Hentes törzsanyag (plágium!)

A "Hentesnél evők baráti köre" facebook csoport közzétett egy remek "best of" henteslistát "Törzsanyagok törzsevőknek" címmel. Egyik nap gondoltam egy nagyot, feltűrtem az ingujjam és nekiálltam végigjárni a felsorolt henteseket. Az ajánlások szövege (kékkel) színtiszta plágium, komplett lenyúlás. A fotók és a hozzájuk fűzött zárójeles, dőlt betűs megjegyzések sajátok. További hozzáadott érték - amit hiába kértem Dugótól, mert nem volt rá ideje - hogy minden címhez belinkeltem az eredeti írást, mert így még felhasználóbarátabb.

A hentes-camino a nyilvánvaló kulináris élvezeteken túl számomra még egy plusszal szolgált: bár korábban is szívesen ettem hentesboltban a pultot támasztva, eddig kizárólag májas hurkát fogyasztottam így. Ennek azon kívül, hogy azt szeretem, az az egyszerű oka volt, hogy fogalmam se volt, mi az a dagadó meg tarja. Az elején kicsit zavarban is voltam, ahogy az eladó és köztem levő üveges kalitkában sorakozó húsokon átkurjantva megkérdeztem, hogy "Jó napot, tarja van"? Szerencsére egyik hentes bácsi se válaszolt azzal, hogy kiböki a szemem, hanem szó nélkül tették a papírtálcára.

További tanulság,  hogy a hentesek majdnem olyan szexik, mint a tűzoltók és a hentes törzsevők hasonlóképp jó fej társaság, mint a főzőiskolákat látogatók meg a teljesítménytúrázók.

Személyes toplista:
1. májas- és véreshurka a Budafoki úton
2. főtt fejhús a Nyugatinál
3. bőrös sült csülök, Belvárosi Disznótoros

Hajrá, lehet tovább plagizálni!

Dr. Travellina

---

Hamarosan itt az ebédidő, dőljetek hátra, képzeljetek magtok elé egy gyöngyöző fröccsöt a jobbikból és egy minden eddiginél nagyobb fatálat, rajta a következő falatokkal:

Egy-egy csodálatos véres és májas hurka Budafoki útról, az újbudai sejt törzshelyéről. A májas pozícióját többen ostromolják, de bevenni még nem tudta senki. (Budafoki út 28.)

(Valóban. Az összes kóstolt májashurka közül ez vitte a prímet, sőt, megkockáztatom, a teljes henteskör legkiemelkedőbb alkotása. Visszatérő rabja lettem. Továbbá nemcsak a legjobb hentes, de szerintem a blogon ez a legjobb írás is, na meg a Pécsi piac)

Bőrös sült csülök a Belvárosi Disznótorosból. Hallhattátok a filmen is, hogy roppan szét a fogam alatt a sült bőre. (Károlyi Mihály u. 28.)

(Jaj, de sajnálom, hogy ez nem hangoskönyv - hallanotok kellett volna, ahogy ropogott a bőr a fogam alatt... remekmű! Ráadásul március 1-én, idén az első teraszon fogyasztott ebédem, igaz, állva, picit fázósan, kabátban, de akkor is: kint!)

Főtt fejhús a Nyugati melletti hentestől. Hiánypótló termék haladóknak. (Teréz krt. 51.)

(Ez akkora, de akkora meglepetés volt! Az életben nem jutott volna eszembe főtt fejhúst kérni bárhol is, de valami isteni finom!. A cím egyébként nem a Teréz krt. 51, hanem azzal pontosan szemben)

Egy filézett csirke felsőcomb rántva a Visegrádi utcából. Isten tartsa meg a jó szokásukat, hogy nem sajnálják azt a négy késmozdulatot a panírozás előtt. (Visegrádi u. 12.)

(egy picit mintha nem sült volna át legbelül a husi, de azért betoltam)

Egy szép sült cserkész a Bakács térről abból a múltkori szépen megsütött alomból. (Ráday u. 49.)

(A hentes körtúra leggyengébb pontja: 12-kor már alig volt valami a melegpulton, mert - mint a hölgy közölte - itt csak délig van meleg kaja. Azt a keveset is alig lehetett látni, mert itt a kiszolgáló mögött vannak a cuccok, nem a vevő szeme előtt. Ráadásul amikor óvatosan megemlítettem a sült cserkészt - merthogy itt az volt tananyagként előírva - a hölgy ki is oktatott: "Cserkészt nem sütünk, azt csak főzünk. Amit sütünk, az a kolbász." Így hát azt ettem - más nem is volt - meg mustárt, merthogy torma se volt. Meglehetősen duzzogva toltam be a jó 25 centis kolbászomat).

Kolbász a Bartók Béla útról, Ica mamától. Helyes kis kolbásztöltelék rózsákkal a végükön. (Bartók Béla u. 64.)

(semmi különös)

Dagadó a Hajós utcai hentestől, hozzá egy szép öreg kés a nagy tivornyához. (Hajós u. 21.)

(még soha nem rendeltem dagadót, városi lányként azt se tudom, mi az, de ez valami olyan puha és finom volt, hogy csak na - a májas hurka viszont felejthető, rizses)

Rántott tarja és egy sült kacsamell a Tátra utcából. (Oppácska el is felejtettem a Húsimádó kritikába beleírni, hogy túrás után hazavittem egy finom kacsamellet.) (Tátra u. 11.)

(ööö, hentesekről jót vagy semmit, szóval nagyon halkan mondom, hogy ez a kacsa elég szárazra sikeredett)

Vasi pecsenye a Városház utcából, Balláéktól. Ha meg akarsz győződni róla, hogy az eszedért szeretnek, kezdd egyszer ezzel a napot. (Városház u. 6.)

(első benyomásra már-már deluxe hentes, mert van pár bárszék a szokásos pultokhoz, plusz weblapról (ballahus.hu) lehet tájékozódni a kínálatról, de az csalódás volt, hogy kihűlten adták oda a husit)

Ropogós külsejű, de puhára sült bundázott csirkeszárny a Csanádi utcából. (Csanády u. 8)

(Első látogatásom alkalmával nem volt a szárnyacskákból, úgyhogy elkértem a hentes mobilszámát, mert másodszorra már biztosra akartam menni - a feladat az feladat. Néhány nap múlva örvendezve közölte a hentes, hogy mehetek, megjött a szajré. Bimbozó barátságunkra rögtön árnyék vetült, amikor elkattintottam egy képet - és amikor a mosolygó islert is célbavettem a kamerával, akkor már komoly aggodalommal kérdezte: Mi ez? Ellenőrzés? Megnyugattam szegényt, hogy csak blogra lesznek a fotók, de elég zaklatottnak tűnt... A szárny mindenesetre teljesen rendben van.)

Rántott májas szárnya a Semmelweis utcai csirkéstől. (Semmelweis utca közepe).

(fincsi, de nem leszek a rabja)

Egy csodálatos Nagyvárad téri tarja, katartikus élményként él emlékeimben. (Üllői út 121.)

(a tarja tényleg zseniális volt, a hurka uncsi, a savanyúság-felhozatal szemkápráztató, akárcsak az üzlet kínálata - roskadozott minden pult a tüchtig módon halomba rakott húsoktól)

Egy frankó oldalas, no és a köretnek szánt tócsni (némi fokhagyás tejföllel) a Bosnyák térről. (Csömöri út 9.)

(tócsni nem volt nagy bánatomra, de az oldalas finom volt és ahogy ropogtattam a porcogós részeket, sajnálkozva figyeltem az utánam érkező szőke hölgyet, aki rántott karfiolt kért light kólával)

Egy nyakkendős főtt debreceni a Benczúr utcából, mert ott az a tuti. (Benczúr u. Hoppácska, tud vki egy házszámot?)

(nyakkendő se a közönségen, se a debrecenin nem volt, de tisztességesen teljesítettem ezt a feladatot is)

Sült pörc a Pacsirtamező utcából, azoknak, akik szeretnek roppantani való bőröket harapni. (Pacsirtamező út. 22.)

(ezen az íráson is jókat lehet kuncogni, ajánlott! .- viszont engem szerintem csúnyán átvertek, mert biztos rögtön levették, hogy én max. a csirkét tudom a disznótól megkülönböztetni és amikor pörcöt kértem, csülköt kaptam, legalábbis gyanús... további furcsaság, hogy a megkérdezésem nélkül a harsány hangú hentesbácsi jócskán megszórta sóval, paprikával és borssal az egész papírtálcám, viszont az összes rémtettét rengeteg bókkal kompenzálta, miszerint jó csaj vagyok remek huzattal, és csak szerénységem tart vissza, hogy tovább soroljam)

Nos - ha kedvet kaptatok, a baráti körhöz ITT lehet csatlakozni. Saját gyártású (nem plagizált) étteremajánlók, gasztro témájú írások listája pedig nálam ITT , illetve folyamatosan a facebook csoportunkban.

HIRDETÉS
PRESS