Egy bájos, családias rádiómúzeum Tardoson

Tarnóczy András érdeklődése már hatévesen kiütközött a rádiók iránt: szétszedett egyet, hogy megtalálja a benne beszélő embert. 1947-ben, 11 évesen építette első detektoros rádióját, majd tíz évre rá megépítette az Orion 820A saját gyártású verzióját. Ez sajnos már nincs meg, a gyűjteményben azonban még látható – sőt, hallható! – egy 1949-ben épített detektoros rádió.

Nem volt kérdés, hogy műszaki képesítést szerez, és ezen a vonalon helyezkedik el. Néhány évig a telefongyárban bemérőként dolgozott, majd 27 évet műszergazdaként a Vilatinál. 1991-es nyugdíjazása után elkezdett rádiókat gyűjteni és restaurálni.  A szenvedélyes rádiós ugyanis nem elégedett meg azzal, hogy szólásra bírja a rádiókat, hanem kívül és belül is eredeti állapotára restaurálta az öreg masinákat. Ez utóbbi célból még az asztalosmesterségben is elmerült, hogy saját maga tudja rendbe hozni gyűjteménye egyre gyarapodó darabjait. A gyönyörű famunkák mellett a tulajdonos óvó szeretetét tükrözi minden apró részlet, például ahogy gondosan kiválasztják a feleségével az egyes rádiók hangszórójának eredeti szövetéhez leginkább illő anyagot. Minden egyes darab új életre kell a tulajdonos keze nyomán, hogy eredeti pompájában hallgathassuk meg azokat.

A gyűjteményt először 2001-ben láthatták az érdeklődők, amikor a tardosi művelődési ház könyvtárában egy kéthetes kiállításra kapott lehetőséget. Ezután a barátok és ismerősök unszolására, no meg a helyi önkormányzat támogatásával még ez év októberében megnyitotta a lakásán berendezett állandó kiállítását.

Szűkös anyagi lehetősei folytán nem vásárolt külön kiállítóteret, hanem a saját családi házuk két szobáját áldozták fel erre a célra. Azóta is leginkább adományok útján bővült a gyűjtemény, vásárlásra nagyon ritkán tud sort keríteni.

Jelenleg összesen 113 db régi rádiója van, melyek mindegyike működőképes, illetve egyetlen darab nem szólaltatható meg, telep hiányában – de már tervbe van véve teleppótló készítése.

A rádiók mellett a paravánokon és az üveges vitrinekben érdekes plakátok, műsorfüzetek, korabeli újságok láthatók.

Ami a legjobb dolog ebben a múzeumban, hogy nemcsak nézelődni lehet, hanem a tulajdonos mindent megmutat, minden egyes rádióról mesél, ráadásul bármelyik meg is szólaltatható. Látni a kis lámpácskákat, ahogy bekapcsoláskor életre kelnek a rádiók, egyszerűen nem csak hallgatni, de nézni is gyönyörű őket!

A legkorábbi szerkezet egy tölcséres hangszóró, 1925-ből, de a két világháború közötti időszakból több érdekesség is a gyűjtemény részét képezi. Vannak természetesen igazi ritkaságok is, mint például egy Orion 177AG 1941-ből, melyből tudomásunk szerint csak két darab található Magyarországon.

A tardosi múzeumban megtalálható a hifitorony őse is, a lemezjátszóval és szalagos magnóval kombinált rádió, a Terta 528K. Ez a csodaszép, bútornak is beillő szórakoztató-egység a Telefongyár Rt. terméke volt, bárszekrénnyel kombinálva. Ebből a szerkezetből nem készült sok, de nem is átlagos polgári otthonokba szánták: az ára körülbelül egy betanított munkás egyéves átlagkeresetének felelt meg. Jellemzően nem is otthonokban, hanem minisztériumokban, megyei tanácsoknál, katonai parancsnokságokon volt fellelhető.

A múzeum nem is csak egy kiállítás, hanem utazás a múltba, csodálatos kikapcsolódás kilépni a mai rohanó világból. Még a rádiók iránt egyébként különösebben nem érdeklődő amatőr is lenyűgözve figyeli, ahogy a berendezések üzemeltetése közben felizzanak a csövek, felkapcsolódnak a lámpák. Egy másik korszakot idéznek, amikor még az alkotások elkészítésére több időt szántak: gyönyörű furnérozott fadobozok, csodálatos gombok, minden apró részletben elmerülhetünk. Akkor még nem néhány évnyi használatra tervezték ezeket – mint ahogy más használati cikkeknél is ugyanezt figyelhetjük meg. Felidéztem, hogy édesapám még ma is ugyanabban a kotyogós kávéfőzőben készíti a kávét, amit ötven éve nászajándékba kaptak anyukámmal. Ugyanígy még évtizedek után is csodálatosan működnek ezek a készülékek, és még azok is gyönyörködve nézik/hallgatják őket, akik nem éltek abban a korban.

Ahogy épp elmerültünk egy régi lemez hallgatásában, mesélte a tulajdonos, hogy nemrég egy nyugdíjas csoport tért be hozzá, egy otthon lakói. Miután feltett néhány régi lemezt, páran táncra perdültek. Könnybe lábadt szemmel tette hozzá, hogy már csak ezért is megérte létrehozni ezt a kiállítást, hogy szegény időseknek, akiknek már kevés élmény jut, ő tudott néhány boldog órát szerezni.

Nemcsak az idősotthon lakóinak, de nekem is szerzett néhány boldog órát ez a gyűjteményt, úgyhogy mindenkit csak arra tudok bíztatni, hogy keresse fel.

Információ: Tarnóczy András, Tardos, Rákóczi u. 8, telefon: 06-30-234-6840

Belépő: nincs, önkéntes adományt elfogadnak

Tanács: arra készüljetek fel, hogy bár a gyűjtemény csak két lakószobát foglal el, könnyen lehet, hogy rátok esteledik:-) Én is így jártam, de Tardoson a naplemente is szép volt.


HIRDETÉS
PRESS