, több tucat modern tánccsoport, és ezernyi szólótáncos. A város egyik büszkesége a sokak által a világ legjobbjának tartott New York City Ballett és itt találjuk az ország legrégebbi művészeti akadémiáját, a Brooklyn Academy of Musicot is. De én a hatalmas választékból csak egyet emelnék ki, mégpedig egy modern táncszínházat, ez pedig a  Joyce Theater (175 8th Avenue, 242-0800). A modern tánc rajongóinak zarándokhelye a Chelsea városrészben lévő színház, ahol egymást követik a híresebbnél híresebb produkciók. Nekem a Parsons Dance Companyt volt szerencsém látni, és tényleg életre szóló élmény volt. Az este során több rövidebb táncdarabot láttunk, de messze az a szólótánc volt a legjobb, amit maga David Parsons táncolt sztroboszkópikus fényben. Amikor felvillant a fény, mindig felugrott, ezzel azt az illúziót keltve, mintha a levegőben repülve táncolna. A közönség nem hitt a szemének. Mindenki felpattant, lélegzetvisszafojtva nézte a táncost és a szám végén hatalmas vastapssal jutalmazta a bizonyára nem kevés gyakorlást igénylő produkciót (Címe: Caught). A jegyek általában meglehetősen drágák, de ki lehet fogni kedvezményes, 10 dollárosakat is, próbálkozni kell. Itt nem lehet melléfogni, minden előadás jó, úgyhogy bátran nézzük meg, ami a műsoron van.

Komolyzene

... the true New Yorker's secret belief that people living anywhere else had to be, in some sense, kidding.
(John Updike)

A new yorkiak komolyan veszik a komolyzenét. A Metropolitan előtt időnként kilométeres sorok kígyóznak és a borsos árak ellenére is szinte minden előadás teltházas. Az ingyenes Central Park-beli előadásokat százezrek látogatják és a nagy nevek fellépéseire rock koncertekre emlékeztető tülekedéssel lehet csak bejutni. Sok előadásra pillanatok alatt elfogynak a jegyek, de a koncertek napján gyakran hozzájuthatunk visszamondott és állóhelyekre szóló jegyekhez, így soha ne adjuk fel a próbálkozást.

Metropolitan Opera
Lincoln Center, Broadway és 65th Street, 799-3100
Ide még azok is elmennek, akik egyébként nem szeretik az operát (mint például én), mert mégiscsak megható végignézni egy előadást a világ egyik legjobb operaházában. A jegyekről nehéz általánosságban beszélni - időnként hónapokra előre sem lehet kapni, máskor az előadás előtt is van még. Az árak is meglehetősen széles skálán mozognak. A költségérzékeny kultúrarajongók állóhelyekre is bemehetnek. Ennél csak egészen picit drágábbak, de jóval kényelmesebbek a legfelső emelet egyes ülései, ahonnan ugyan nem látjuk az egész színpadot, de akár 20 dollárért is bejutunk a szentélybe. És ha már bent vagyunk, csak rajtunk múlik, hogyan helyezkedünk... üres helyek ugyanis mindig maradnak, így csak szemfülesnek kell lenni és megkaparintani egyet. Az előadások szövegét a székek hátuljába épített kis képernyőkön lehet angolul olvasni. Jó tudni, hogy ha azt halljuk valakitől, hogy a "Met"-be megy, akkor az az operát jelenti, nem pedig a hasonló nevű múzeumot.

Avery Fisher Hall
Lincoln Center, Broadway és 65th Street, 874-2424
A The New York Philharmonic, valamint a fanatikus rajongótáborral rendelkező Mostly Mozart Festival otthona. A Mozart fesztivál július-augusztusban zajlik, míg a filharmonikusok szeptemberben veszik át a terepet. Remek alkalmi viszont a filharmonikusok délelőtti próbája, ahova néhány dollárért is be lehet jutni. Az Avery Fisher Hallban időként jazzkoncertek is vannak, én egy felejthetetlen Keith Jarrett zongoraestet hallottam itt. Maga a koncert nem volt igazán izgalmas és alig egy órát tartott. Az utolsó akkordnál a közönség nagy része szokás szerint kiviharzott a ruhatárba, de egy maroknyi lelkes csapat visszatapsolta a művészt. És a kitartás elnyerte jutalmát: kaptunk még egy óra zenét, sokkal izgalmasabbat, mint az eredeti koncert volt.

Carnegie Hall
154 W. 57th Street, 247-7800
Híres szólisták és kamarazenekarok lépnek fel itt rendszeresen. No és itt játszott a Kings Singers is, akiket Budapesten is mindig megnézek, így itt sem hagytam ki a koncertjüket. Meg kell mondjam, hogy a pesti koncerteknek sokkal jobb a hangulatuk, ahol a kedvenc örökzöldjeimet ráadásként szokták elénekelni a fiúk. New Yorkban viszont az utolsó szám elhangzása után mindenki veszi a kabátját és sietős léptekkel elhagyja a nézőteret, egy egészen rövid udvarias taps után. Én csak csodálkozva álltam és szerettem volna meggyőzni mindenkit, hogy maradjanak még és tapsolják vissza az előadókat, hiszen a java még hátra van, de sajnos egyedül kevés voltam visszatartani a tömeget. A Carnegie Hallban neves jazz előadók is gyakran fellépnek, érdemes figyelni a programot.

Jazz, blues

Kevés hely van a világon, ahol ekkora kínálat lenne jazz koncertekből. Több tucat olyan klub van Manhattanben, amelyben szinte minden este hallgathatunk jazzt. A legendás jazzklubok általában kissé borsos árúak, de akik nem feltétlenül akarják elmondani otthon, hogy jártak a Blue Note-ban, ingyen is hozzájuthatnak betevő jazz-muzsikájukhoz. Nyaranta dúskálni lehet a lehetőségekben, hiszen több helyen is vannak szabadtéri ingyenes fesztiválok, pl. a Bryant Parkban, a Damrosch Parkban, a World Financial Center Plazaban - no és a Summerstage sorozat a Central Parkban.

Apollo Theater
253 W. 125th Street, 864-0372
Harlem egyik fő nevezetessége ez a színház, ahol többek közt Ella Fitzgerald, Duke Ellington, Count Basie, Billie Holliday és Sarah Vaughan is fellépett. Szerdánként időtlen idők óta az Amateur Night a program, ahol olyan lelkes énekesek léphetnek fel, akik már megnyertek valamilyen előválogató versenyt. A színház dugig tele van ezeken az estéken és a közönség igencsak kemény bíróként viselkedik. Ha tetszik a produkció, hangos tapssal fogadják, de ha nem, pillanatokon belül felhangzik a "boooo" - és akkor a fellépőnek el kell hagynia a színpadot. A szünetben kiválasztanak néhány szerencsést a rengeteg jelentkező közül, akik megmérettethetik magukat. Az egyik este egy ilyen hirtelen beugró hölgy volt a legnagyobb meglepetés. Első pillantásra többgyermekes átlagos családanyának tűnt a hölgy, aki csak benézett ide a heti bevásárlás után. De amikor belevágott a dalba, elállt a szavunk. A Fugees egyik számát, a Killing me softly-t adta elő, az eredetinél sokkal jobban. A közönség a csilláron tombolt. A harlemiek egyébként igencsak tudnak mulatni.

A nézőtéren volt néhány turista is, de elenyésző számban (a turistacsoportok inkább a másik harlemi nevezetességet, a Cotton Clubot látogatják - lásd később), így igazi harlemi hangulatban lehet részünk.

Birdland
315 W 44th Street (8th-9th Avenue között), 581-3080
Minden este 2 előadás. A zenészek ismertségétől függően 10-40 dolláros belépők (a bárnál ülve olcsóbban megússzuk, mint asztaloknál, ahol kötelező fogyasztás is van). Neonfények, krómdíszítés, déli konyha. Ritkán lépnek itt fel híres zenészek, inkább ismeretlenebb muzsikusok helye.

Blue Note
131 W. 3rd Street (6th Avenue), 475-8592
A világ talán leghíresebb jazzklubja, mondhatnám, a jazzklubok Hard Rock Cafeja vagy Carnegie Hallja (ki miben járatos). Rengeteg lemezt vettek fel itt, rengeteg nagy névvel. És a klub bizony mindent megtesz e hírnév aprópénzre váltásáért. A belépők itt a legmagasabbak - itt is igaz, hogy az asztaloknál többet kell fizetni, mint a bárpultnál. Ha további erős késztetést éreznénk pénzköltésre, semmi gond: az ételek és az italok ára is elképesztő, no és persze vehetünk Blue Note feliratú pólót, bögrét, sapkát, bármit. A zenei színvonallal általában nincs gond, de a hely hangulata hátborzongató. A koncert kezdete előtt fél órával mindenkit betereltek az asztalokhoz és kihozták az italokat. Egy hang üdvözölt minket sok kis hangszóróból, mint valami Nagy Testvér, és elmondta a szabályokat. Például azt, hogy a koncert alatt nem lehet meg se mukkani. Aztán megjelentek a zenészek a színpadon, leadták a műsort. A vége előtt negyedórával az egyenruhás pincérlányok mindenki elé letették a számlát. Mire vége lett a zenének, már fizettünk is, és az égből jövő hang elköszönt tőlünk. Udvarias mosollyal kituszkoltak, mert már jött a következő turnus. Ha igazi jazzkocsmás hangulatra vágyunk, akkor keressünk valami más helyet.

Cotton Club
656 W. 125th Street (Broadway és Riverside között), 663-7980
Nagy megilletődöttséggel készültem a napra, amikor átlépem e szentély küszöbét - hajnalig tartó őrületes jam sessiont vártam, izzadó fekete zenészekkel és lelkes közönséggel. Ehelyett egy rakás német turistacsoport csivitelésébe csöppentem. Mit ne mondjak, óriási csalódás volt. Azért ha valaki nem akarja kihagyni az oly sok mozifilm által legendássá lett klubot, menjen el a hétvégi brunchra (szombaton és vasárnap), akkor a zene mellé bőséges ebéd is jár. A zene végül is nem rossz, hangulatos gospelek, csak kissé kiábrándító, amikor a fekete énekesnő "Ich liebe dich" felkiáltással üdvözli a turistákat. Ennél már csak az volt szomorúbb, amikor egy 35 éves francia vendég elénekelte a "Happy birthday to me"-t (!) saját születésnapjára. Nem akarom fokozni, de mindennél többet elárul a hely szelleméről, hogy a prospektus szerint vállalati karácsonyi ünnepségekre is kibérelhető... Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a jelenlegi épület nem az eredeti Cotton Club, mert azt a 30-as évek közepén lerombolták lakótelep építése miatt. Akkor vége szakadt egy legendának - bezárt a klub, ahol többek között Duke Ellington és Cab Calloway kezdte pályafutását, és ahol a város elitje a legnagyobb gengszterekkel vacsorázott együtt. A klubot 1978-ban nyitotta újra meg Mr. John Beatty, aki azóta is igazgatja. Mr. Betty dícséretére legyen mondva, hogy minden vendéget minden előadás előtt személyesen üdvözöl és nagyon odafigyel arra, hogy mindenki jól érezze magát.

Smalls
183 W. 10th Street (7th Ave), 929-7565
A Smalls nevéhez méltóan valóban kicsi, de pont az az igazi hangulatos jazz klub, amire vágyik az ember. Törzsközönsége fiatalabb, mint a város nagynevű társaié, és igazán olyan a hangulat, amilyen az 50-es években lehetett. A belépő viszonylag baráti - a 90-es években úgy reklámozták, hogy 10 dollárért 10 óra jazz. Azóta felment a tarifa, de még ma is 20 dollárért egész éjszakán át ott lehetünk, sőt, ki-be járkálhatunk. Hétvégeken érdemes időben érkezni, mert tényleg kicsi, így hamar megtelik. Az első pár órában kevésbé ismert, de tehetséges zenekarok játszanak, majd jönnek az ismertebb nevek. Hajnal felé pedig jam sessionbe torkollik a muzsikálás. A honlapról általában élőben is követhetőek a koncertek. Egyik este érdekesen kezdődött a koncert: miután a zenekarvezető bemutatta a csapatot, a zongorista elővette körömcsipeszét és az ünnepélyes csendben szép nyugodtan elkezdte vagdosni a körmeit. Kitt, katt, kitt, katt. A közönség lélegzetvisszafojtva bámulta. Amikor befejezte, megkönnyebbülten felsóhajtottunk, és a zenészek végre a húrok közé csaptak.

S.O.B.s /Sounds of Brazil/
204 Varick Street (Houston Street), 243-4940
Egy csipetnyi karibi hangulat New York közepén: nádfedeles bár, pálmafák, hatalmas színes vidám festmények. És ennek megfelelő a zenei kínálat is, azaz brazil, haiti, afrikai zenészek; bossanova, reggae, latin stílusok. Én a legendás Astrud Gilberto koncertjén jártam itt, de bevallom, csalódás volt. Talán mindenki ismeri a hölgy leghíresebb számát: A Girl from Ipanema-t. Csak Astrud Gilberto nem. A koncerten végig kottából olvasta a szöveget és az a fránya állvány pont akkor dőlt el, amikor ez a mindenki által várt nóta következett. Astrud Gilberto zavartan szedegette össze a széthullott papírlapokat, míg a közönség kívülről fújta a dal szövegét. Kissé kellemetlen volt.

Village Vanguard
178 7th Avenue South (W. 11th Street), 255-4037
Talán a legnagyobb, leglegendásabb jazz klub a városban, 1935 óta változatlan helyen. Amikor kint éltem 1994-1996 között, imádtam ezt a klubot, de 2014-ben ismét ellátogatva nagy csalódás volt. Régen igazi atmoszférája és törzsközönsége volt, sötét és füstös és mindenki játszott itt, aki számít. Most formális, barátságtalan és hideg volt az egész.

Pop, rock

Madison Square Garden
2 Penn Plaza, W. 31st és W. 33rd Street, valamint a 7th és 8th Avenue között, 465-MSG1
Rendkívül változatos programok színhelye - itt láttam Eric Clapton virtuóz gitárkoncertjét, a U2-t, a legendás new yorki kosárlabdacsapatot, vagy például Paul Simon és Annie Lennox közös jótékony estjét a kisteremben. Ez utóbbira nagyon borsos árú jegyek voltak, így én csak reménykedve köröztem a bejárat előtt, hátha történik valami csoda. Történt. Az egyik jegyszedővel valahogy szóba elegyedtem, és kiderült róla, hogy egy 56-ban kivándorolt hazánkfia. Rövid barátkozás után már hozott is nekem egy tiszteletjegyet, én meg húztam befele. Az este a közönség és a biztonságiak közti finom huzavona jegyében telt. Újra es újra előrementek egy páran az első széksorok elé, a rendészek visszaterelgették őket a helyükre, néhány szám után a rosszalkodók visszaszivárogtak, és így tovább. Én egy hirtelen ötlettől vezérelve kitűztem a fotósigazolványom (köztünk legyen szólva, nem igazi) és nagy magabiztosan elkezdtem villogtatni a vakum. Egy marcona őr villámgyorsan ott termett: A sajtótól van? - kérdezte. Igen - feleltem határozottan. Elbizonytalanodva nézett rám: És azt nem mondták a tájékoztatón, hogy vakut nem lehet használni? Ártatlanul néztem rá: Nem... Sajnos gyorsan kiderült a turpisság, hogy nem vagyok igazi akkreditált fotós. Elzavart a helyemre, de már mindegy volt, mert elég kockát ellőttem, és mint utólag kiderült, remek fotók készültek.

Ha a városba látogatunk, feltétlenül nézzük meg a Garden programját, nem lép-e fel valaki híresség, no és ha van rá mód, jöjjünk el egy kosármeccsre, mert az a legjobb házibulik hangulatával vetekszik.

Radio City Music Hall
6th Avenue és W. 50th Street sarok, 247-4777
A koncertterem leginkább revüműsoráról ismert, de időnként ki lehet fogni más, izgalmasabb eseményeket is. Itt adott például a Gipsy Kings is egy egészen fergeteges hangulatú koncertet. Két taktus után talpra ugrott a meglehetősen vegyes korosztályú közönség és végigtapsolták, végigtáncolták a kétórás koncertet. Mintha mindenki spanyol tánctudással a vérében született volna, olyan profin járták az emberek a flamencót.

Beacon Theater
2124 Broadway (74th és 75th Street között), 496-7070
Ez régimódi színház, zsöllyével és emelettel, helyre szóló, meglehetősen drága jegyekkel, ahol a helyszíntől szokatlan módon remek rock koncertek vannak, én pl. Joe Cockert hallgattam meg itt. A legemlékezetesebb azonban Nick Cave koncertje volt - fekete színházban fekete ruhában fellépő zenészek depressziós balladái - a legoptimistább ember életkedve is elment volna. Sokkoló egy este volt.

Bitter End
147 Bleecker Street (Thompson Street), 673-7030
A Village patinás klubja, 1960 óta működik ugyanazon a helyen. A bejárat melletti vitrinben hosszú listán olvashatjuk, kik léptek itt fel; a tiszteletet parancsoló névsor Woody Allentől Neil Youngig terjed.

Cafe Wha?
115 MacDougal St (W. 3rd és Bleecker St között), 254-3706
Annál nagyobb dicséret talán nem kell egy klubnak, mint az, hogy ezt választottam new yorki búcsúestém színhelyéül... A klub már az 50-as és 60-as években egy kultikus hely volt, rendszeres vendégei között találhattuk Allen Ginsberget, Bob Dylant vagy Jimmy Hendrixet. Az elmúlt évtizedekben valami egészen fergeteges hangulatot produkál itt szerda és vasárnap között minden este a Cafe Wha Band, mely az utóbbi 20-30 év legnépszerűbb dalait adja elő. A közönség tapsol, énekel, táncol és egészen természetes módon az előadásba is bekapcsolódik. Bárki felmehet a színpadra elénekelni kedvenc nótáját, nem kell félni, a zenekar szinte minden számot ismer, így csípőből tudják kísérni az amatőr énekeseket. Egyik este egy spanyol turistacsoport vetődött ide és egy bombázó szőke lány is felkéredzkedett a színpadra. Egy Joe Cocker számot énekelt, az eredetit kísértetiesen megközelítő rekedtes hangon - a basszusgitáros úgy bámulta a lányt, hogy elfelejtett játszani. Óriási tapsot kapott, és a dal után a zenekar hosszasan próbálta rábeszélni a lányt, lépjen be közéjük állandó tagnak. A hangulat oldottságára jellemző, hogy időnként az egyik pincér is felperdült a színpadra énekelni egy kicsit. Hétvégén érdemes helyet foglalni, szerdán és vasárnap nincs belépődíj.

Irving Plaza
17 Irving Pl (15th Street), 777-6800
Az Irving Plazara csak mosolyogva tudok gondolni, hiszen ehhez a klubhoz fűződik egyik legnagyobb koncertélményem, egy ABBA emlékkoncert. A zenekar neve Björn Again, és minden ősszel adtak itt egy fergeteges koncertet. Igazi ABBA ruhákban, ABBA felállásban, ABBA gesztusokkal - ugye mindenki emlékszik, milyen volt, amikor a két lány egymásnak háttal, meg egymással szembefordulva énekelt; na, pont így csinálták ők is. És a 10 - 50 év közti közönség egy emberként énekelte a számokat. Egy kedves orvos barátnőm, akit addig nagyon visszafogott, nyugodt embernek ismertem, magából kikelve ugrált egyhelyben, végigtapsolta a koncertet és vigyorogva énekelte a nagy slágereket. Itt ismertettem össze egy matematikus barátommal - azóta házasok és három gyerkőc boldog szülei:-)

Éjszakai táncos helyek

Webster Hall
125 E. 11th Street (3rd és 4th Avenue között), 353-1600
Még tartja magát a legnagyobb és kétség kívül az egyik legjobb táncos hely a városban. Eredetileg koncertterem volt, az 1950-es években Frank Sinatra, Elvis Presley, Tony Bennett és még számtalan neves zenész adott itt koncertet. A 80-as években aztán rock zenészek vették át a színpadot, fellépett itt Prince, Eric Clapton, Sting és még sorolhatnám. A mai napig is vannak élő koncertek, de csütörtöktől szombatig éjszakai klubként is működik. "Dress code: Dress to impress". Október utolsó napján nehogy kihagyjuk a Halloween bulit, mert egészen biztos, hogy itt találjuk a legjobb jelmezeket a városban.

Bárok

Vazacs Horseshoe Bar (ismertebb nevén: 7B) 
7th Street és Avenue B sarok, 473-8840
Ha valaki ki szeretné próbálni, milyen egy versenyautót vezetni, akkor itt különösebb rizikó nélkül megteheti az egyik szimulátor játékon. De nem is ez a nagy szám. Hanem az, hogy ez a bár egy rakás filmben szerepelt, például itt forgatták a Keresztapa vagy a Krododil Dundee egyes részleteit. A Rolling Stone magazin pedig az itteni zenegépet választotta a világ legjobbjának. Ezek ismeretében kész csoda, hogy nem sorakoznak a turistabuszok a kocsma előtt. De tényleg nem. Ez is csak olyan sarki kocsma, mint a többi.

White Horse Tavern
567 Hudson St
A beatkorszak legendás bárjaiból kevés maradt fent - ez az egyik túlélő. Igazi régi faburkolatos bár. Dylan Thomas törzshelye volt. A legenda szerint egyszer 18 whiskeyt dobott be, majd elvonszolta magát a Chelsea hotelbe és pár nap múlva meghalt. Más híres zenészek is gyakran látogatták ezt a kocsmát, többek közt Jim Morrison és Bob Dylan.

Sör

Peculier Pub
145 Bleecker (a Thompson és a LaGuardia Street között), 353-1327
A söröző jellemzésére elég talán egy számot mondani: körülbelül 300 fajta sör van itt.

Költészet

Nuyorican Poets' Cafe
236 E. 3rd Street (Avenue A és B között), 505-8183
Igazi East Village intézmény, amely már 35 éve amatőr költők, zenészek, énekesek, színészek és képzőművészek megmérettetésének színhelye. Ha egy olyan esti programra vágyunk, ahol rajtunk kívül garantáltan egy turista sincs, csak helyi fiatalok, akkor ide jöjjünk.

Kabaré

New Yorkban csak úgy hemzsegnek a kabarék, és rendkívül népszerűek. Egy apró figyelmeztetés: csak akkor tudjuk igazán élvezni a poénokat, ha egyrészt tökéletes az angoltudásunk, másrészt ismerünk minden amerikai TV személyiséget, politikust, baseball játékost, stb. Egyébként maximum csak a többieken nevetünk - de mivel ragadós a nevetés, így is jól lehet szórakozni.

Gotham Comedy Club
208 W. 23nd Street, 367-9000
Tipikus new yorki kabaré, profikkal és amatőrökkel, főleg helyi közönséggel.

Woody

Jelenleg a Carlyle Hotelben játszik hétfő esténként, a Madison Avenue és a 76. utca sarkán, asztalfoglalás ajánlott. Nem olcsó mulatság - asztalnál 155 dollár, a bárnál ülve 110 dollár plusz mindkét esetben 25 dollár kötelező fogyasztás. Én persze valahogy bekuncsorogtam magam, és még egy közös fotót is sikerült csinálni (de erre ne számítsatok, nem szokás). Az asztalnál levő helyekre lehet előre online foglalni, az olcsóbb állóhelyekért sorba kell állni. Az ajtónyitás este 6.30-kor van, de már 4.30-5 körül érdemes beállni a sorba.

Ez pedig már 2014, amikor videót is készíteettem: